tag:blogger.com,1999:blog-74353871892247174122012-02-15T22:35:06.139-08:00Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.comBlogger291100tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-22618615398653745422012-01-13T05:39:00.000-08:002012-01-13T05:39:34.015-08:00Megtöröltem az orromat a kabátom ujjában, és próbáltam nem gondolni semmire. Ha arra tereltem a figyelmemet, hogy karácsonykor két hétig otthon lehetek, megörültem, de el is szégyelltem magam. Mikor Bruno felajánlotta, szkeptikus voltam, és arra gondoltam, hogy minek kell nekem két teljes hét a családommal? Most, a pánikhelyzetben kellett arra rádöbbenjek, hogy akármilyen a családom, mindennél fontosabbak számomra. Mindent megadtam volna Anya öleléséért, Apa büszke pillantásáért, és a bátyáimmal való bunyózásért.<br />- Megérkeztünk, kiszállás! - utasított kedvesen Roxy, és ez felrázott a fásultságomból. &nbsp;A stúdió kívülről vagy négyszer akkora volt, mint az, ahol először próbáltam a táncosokkal. Alig vártam már, hogy bentről is láthassam az épületet, amikor...<br />- Leendaaaaaaa! - visította három lány és egy fiú, akiket nem láttam körülbelül egy hete. Boldogság csillogott a szemükben, és én vidáman öleltem meg őket egyszerre. A lányok nevettek, Sean pedig somolygott a maga módján. Bele-bele vágtak egymás szavába, úgy ujjongtak, sikítoztak.<br />- Mit kerestek itt? - kérdeztem össze-vissza kapkodva a fejemet. Lizzy végig mosolygott, Leona a szokásos csendes módján figyelt, de Pearl rögtön beszélni kezdett. <br />- A szemüveges csajszi szólt, hogy főpróba van, és nem akarjuk-e megnézni, hogy remekelsz. Arra pedig készülj, hogy holnap mind V.I.P szektorból fogunk figyelni téged, mint a... - Sean finoman rácsapott a kezére, és szúrós pillantással elhallgattatta a csacsogó lányt. Mi olyan titkos, hogy nem tudhatok róla?<br />- Köszi, most marhára megnyugtattál! - mondtam a V.I.P-s részhez visszatérve, a szememet forgatva, de nevetve. Egyszerre elfújták az összes rossz érzésemet, mindent, ami eddig nyomasztott.<br />- Annyira örülök nektek! El se tudjátok hinni, mennyire! - szememet hol az egyik, hol a másik barátomra emeltem.<br />- Tök unalmas lett az iskola nélküled - szólt Lizzy, és megcsípte az arcomat. - Meena és Heather azóta tök normális lett, hogy hát... tudod! <br />- Hogy...? - annyira boldog voltam, hogy nem tudtam koncentrálni. <br />- Hát hogy ismered Brunot! - mondta méltatlankodva. - Pearl mesélte, hogy mindig a közelükben somfordálnak, és rólad kérdezgetik őket. <br />- Ezt most nem mondjátok komolyan! - kiáltottam fel mérgesen. Ilyen két ingyenélő, kétszínű lányokat még nem pipáltam!<br />- Lee! Gyere már! - Roxy zavarta meg, mert jött, hogy elvigyen az "imidzs-váltásra".<br />- Most mennem kell, de a próba után még beszélünk! - szóltam oda sietve, majd mentem is Roxy után.<br />- Nem megyünk sehová, abba bízhatsz! - kiáltott utánam Sean, beletúrva amúgy is kócos hajába.<br />- Számítottam rá, kócoska!<br /><br />Követtem a türannoszt, miközben egy sötét folyosón vitt keresztül, majd benyitott egy ajtón, amire valami fel volt írva, de nem láttam, hogy micsoda, ahhoz nem volt elég fény. Roxy mégis biztos léptekkel nyitott be, és szívélyesen köszönt valakinek. Intett, hogy ne maradjak a folyosón. Belépve fullasztó közegbe kerültem a sokféle spray, hajlakk és parfüm miatt. Hatalmas tükör előtt egy filigrán férfi állt, kezében ollóval, fésűvel a szájában. Most már biztos voltam benne, hogy fodrásznál vagyok, de erre elég egyszerűen rájöhettem volna korábban is.<br />- Á, szia kis csillagom! Csüccsenj le ide szépen! Olyan tuti kis hajat csinálok neked, hogy minden pasi megfordul utánad majd az utcán!<br />Zavartan köszöntem, majd leültem a fodrászszékbe, szembefordulva tükörképemmel. Mi ez a "kis csillagom", meg a "csüccsenj le"?<br />- Lássuk csak... Hmm... Az biztos, hogy vágunk belőle, ez nem is kérdés, de hogy mennyit, arról fogalmam sincs. Persze, egy kis fényt is adunk neki...<br />- Ez így miért nem jó? - csúszott ki a számon a nyomasztó kérdés, mire a fodrász elkuncogta magát.<br />- Ez a showbiznisz cicukám, itt nem léphetsz színpadra akárhogy. Jó ez, olyan szempontból, hogy egészséges meg nem töredezik annyira a &nbsp;vége, de nem eléggé style-os, érted? - miközben beszélt, a hajamat emelgette, morzsolgatta, és fésülgette.<br />Nem szóltam, sodródtam az árral. Amíg a férfi dolgozott, végig kérdezgetett az iskoláról, pasikról, és a munkámról.<br />- Szóval ez a helyzet... Majd lesz jobb is, kis drágám, de most... Mit szólsz hozzá? - kérdezte marha büszkén körülbelül egy óra múlva. Elmosolyogtam magam. Kőkemény egy óra alatt semmi nem változott rajtam. Fekete hajam maradt ugyan olyan, egy árnyalatnyival lett fényesebb, és az alja, amiből maximum fél centit vágott le, be lett göndörítve. Elfojtottam egy kitörni készülő nevetést, köhögés mögé rejtettem, elég ügyesen.<br />- Nagyszerű lett! Köszönöm! - nagyokat rikkantva fejeztem ki hálámat, de most már tényleg nevettem, velem együtt pedig a hapsi is, mivel azt hitte, azon nevetek, hogy milyen pöpec kis frizurát kreált nekem... Kis naiv...<br />Roxy éppen akkor nyitott be, mikor már menni készültem. A reakcióján még nagyobban nevettem, mert eléggé komikus volt. Mikor belépett, megkérdezte, hogy még hozzá sem kezdetünk a munkának? Ezen a fodrász megsértődött, elvonult egy függönyös helységbe, nem is szólt többé semmit. Kint mind a ketten harsány röhögésre fakadtunk, és felidéztük a fickó arcát.<br />- Most ezt nem mondod komolyan, hogy ez lett a nagy változás! - törölgette kifulladva &nbsp;szemét Roxy, majd összeszedte magát.<br />- Hát, úgy látszik. De legalább azon az állásponton van, amin én. Jó vagyok úgy, ahogy vagyok!<br />- Nagyon egy húron pendültetek - bólogatott - Figyu, van fél óra a próbáig, de nekem most meg kell néznem, hogy megjöttek-e a holnapi fellépő ruhák. Tudod, Bessy-re bíztam, szóval... Nem lehetek biztos benne, hogy nem rontott el valamit. Na szia!<br />- Menj csak!<br />Kifújtam magam, és körbenéztem. Mindenki foglalatoskodott valamivel: a munkások a színpadot állítgatták, egy csapat férfi a világítást szerelte, a másik brigád pedig a hangosítással volt elfoglalva.<br />Úgy gondoltam, jobb lenne, ha leülnék valahová, mert hirtelen megint rosszul lettem, ha a másnapi fellépésre gondoltam, meg a mostani próbára. Ian el fog ejteni, de itt nem szivacsra esek. Nem fogok tudni rendesen kiénekelni egy nyamvadt hangot sem, de itt nem lehet annyiszor gyakorolni. Ilyen, és ehhez hasonló gyötrelmek nyomasztottak, mikor újra megjelentek a barátaim.<br />- Hú, de csinos lettél! - kiáltotta elragadtatottan Lizzy, és leült mellém. A többiek követték a példáját.<br />- Köszönöm - mosolyogtam halványan, majd a suliról kezdtem kérdezgetni a lányokat. Közölték, hogy mikor úgyis visszamegyek, meglátom, hogy semmi nem változott, kivéve pár embert. Ekkor ért a hideg zuhany. Ők még nem is tudják!<br />- Csajok... - kezdtem vontatottan -, én nem megyek vissza a suliba!<br />Döbbent arcok, a mosoly még Pearl arcáról is lefagyott.<br />- Mert?!<br />- Hát... Bruno szerint túl sokat vállalok magamra, most hogy itt van ez a fellépés is, akkor a munka, és a tanulás nem elhanyagolható. Eddig kitűnő tanuló voltam, most meg rengeteget rontottam az átlagomból. Bruno azt szeretné, ha magántanárhoz járnék, és ha ő mondja, biztos úgy van. Csak jobban tudja mint én.<br />Leona egyből reagált a kifogásomra:<br />- Leenda! Ez akkora hülyeség! Ez egyszeri alkalom, és igaz, hogy kicsit besűrűsödtek a dolgaid, de attól még rendesen tanulsz, amúgy meg nem kell az év minden egyes napján dolgoznod, hiszen mindenkinek elfogyhat egyszer az ihlete egy darabig, de attól te még ugyanúgy tudsz iskolába járni, társasági életet élni, és pihenni. Ez üreg kifogás Bruno részéről is, be kell látnod!<br />- Jó, de...<br />- Semmi de! - heveskedett Sean. - Leonának igaza van! Mindent el tudsz érni, csak akarni kell. Arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen időd. Miért mentegeted ezt a helyzetet? Mars úgy táncoltat téged, ahogyan ő akar, te meg ugrassz neki, mint egy buta liba!<br />- Sean! - ledöbbentem - Hogy mondhatsz ilyet?! Bruno a főnököm! Neked lehet, hogy nem jelent semmit ez, de tudod alkalmazott vagyok, és emellett gyerek! Amúgy meg te nem azt csinálod, amit Claire mondd neked?!<br />- Az egészen más, ő a nagynéném, miatta dolgozhatom a szállodában!<br />- Milyen érdekes, én is tőle kaptam állást! - észre se vettem, de a vita közben annyira kezdett elvadulni, hogy Sean és én már egymással szemben álltunk, úgy civakodtunk.<br />- Hadd kérdezzek már valamit! Minek kellett neked ez az állás? Eléggé gyerekes, ha azért, mert ez az <i>ááááálmod</i>! - a legutolsó szót gúnyosan elhúzta, és gyönyörű méz árnyalatú szeme megkeményedett - Fel kéne nőnöd végre!<br />Szám széle megremegett, szemem rángatózni kezdett. Nem fogom magam elsírni, de ha tovább mérgesít, akkor az idegesség könnyei ki fognak csordulni a szememből.<br />- Ezt... nem gondoltam volna... - sarkon fordultam, és elfutottam a folyosó felé, pont ahonnan jöttem. Fülemet még megütötték a lányok hangja, hogy "Leenda! Gyere vissza! Ne menj el!", de nem érdekelt. Ezt soha nem feltételezem volna Seanról. Soha!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-2261861539865374542?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-49699868686125467172011-11-26T08:43:00.000-08:002011-11-26T10:30:19.631-08:00- Rendben, köszi srácok, elég lesz!<br />Bruno egyre jobban megfeszült a műmosolyban és a rendre utasításban. Kellemetlenül éreztem magam, hogy most mennyi pletyka lesz e körül a délután körül. Nem, nem egoizmusból mondom, hanem abból, amit a paparazzik mondtak, vagyis kiabáltak:<br />- Elképesztő! <br />- Bruno Mars eltitkolt barátnője!<br />- Mióta tart a kapcsolat?<br />Egyre jobban összepréseltek a közelségüktől, és még jobban megrettentem. Ez mind hazugság! A mocskos média álnok kamu szövegei! Ezért is nem szeretem az ilyen szennylapokat, mert a fele egy merő szemen szedett hazugság, amit valahogy magukban hibásan összeraktak, és az olvasóknak ezt tálalják! Undorító!<br />Mérgesen átverekedtem magam a vakuvillanások között, és az ajtó felé tolakodtam. Bruno érdekesebb, mint én, és ezért nála ragadtak le. Szemétnek éreztem magam, hogy otthagytam, de hát ma még ezer dolgom van, és erre végképp nincsen kedvem!<br /><br />Visszaértem a táncstúdióban, ahol már csak pár lány és fiú csacsogott, de ők is szedelőzködtek. Úgy látszik, véget ért a próba...<br />- Hé, nézd már! A nagy dumás kis csaj! - nyerített fel az egyik srác. - Nem gondoltam volna, hogy valaha valaki így beoltja Christ.<br />- Őszintén mondom: szép volt! - dicsért meg az egyik lány is, miközben a táskájában pakolt.<br />- Most mit nyaltok neki?! Szánalmas volt az egész, hogy ilyen nagyra tartja magát, és vissza mert beszélni Chrisnek! Inkább szégyellje magát, minthogy meg legyen dicsőítve! - puffogott a másik lány, keresztbe font karral a melle előtt.<br />- Ugyan már Carmen! Látszik, hogy a bölcsésztudományira jársz...<br />- Hol van? - kérdeztem türelmesen és érthetően.<br />Az a srác válaszolt, aki megdicsért:<br />- Ki? Chris? Öhm... Asszem az öltözőjében. Itt mindjárt a második ajtó! - mutatott a folyosó felé.<br />- Kösz - feleltem, és azonnal elindultam. Nem érdekelt a sutyorgás, sem a megvető morgás, még a jóleső nevetésük sem. Mindennél fontosabb volt, hogy megtaláljam az edzőt.<br /><br />Kopogtam az ajtón, mire egy "Gyere be!" kiáltásra benyitottam. A szoba apró, erősen megvilágított, tükrös helyiség volt. A falak menta zöld színűek, és telis-tele oklevelekkel, fényképekkel, kinyomtatott szövegekkel. A fő helyen egy vitrin volt, benne roskadozásig pakolva kupákkal és érmekkel. <br />Őszinte csodálattal néztem az összes relikviát, mikor egész kedvesen megszólalt mögöttem Chris.<br />- Szép, ugye?<br />- Nem kis munka lehet bennük...<br />- Hát nem... De megérte. Minden egyes kínkeserves veríték és fájdalom most itt csillog a szekrényben. Miért jöttél?<br />Erőteljesen, szigorúan nézett a szemembe, ettől még inkább összementem a saját szememben is. Már felfogtam, milyen jelzőkkel illettem, és ettől rosszul lettem.<br />- Én öhm... Csak... Bocsánatot szeretnék... kérni... Nem lett volna szabad olyanokat mondanom, amiket mondtam.<br />Pár pillanatig csak nézett, majd megenyhült a pillantása. Még egy apró mosolyt is sikerült belőle kicsikarnom, és ettől máris megnyugodtam.<br />- Én is sajnálom, azokat amiket mondtam rád. Csak értsd meg, hogy ez a fellépés rettentően fontos nekünk! A csapat hónapok óta edz, gyakorol, és készül. Elhiszem, hogy neked is nehéz ez az egész, ilyen fiatalon és tapasztalat nélkül, de... Jó, hagyjuk! Késő van így is, és nem akarlak a prédikációmmal fenntartani téged!<br />- Szóval... Minden oké? - kérdeztem mosolyogva.<br />- Mondjuk.<br />- Kérdezhetek valamit? -&nbsp;Bólintott, de egy kis redő azért jelent meg a homlokán. - Tehát mi legyen a tánccal? Nem tudom megcsinálni. Nem megy! Ian se tud elkapni, én meg béna vagyok, mint ahogy mondtad és hát...<br />- Li... Leenda: menni fog! Bocs, de mennem kell. Este nyolckor főpróba, és ne késs el, okés?<br />Hevesen bólogatva elhagytam a kis öltözőt. Immár az a négy táncos sem volt a teremben. Ránéztem az órámra. Hat óra két perc... Most már hivatalosan is elkéstem az énektanártól, akihez egyáltalán nem kívánkozok most menni.<br /><br />[...]<br /><br />- Feszült vagy? - kérdezte a kották között lapozgatva tanárom. Szemüvege felett összevonta őszülő szemöldökét, és morcossággal vegyes aggodalommal nézett rám. Nem mentek a skálázások, sem a légzőgyakorlati próbák, amiktől inkább rosszul lettem, nemhogy megnyugodtam. Semmi sem klappolt. Egyre inkább pánikba estem. Még hogy az énekkel semmi gond nem lesz! Úristen, én minek vágtam ebbe bele?!<br />- Nézd, ha nem lazítod el az izmaidat, akkor nem fog menni! Figyelj, nekem is lenne ennél jobb dolgom, elhiheted! Mégis itt vagyok, segítek, fejlesztelek. Gyakoroltál otthon?<br />- Nem volt időm rá, tanár úr. - vallottam be halkan.<br />Rosszallódva csóválta a fejét, és megértettem. Én is így tennék a helyében, de hát nem tudok mit tenni, ha hulla fáradtan érek haza, és nem tudok még enni sem a gyomromban lévő szikla miatt!<br />- Na, akkor újra: mély levegő, és fél percig "sz" hangra kifúj! Minden egyes porcikáddal préseld ki magadból!<br />Már vettem a levegőt, mikor kopogtattak, és egy sötét&nbsp;vörös&nbsp;hajkoronát pillantottam meg. Később az egész valójában megjelent a vendég.<br />- Roxy?! - olyan szinten megdöbbentem, hogy szólni nem tudtam. Teljes imidzsváltást vitt végbe! Meg se lehet ismerni!<br />- Jó estét! Végeztek már? - kérdezte gyorsan, választ sem várva. - Remek! Nekem most el kell rabolnom Leendát, de holnap folytathatják! Au revoir! - intett a kezével, hogy csipkedjem magam, én meg legalább olyan értetlenül néztem, mint a tanár, de azért összepakoltam a cuccom.<br />- Viszlát! Reggel jövök! - kiáltottam hátra a férfinak, és Roxy után futottam, aki előttem haladt egy jó két méterrel.<br />Nem is tudtam mit szóljak. Tényleg megváltozott. Szivárványos haját, amit én a védjegyének tekintettem most sötét vörös, majdnem bordó, póthajas frizurára váltotta, ruháit tekintve nem a 70-es évek volt a meghatározó, hanem a XXI.-századi divat, és a szemüvege pedig nem az a hatalmas retro korszakot hivatott mutatni, hanem a legmodernebb stílust vonultatja fel.<br />- Azt a mindenit, de megváltoztál! - nevettem fel, mire végre bevárt, hogy egymás mellett mehessünk tovább.<br />- Tetszik? Úgy gondoltam, ideje levetkőzni a lázadó énemet, és koncentrálni a mára. Amúgy ezért viszlek el most téged is!<br />A mosoly lehervadt az arcomról, és egyből megtorpantam.<br />- Gyere már! - sürgetett, de én lecövekeltem.<br />- Nem akarok más lenni! Ha ez nem tetszik valakinek, akkor...<br />- Hagyd már abba! Akkor is elviszlek, ha akarod, ha nem. A kívánságműsor reggel nyolc és délután négy között volt, sajna úgy látszik lekésted. Iparkodj, minden honnan el fogunk késni!<br />- Most itt kerek perec kijelentem, hogy...<br />- Lálálálálá! Nem érdekel, mit jelentesz ki! - mögém sietett és elkezdett tolni, amitől majdnem előre estem. - Ian már vár, meg Bruno is! Meg van egy kis meglepetésem is a számodra, de az csak minden után, vili?<br />- Jó, jó... Az énektanár elképesztően dühös, mert béna vagyok. - panaszoltam, miközben rám tört a hányinger. Ha holnap sem fog menni... De a tánc se! Ekkora szégyent nem fogok túlélni.<br />- Nem vagy béna - szögezte le Roxy, mikor leintett egy sárga taxit -, egyszerűen be vagy parázva. <br />- Remélem igazad van, és tényleg így van - fejemet a hűvös ablaknak döntöttem, és az időközben besötétülő várost néztem, ahol most ezernyi fény ragyogott. Szememet lehunytam, és egy ki tudja honnan ismerős dalt kezdtem dúdolgatni nyugtatás képen. A decemberi sötétségben azon kaptam magam, hogy honvágyam van. Igazi, szívből jövő honvágyam. Hiányzik a poros, unalmas kisváros, ahol felnőttem. Hiányoznak a szüleim, a testvéreim, a rokonaim, és a barátaim. Hiányzik az ölelésük, a hangjuk, a biztatásuk, a nevetésük de még parázsvitáik is. Haza <i>akarok</i> menni... Most...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-4969986868612546717?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-1045843583038671432011-10-01T12:35:00.000-07:002011-10-05T12:50:01.984-07:00- Itt vagyok! - kiáltottam az edzőnek meg a táncosoknak, mikor fél óra késéssel megérkeztem a próbára. Samuel elkapott valami nyavalyát, a metró meg elképesztően lassú megoldás, így taxival értem csak a táncterembe, de még ez is 10 perccel a megbeszélt időpont után ért a szállodához.<br />Chris így is letámadott:<br />- Éppen ideje volt már, kisanyám! Próba közepén vagyunk! Hol kujtorogtál?!<br />- Sajnálom, de...<br />- Ha jól meggondolom, akkor nem érdekel. Ide figyelj, Linda! Lehet, hogy csak két napig foglak ismerni, de azért foglalkozz már rendesen a fellépéssel, mert a csapatom nem akar miattad leégni, világos?!<br />Bólintottam. Ian&nbsp;együtt érző arccal közeledett, és inkább elraktároztam magamban a sérelmeket, és koncentráltam. <br />- Szia! - köszönt, én meg valamit vissza morogtam. - Nyugi már, ne hagyd, hogy Chris kizökkentsen a lelki békédből! Anélkül nem megy semmi.<br />Nem válaszoltam. Ilyenkor az egész világra be vagyok rágva, hiába kedveskednek.<br />- Gyerünk, próbáljunk! - adta ki a vezényszót kacsintva.<br /><br />8-as ütemekkel dolgoztunk, mint majdnem minden táncos. A koreográfia a többi fellépőnek elég durva volt, de nekem annyira nem. Egy egyszerűnek mondott "emel, dob, csoszog, riszál, emel, csoszog, csoszog, fordul" az egész. Ez akkor fog előkerülni, mikor a dal 3:30.-ik percében felharsan a techno zene, és akkor éppen annyi időm van, hogy végrehajtsam a feladatot, majd visszanyerjem egyensúlyom, és kezdjem a <i>We gonna make you sweat</i> című sort. A dobástól jobban féltem, mint a felemás korláttól a suliban. Igaz, hogy Ian izmos meg csak érti a dolgát, de én rettentően paráztam, hogy az 50 akárhány kilómat elbírja-e egy ilyen magasságból....<br />- Ne félj, jó? Menni fog! - mondta, és nem is tiltakozhattam. Megfogott kérges tenyerével a csípőmnél, utasított, hogy rogyasszam be a térdem, és ugorjak. <br />Megtettem. Összeszorított szemmel tűrtem az egészet, nem éreztem, hogy már elengedett, és mikor kilestem pilláim alól, csak a puha szivacsot láttam, amin hangosan puffantam. Egész testemben remegtem, az esés nem fájt, de megijesztett. Miért nem kapott el? Miért mondta, hogy úgyis menni fog, ha nem megy?<br />- Még egyszer! - kiáltott Chris Ian-re, és felrángattak fekhelyemről. Nyöszörögtem egy sort, hogy soha többé, de nem érdekelte őket.<br />A műveletsor újra megismétlődött. A vége lett más: Ian ugyan elkapott, de a lendületét elvesztette, és velem együtt esett hanyatt. Nevettünk a bénaságon, de pár pillanat múlva megkomolyodtunk. Újra és újra és újra! Csak ezt hallottam az edzőtől, a végén pedig mikor a 15.-ik próbálkozásra sem ment rendesen, Chris tajtékzott a dühtől.<br />- Ezt nem hiszem el! Fél óra és a csaj lelép kornyikálni, erre semmit nem tud! Mars is akkora hülye, hogy ide küldi ezt az analfabétát, akinek annyi esze van a tánchoz, mint egy libának! Mégis, Linda, miért vagy itt? A csapatom nem fog miattad leégni ennyi ember előtt, mert igen híres tánctársaság vagyunk. Egy ilyen kis tartalék ember csak szépen menjen haza, és írjon "slágerlistás" dalokat! - megvetően nézett rám, és éreztem, hogy remegek a dühtől. Az arcom lángolt, szám kiszáradt, és érezni kezdtem valamit. Azt, hogy végeztem. Elegem volt, és az önuralmam már túllépet a biztonsági korláton.<br />- Ide figyelj, te katona! A nevem Leenda, nem Linda! Kettőnk közül te vagy az analfabéta, nem én! Nem vagyok tartalék ember, egyszerűen segítek, ha már Natalia nem tudott eljönni a saját fellépésére! És soha, de soha ne merd még egyszer hülyének nevezni Brunot! A kisujja is többet ér nálad, te öbölháború szindrómás vén... - Ian a számra tapasztotta a kezét, mielőtt még valamit kiejtettem volna, ami végképp elásta volna a nevem. Chris arca először zöld, majd sárga és lilás-vöröses lett. Igazi szivárvány - állapítottam meg magamban.<br />Senki nem szólt. Mindenki csak állt megkövülten, és néztek hol a nagypofájú kis csajra, hol a bepöccent nő reakciójára. Számítottam volna egy pofonra, egy hajtépésre, esetleg még nagyobb veszekedésre, de egyik sem történt meg. Chris meredten nézett a semmibe, én pedig egyből lecsillapodtam. Természetem szerint hirtelen haragú és meggondolatlan voltam, amit utáltam. Hamar bepöccenek, de csak ha túl sok stressz van rajtam, és nem látom a kiutat, a munka végét, csak az előttem álló temérdek feladatot. <br />Ian törte meg a kínos csendet:<br />- Chris, Leenda nem úgy gondolta, és...<br />- Hagyd - szóltam rá -, nekem úgyis mennem kell.<br />Mélységesen elszégyelltem magam. Összesúgások, halk felháborodások és dicséretek mellett mentem el. Fogtam szürke bőrkabátomat, színes pasminám és miközben a nyakam köré tekertem, kiléptem a csípős időbe. Kimelegedve megborzongtam a hűvös fuvallattól, és az eget kezdtem nézni. Sötét, borús felhők alkottak áthatolhatatlan fátyolt az égbolton, amiből rendszerint hónak kellett volna esnie, de a hőmérséklet jelenleg még csak közelében se volt a 0 foknak, így erre esély sem volt.<br /><br />Teljesen nyugodt voltam, mikor leültem egy rozzant, hektikás padra. Laza mozdulattal söpörtem ki szememből az oda nem illő tincseket, és a táskámhoz nyúltam, mobilom után kutatva. Odébb löktem a diákigazolványom, az ásványvizes palackot, egy csomag zsepit, a múlt órai dolgozatom, ami nem tudom hogy került a táskámba, két félkész szöveget, a noteszem, a pénztárcám, de a mobilt nem találtam meg. Tovább túrtam ezt a Cunami által sújtott összevisszaságot. Mindennek a legalján megtaláltam a keresett tárgyat. Két hamis gyémánt díszkő leesett a az érintőpanel széléről, de most nem foglalkoztam vele. Őrült sebesség pötyögtem be a számokat, remélve, hogy nem rontom el, és nem mást hívok fel.<br />Csak vártam...és vártam... Épp kinyomni készültem a hívást, mikor felvette.<br />- Otthagytam - szóltam köszönés és minden egyéb nélkül.<br />- <i>Leenda?</i><br />- Igen!<br />- <i>Ja szia! Meg se ismertem a hangod, mert... Hogy mit csináltál?!</i> - hát végre leesett a kijelentésem nála.<br />- Otthagytam! Chris elkezdett nekem ugatni, hogy béna vagyok, téged meg lehülyézett, ezért nem bírtam tovább. Amúgy is elegem volt ebből az egészből! Kimerült vagyok! - nyafogtam magamat is meglepve ezzel.<br />- <i>Hol vagy most?</i><br />- Öhm... A 6. sugárút és a Franklin utca között. Előttem egy hot-dog árus, ééééés mellettem meg egy csinos kis kávézó van - vázoltam a helyzetet nyakam nyújtogatva.<br />- <i>Figyelj! A stúdióban vagyunk, de 10 perc múlva találkozzunk abban a kávézóban, oké?</i><br />- Oké - morogtam, de azt nem állítom, hogy a gyomrom állt görcsbe az ötlettől. Egy belvárosi kávézóban ülni egy hírességgel, akit mindenki ismer... Arra számíthatok, hogy lesz egy pár pletyka.<br /><br />[...]<br /><br /><br />- Tudom - mondtam elhúzva a számat.<br />Immáron 20 perce ment a lelki-fröccs. Félig kiittam a jeges kávémat, aminek tetejéről már réges-rég leszedtem a tejszínhabot. Bruno csak egy csésze kávét kért, az is még érintetlenül hevert előtte.<br />- Akkor meg mi a probléma? - kérdezte, és végre ivott is, de mikor megérezte, hogy az ital elhűlt, és minimum olyan jeges, mint az enyém, fintorogva arrébb tolta.<br />- Nem érted, ugye?<br />Megrázta a fejét, és az utcát kezdte vizslatni.<br />- Nem tudom, mit kéne ezen értem - felelte végül. - Belátom, hogy egy rohadt szemétláda vagyok veled, nem, ne tiltakozz! Tehát idejöttél dolgozni, a hét minden napján csinálod a dolgod,&nbsp;kipasszírozzák&nbsp;belőled az életet az iskolában, és még én is rávettelek erre a hülyeségre! Tényleg sajnálom, de kompromisszum kész vagyok! Hamarosan itt a karácsony, és mindenki lazít egy hétig a családjánál. Átlagosan egy hét a pihenési időszak, de neked kettő lesz. Ki kell magad pihenni, emellett szerintem... Hát szóval tudom, hogy megszeretted a gimit, de jobb lenne a legelső elhatározás, hogy magántanuló legyél. Sokkal egyszerűbb lenne az egész, hidd el!<br />- Kapok két perc türelmi időt?<br />- Persze!<br />Pár pillanatig szürcsölgettem a kávémat, aztán elgondolkodtam. Miért szeretnék én otthon lenni két teljes héten át? Karácsony az egyet jelent a kollektív szenvedéssel. Szentestén általában csak mi öten vagyunk együtt az ünnepi vacsora alatt, utána pedig a templomba megyünk Istentiszteletre. Reggel van az ajándékozás, majd a sok idegölő rokon látogatása. Hank bácsi mocskos sztorikat mesél az ő régi kalandjairól, Marge - anya nővére -, hisztizik egy sort, mert nem úgy van minden ahogy ő a színes fantáziájával elképzelte, a temérdek unokatestvér pedig leszívja az ember energiáját, szüleim pedig a plafonon vannak az idegességtől, hogy minek vágta ebbe bele, és jövőre biztos, hogy senki nem hívnak meg vendégségbe, ami persze a következő karácsonyra már rég talonban lesz, és újra kezdődik az egész... Minden évben ugyan az a műsor. Noah ilyenkor vagy elcsavarog vagy bezárkózik a szobájába rosszullétre panaszkodva, Weston pedig mint legidősebb testvér tartja a frontot, arca maszkba torzul a sok műmosolytól, én pedig mikor hogy van kedvem, úgy segítek neki. Erre nem igen van kedvem idén is...<br />Az iskola más dolog. Most, hogy ott vannak a barátnőim, rossz lenne otthagyni. Viszont sok kellemetlenségtől megszabadulnék ezáltal. Pearl-ékkel pedig tudok találkozni tanítási szünetekben, vagy amikor mindnyájunknak jó.<br />- Hát jó. Nekem igazából mindegy - adtam be lemondóan a derekamat az összes ötletre.<br />- Biztos?<br />- Aha, biztos - lassan kavargattam a pohár alján egészben maradt cukorszemeket. Arcomat a könyökömre támasztottam.<br />- Hééé... - nógatott kedvesen. - Látom, hogy valami nem okés. Mondd már el mi a baj!<br />Épp mondani kezdtem volna, mikor két korombeli lány az asztalunkhoz lépett. Arcukon elképesztő izgatottság tükröződött, és végig mosolyogtak.<br />- El se hiszem! Bruno Mars... Itt! Öhm... Kaphatnánk két autogrammot? - kérdezte az alacsonyabbik, és remegve nyújtott át két szalvétát és egy fekete filcet.<br />- Persze! - mondta készségesen Bruno, és elvette a szükséges dolgokat. - Milyen névre?<br />- Az egyikre Diana, a másikra pedig Vicky! - a magasabbik lány arca izzott a boldogságtól, míg a másik a szemüvege felül rám sandított. Halványan elmosolyogta magát, mire én viszonoztam.<br />- Tessék! - adta vissza az autogrammot és a filcet. - Szeretnétek közös képet?<br />- IGEN! - süvítették kórusban, én pedig összerázkódtam. Egyikük előkotort egy kis digitális gépet a táskájából, és a kezembe nyomta. Mikor szépen elhelyezkedtek a fényképhez, én kattintottam, és elégedetten szemléltem az eredményt.<br />- Ő a barátnőd? - kérdezte a szemüveges, és egyenesen rám nézett. Kíváncsi voltam a válaszra, ezért épp úgy néztem Brunora, mint két rajongója.<br />Bruno felnevetett, és megrázta a fejét.<br />- Nem, csak a barátom és a munkatársam, de nem járunk. Persze, bármit hozhat a jövő.<br />Diplomata válasz.<br /><br />Mikor a lányok hatalmas visítozás és röhögés közepette magunkra hagytak minket, el is felejtettem, hogy mit kérdezett előtte Bruno, aki egyből hangnemet váltott.<br />- Menj és kérj bocsánatot Christől! Szükség van rá, érted? Most lehet, hogy nem megy a gyakorlat, de ha kell ő addig fog veled gyakorolni, amíg tökéletesen nem tudod!<br />- Jó - morogtam kedvetlenül. - Mennyi az idő?<br />Rápillantott az órájára.<br />- Fél öt múlott 2 perccel.<br />- Te jó Isten! Elkéstem az énekóráról! - ugrottam talpra, és sietősre fogtam a tempót. - Hogy magyarázom ezt ki egy nappal a fellépés előtt?<br />- Elmondom mi lesz! Menj Chrishez, beszéld meg vele a dolgokat! Aztán hívd fel az énektanárod, hogy később tudsz menni a tánc miatt! Este nyolckor pedig főpróba a stadionban, ne feledd!<br />- Rendben... és köszi mindent! - mikor Bruno is ment fizetni, futólag megölelt. Jól esett, de a kismillió éles, fehér villanás a fényképezők vakuiból már kevésbé.<br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-104584358303867143?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-91702495955917371162011-08-22T05:34:00.000-07:002011-09-05T07:44:27.141-07:00<b>Sziasztok! :)&nbsp;</b><br /><b><br /></b><br /><b>Ez a rész különösen hosszú, két fejezet együtt. A Wordben a szokásos 2 oldal helyett ez most 5! :) Őszintén remélem, hogy tetszeni fog, mert elég hosszú, de sok minden van benne! :) Pár kominak igazán örülnék! :)<br />Lehetségesen a suliig már csak egy rész lesz, vagy az sem, ezért írtam egybe a 24. és a 25.-et.&nbsp;</b><br /><b><br /></b><br /><b>Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait, és sok sikert a suliban!&nbsp;</b><br /><b><br /></b><br /><b>Csók: <span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><i>L</i>.</span></b><br /><br /><br /><br /><br /><br />*Másnap reggel*<br /><div><br /></div><div>Mikor kipattant a szemem, izgatott remegés futott át a gerincemen. Vajon tényleg segített a gyógyszer? Félek kinyitni a számat, nehogy&nbsp;mélységes&nbsp;csalódás legyen úrrá rajtam, hiszen ha minden rendben van, akkor ma már próbán kell lennem, és holnap is, azután pedig színpadi főpróba...<br /><br />Kiugrottam a paplan alól, és a fürdőbe siettem. Fogmosás, fürdés és fésülködés után máris jobban éreztem magam, de még mindig nem beszéltem. A gardróbnál én sose időztem, ma se tettem. Igaz, lányosabban öltözködtem, sőt használtam szempillaspirált és szájfényt. Hirtelen&nbsp;nyilallt&nbsp;belém a felismerés, hogy 4 nap múlva téli szünet! Mivel ma szombat van, így hétfőn ki leszek kérve a suliból, és akkor már csak csütörtökig szenvedek a sok spiné között. Két hét szünet már igencsak jól fog esni, és haza is megyek az ünnepekre, persze, ha elengednek.<br />Felvettem egy <i>Rock Chick!</i> pink feliratú fehér pólót, egy farmert, végül pedig egy hosszú, fekete-szürke sálat dobtam a nyakam köré. Ezt Roxytól tanultam: a sál a téli kiegészítők legfőbb kelléke. Ezt én sose akartam kimondani, de hát... New York megváltoztatja az embert. Amúgy is, ha itt vagyok, nem nézhetek ki úgy, mint egy igénytelen barom.<br /><br />Leültem a zongorához, és mivel egyáltalán nem voltam éhes, gondoltam kipróbálom a hangom. Először félős, rekedt nyekergés hangzott fel, de ahogy bemelegítettem, egyre inkább hasonlított az eredetire. Elkiáltottam magam, ha már hangszigetelt a szoba, és az akusztika miatt remek hangja volt. Újra tudok beszélni!&nbsp;Hihetetlen! Fel kell valakit hívnom... Brunot!<br />Tárcsáztam, és vártam... A negyedik csengetésre szólt bele.<br />- Haló?<br />- Szia! Leenda vagyok! Csak azt, csak azt akarom mondani, hogy... - elnevettem magam. Mégis, mit akarnék mondani?! Úgyis tudja az egészet!<br />- Ezek szerint tudsz énekelni? - jött lázba, és velem nevetett. - Csúcs szuper alak ez az Alan! Tudtam! Igen!<br />- Csak ezt akartam. Ja, és ma akkor a megbeszéltek szerint?<br />- Természetesen. Most viszont mennem kell. Szia, és majd benézek a próbára! - kilkk, ki is nyomta. A telefont a zsebembe süllyesztettem, majd rendesen felöltöztem. Kabát, cipő, kesztyű. Idén elég fagyos a december, de semmi gond, mert mindenre felkészültem.<br />Határozott célom volt először is felkeresni a lányokat, de csak egy röpke üzenetet tudtam hagyni Pearl mobiljára. A hétvégére leutaztak Philadelphiába, ahol a család többi rokona lakott. Leonát se értem el, de ez nem újság, biztosan tanult, vagy valami kötelező olvasmányt olvasott. Lizzyt pedig meg se próbáltam.<br /><br />Lemondó sóhajtás keretében lemondtam a csajos beszélgetésről, és utolsó reményként felhívtam Roxyt.<br />- Szia, Lee! - kimerült szuszogás, és mély levegővételek hangzottak a telefonból. Mi történhetett?<br />- Szia! Mitől vagy így kimerülve?<br />- Tudod, ma őrültek háza van a boltban. A szállító nem hozta időben a megrendelt árukat, amiket a vevők előrendeltek. Limitált LV kiadású táskák és Burberry sálak, Londonból! Most a szállító fickó meg ki van akadva, hogy nem jó időpontot adott meg az az agyalágyult Bessy! Három héttel odébb lévőt! Rettentő a forgalom, el nem tudod képzelni, ezek a nők mire képesek! Karácsonyi ajándék, saját maguknak egy kis meglepetés.... Tudod, na!<br />- Ne... Ne menjek be segíteni? - kérdeztem vonakodva.<br />- Áh, nem, nem kell. Majd Bessy megeszi azt, amit megfőzött. De azt tudom, hogy vagy kirúgom, vagy megfojtom, még gondolkodom rajta. <i>Mi van már?! Egy percre se mehetek ki onnan?! Jól van, megyek</i>! - Ne haragudj, Lee, ez nem neked szólt. <br />- Hát akkor nem is zavarok tovább! Kitartás! Majd este benézek, ha lesz időm!<br />- Jó, jó! <i>Hagyjál már békén, Bess! Megyek már, nem lehet, ho...</i> - kinyomtam a telefont, mert ilyen kimerültnek és mérgesnek még sose hallottam Roxyt. Persze, elhiszem mennyi bevételtől esett el, karácsony tájékán...<br />Karácsony... Hát persze! Be kéne vásároljak a családnak, meg a barátoknak... A táncos próba csak 5-kor kezdődik, és addig bizony még kemény 8 óra van vissza. Visszaugrok a szállodába egy kis pénzért, és kivételesen nem Samuel-el megyek. Kell egy kis gyaloglás!<br /><br />A butikok már felkészültek a karácsonyi dömpingre. Mindenhol jókívánságok, fagyöngyök, fenyőfák, fényfüzérek. Persze, 50-60-70%-os leárazások, az ünnep miatt. Virító betűkkel hívták fel a figyelmet, hogy itt a legolcsóbb a pulyka, esetleg a játékvasút vonat-modellek.<br />Elképedve járkáltam, boltból-boltba. Otthon csak egy nagy szupermarket volt, ott vettem meg mindent, amit lehetett. Itt ez nehéz lesz, mert annyi a választási lehetőség, mint égen a csillag.<br /><br />A családdal kezdtem, gondoltam, nekik úgyis tudom, mi kell, vagy mit szeretnek. Anyának vettem egy csinos magassarkút, ami biztosan az ő mérete, hiszen mindig én pakoltam el utána, tudom, mi jó rá, és mi nem. <br />Apának egy 10 darabos alkalmi nyakkendő-készletet tettem be a kosárba, mert többet problémázott rajta, hogy melyiket vegye fel fogadások alkalmával, mint Anya a ruháján.<br />Weston nem nehéz ügy. Egy <i>'70-es évek rock Nagyágyúi</i> lemez majd leveszi a lábáról. Noah már annál inkább, de neki egy új karórát szándékoztam adni, mert a régit össze törte.<br />Ezek az ajándékok csak két szatyorba fértek el, de már becsomagoltan kértem őket, így nem volt ez akkora probléma.<br /><br />Barátokat, mármint az otthoni srácokat már ismertem mint a tenyerem, így tudtam, mi kell nekik. Olivernek egy <i>Star Wars kulisszatitkok - a Sötét erő és ami mögötte van</i> című könyvet vettem, Mitch-nek egy új gördeszkát, Josh-nak egy halom édességet, és Tommynak pedig a <i>Family Guy</i> első 8 évadjának DVD-jét csomagoltattam be. Emily... Nos, neki Roxynál keresek ruhát. Annak biztos örülni fog.<br /><br />Már így is sok szatyrom volt, de még hátra volt jó pár ember, akinek kellett vennem valamit. Teljesen tanácstalan lettem, és leültem egy padra gondolkozni. Leona tuti könyvet kap, Lizzy... Egy smink-készletet, Pearl meg... Pearl meg talán egy...Mi jellemző rá? Oda van a macskákért, szereti a kiegészítőket, a parfümöket... Hát persze! Ez is oké, de ott van Sean, Roxy és Bruno...<br />Sean nagyra van azzal, hogy hamarosan borotválkoznia kell, tehát valami ilyesmit veszek neki. Roxy pedig egy hatalmas kérdőjel a fejemben. Mivel elég fura lány, valami különlegeset készítek neki.<br />A legnehezebb dolog mégis Bruno. Neki egyszerűen nem tudom, mit adjak! Amennyire szerény, biztosan nem kér majd semmit, de mégsem tartom ezt igazságosnak. Valamit akkor is adok neki...<br /><br />Töprengésemből egy idős néni zökkentett ki, aki leült mellém a padra. Ősz fürtjeit egy kalap alá rejtette, és vastag sállal takarta a száját. Éles, borostyánszín szemeivel rám nézett, a sálát pedig lejjebb húzta.<br />- Nem zavarok, kedveském? - ráncos száját mosolyra húzta. Mivel nemmel feleltem, felbátorodott.<br />- Valami nyomaszt téged, jól látom?<br />- Igazából nem nyomaszt, csak tanácstalan vagyok. Itt a karácsony, a java ajándék már megvan, és nem tudom, hogy egy barátomnak mit vegyek. Neki szinte mindene megvan, és... Nem tudom, én mit adhatnék.<br />- A karácsony nem az ajándékokról szól, ne feledd. Ha mégis szeretnéd ilyen módon szereteted kifejezni, csakis valami személyeset kell adnod neki. Nagyon közeli barátod?<br />- Nem mondanám, de... Ő olyan külön kategóriát érdemel, tudja? - sose állok szóba idegenekkel, viszont ez a néni annyira kedvesnek néz ki.<br />- Értem... Tudod miket szeret? Minek örülne? Mi az, amire szüksége van? - mikor feltette a kérdéseket, zavart lettem. Fogalmam sincs ezekről a dolgokról, és ez kínos. &nbsp; <br />- Én... Nem, ezeket nem igazán... - morogtam magam elé, viszont a néninek roppant jó füle volt.<br />- Szerintem ne ajándékkal fejezd ki a szereteted. Ezt úgy értem, készíts te valamit neki. Tudsz varrni? Hímezni? Barkácsolni?<br />- Nem, én ezekhez nem... De van valami! Tudok írni! Mármint, jó ez bután hangzik, de dalszövegeket, azokat tényleg tudok gyártani!<br />- Kedvesem - mosolygott rám melegen -, hát már nincs is miről gondolkoznod. Itt a megoldás. Nekem viszont itt a buszom. Kellemes ünnepeket, kislányom! - azzal felszállt a buszra, és magamra hagyott az ötletével. <br /><br />A csomagok már húzták a karomat, mikor hazaértem a vásárlásból. Gyorsan csináltam egy listát, kinek mit vettem, majd mindent elrejtettem a gardróbban. Futottam zuhanyozni, és egy sporttáskába bedobáltam egy rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan pólót meg egy edzőcipőt. A megbeszélés szerint ma el kell mennem a központban lévő tánc stúdióba, és gyakorolnom (vagyis megtanulnom) kell a táncot. rettentő durva lesz, érzem, mert a videót nézve leesett az állam... Viszont nekem éppen annyit kell, mint az LMFAO-nak, és mellette énekelni egy pár sort. Nem lesz nehéz, sőt, szerintem könnyű lesz, de félek a közönségtől.<br /><br /><div style="text-align: center;">oOo</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A stúdió egyszerűen hatalmas, fényűző és tele van tükrökkel. Egy pattogós, idegbajosnak tűnő nő már ugrabugrált a 20 főnyi csapattal, akik alaposan leizzadtak, a nőnek viszont ez se volt elég. Óbégatott, hogy ha valaki nem olyan ütemben táncolt, ahogy ő akarta volna, és ha esetleg egy fiú vagy egy lány elcsúszott vagy megbotlott, akkor megállt, kiabált egy sort, és elölről kezdte az egészet az összegyűltek nagy bánatára.</div><div style="text-align: left;">- Állj! 5 perc szünet! - kiáltotta, mikor meglátott már átöltözve, felkészülten a tanulásra.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Te vagy Linda? - kérdezte, és nem állt szándékomban kijavítani, két okból: először is úgyse foglalkoztatná, másodszor pedig már engem se érdekel, hogyan neveznek. Mégis ki akarta javítani a büszkeségem, de erre ezt a választ kaptam:</div><div style="text-align: left;">- Jó, nem is érdekes. Chris vagyok, az edző. Ezer éve dolgozom ezzel a csapattal, elvárom a fegyelmet és a jó kondíciót, továbbá az engedelmességet és az alázatot. Szünet nincs, az órák 50 percesek, kétszer egymás után, 20 perc szünettel. Most pedig... - nem fejezte be, mert &nbsp;egy boglyas hajú, vicces szemüveget viselő férfi elejét vette a további parancsnak.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Chris, bébi, nyugi! Ez nem a katonaság! Még a végén elijeszted a kis pacsirtát! - összetapsolt a mellette álló, hollófekete hajú társával. - Csá, én Redfoo vagyok, ő meg az unokatesóm, Sky Blu.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">A kezem izzadni kezdett, de megtöröltem a nadrágomban, és kezet fogtam velük. Nem minden nap találkozik az ember az LMFAO-val!&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Leenda - mutatkoztam be, ahogy szoktam. Végig mosolyogtam, mert a két csávó poénkodott,&nbsp;nevettetett, és annyira viccesek voltak!&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Amúgy ne félj ám Christől - szólalt meg Sky -, beleőrült a katonaságba. Őrnagy volt, ha jól tudom.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Ja, tök kettyós lett - vette át a szót Redfoo.</div><div style="text-align: left;">- Szünet vége! -kiabált a tánctanár. - Hé, Ian! Gyere ide, na, gyere! - a szólított elő is lépett, nekem meg leesett az állam. Magas, izmos, 20-as éveiben járó fiú tartott felénk. Mikor végre Chris előtt állt, elvigyorodott, és várta, mit akarnak tőle.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Ott a lány, akinek segíteni kell. Te vagy a legjobb, rád bízom. Mindent, lépésről lépésre taníts meg neki, rendben? - a fiú bólintott, és ettől kócos, csapzott, barna haja megrezdült. Rám nézett, én meg mély levegőt vettem. Ha ő tanít engem, akkor semmi kifogásom ez ellen...&nbsp;</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A próba elkezdődött, de nekünk a terem egyik részében kellett gyakorolnunk. Ian néha olyan gyors volt, hogy nem tudtam követni, így meg kellett kérnem, hogy újra mutassa meg. Fél óra múlva tudtam már "csoszogni", emellett mentek az ütemváltások. Viszont mikor néha belenéztem a fiú csokoládé szemébe, összezavarodtam, és elvétetettem a ritmust. Ez még sose fordult elő velem, nem is értettem. Régen, még az általános iskola első felében jártam szertornára, de ott mindig meg voltak a lépéseim. Itt meg bénázok, kiesek a ritmusból, elesek és leégetem magam.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">- Semmi baj, lesz ez jobb is! - biztatott Ian, én meg próbáltam neki hinni, de elvétettem azt a hibát, hogy ilyenkor belenéztem a szemébe, és újra elrontottam mindent.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">50 perc után ájulás közeli helyzetbe kerültem a kimerültségtől. Leizzadtam, majd' megsültem, és haza akartam menni.<br />- Annyira béna vagyok - morogtam az orrom alatt, mohon nyelve a vizet.</div><div style="text-align: left;">- Ne aggódj, mi is így kezdtük. Igazából ennyi idő alatt olyanokat tanultál meg, amit mi 1-2 hét alatt! - veregette meg a vállam Ian.&nbsp;</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Úgy éreztem, simán versenyt futok az idővel, mert aznap még énekpróbára is kellett mennem. Rettentően kimerült voltam, mikor újból elkezdtük a próbát, pontosan az elejétől, gyorsabban.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">Mikor végre elszabadulhattam a teremből, elindultam a zuhanyzó felé. Holnap is ugyan ez, utána meg élesben... Ez rettenetes! Egyetlen pozitív dolog benne, hogy megismertem számomra érdekes embereket.&nbsp;</div><div style="text-align: left;">Énekórán minden könnyedén ment, betanultam a szöveget, skáláztam a tanárnak, és azt mondta, ezzel nem lesz baj. &nbsp;Roxyhoz nem volt erőm és idegzetem bemenni, majd másnap, vagy valamikor...</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Mikor otthon elfeküdtem az ágyon, úgy éreztem, életemben nem örültem még így annak, hogy vége egy napnak.&nbsp;&nbsp; &nbsp;</div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-9170249595591737116?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-68650011391552348882011-08-08T01:16:00.000-07:002011-08-08T01:47:38.387-07:00- Gyere! - ragadta meg hirtelen a kezem Bruno, majd húzni kezdett az ajtó felé. Kiabálni nem tudtam, a noteszom az asztalon maradt. Két ember ugrott félre előlünk, mert drága Főnököm annyira rohant velem valahová. Érdekelt volna, hogy mégis hová megyünk, de csak motyogta, hogy ez eddig miért nem jutott eszébe.<br />Az udvaron állt a kocsija, amibe betessékelt, és ő is beült. Üdvözült mosoly játszott a szája körül, de egy szót se mondott. Indított, és vagy 120-al repeszteni kezdett az országúton.<br />Elhaladtunk Roxy boltja előtt is, és mindent hátra hagyva száguldott, közben énekelt. Legszívesebben rákiáltottam volna, hogy árulja el, hová megyünk, de rendíthetetlenül énekelt valamit. Nem az ő száma volt, számomra meg ismeretlen. Vagy csak.. Ez egy új sláger...? Mert ebből simán lehetne, csak pár dolgot kéne megváltoztatni.<br />Talán egyedül azért nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy ez az ember senkit nem lenne képes bántani, még a legyet se a falon. Sőt,&nbsp;hülyeségeket beszélek! Bántani? Bruno?! Inkább úgy mondanám, hogy biztonságban éreztem magam, mintha ez egyik bátyámmal furikáztam volna.<br />- Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Hogy pont őt hagytam ki a tervekből..<br />Fúrta az oldalamat, hogy KI?! És hová visz?<br />Minden elsuhant mellettünk, fák, emberek, házak, táblák.. És sehol semmi jel arra, hogy meg akarna állni, elmondani végre, hogy merre tart és kihez jöttünk.<br /><br />Hátradőltem és bekapcsoltam a rádiót. Szinte sikítófrászt kaptam, mikor meghallottam a dalt, amit játszottak! Az én dalom! Az én irományom! És persze Bruno elképesztő hangja, ami tökéletessé tette. Vigyorogtam mint a vadalma, és ezt Bruno is észrevette.<br />- Jó szám, remélem, hamarosan a ranglisták élén fog állni. Hasznos munkaerő vagy!<br />Bólintottam, és tovább hallgattam a számot. Mikor a rádiós bemondó közbeszólt, hogy már most 13 embert utasított maga mögé ez a szám, sikítani tudtam volna, ha tudtam volna. Elsöprő érzés volt, és talán az egyik legnagyobb elismerés, amit egy ilyen munkaerő kaphat.<br /><br />A fékek süvítettek, amilyen gyorsan parkolt le egy régi, romos-koszos ház előtt. Egy mészkőből épült tornya volt, mint a kastélyoknak, csak ezen be volt szakadva a tető. A szélkakas megroggyanva álldogált, és csak az ima tartotta a helyén. A kert a lehető leggazosabb, egy fa meg is volt reccsenve. Talán egy villám hasította ketté, vagy akármi. A régi, ódon faragott ajtót belepte a pókháló, és egy undorító, kövér keresztespók igyekezett felfelé rajta. Mr. Mars megbolondult, hogy ide hozott, vagy eltévesztette a házszámot? Nagyon remélem.<br />- Megjöttünk! Gyere, szállj ki! - "engedelmeskedtem", mert bár legszívesebben elfutottam volna erről a kietlen pusztáról, de ennek a háznak még szomszédsága se volt!<br />Bruno előre ment, és bekopogott. Nehéz léptek hangzottak, a gyomrom egyre inkább görcsbe rándult.. Még kettő.. Még egy.. És kinyílt az ajtó..<br /><br />Halk sóhaj hagyta el a testem, és a görcs is távozott. Egy csinosan öltözött, körül-belül 60 éves, kedves kinézetű férfi álldogált. De ne ítéljünk előre! Lehet, hogy egy báránybőrbe bújt farkas...<br />- Szervusz, Peter! Jó napot, hölgyem! - régi barát lehet, ha nem a művésznevén hívja Brunot! Intettem, ezzel jelezvén, hogy köszönök.<br />- Jó napot, Alan! Ő a munkatársam, Leenda. Lenne egy kis problémája...<br />- Érzem - hunyta le a szemét a férfi. - Kerüljetek beljebb!<br /><br />Bent sem volt rózsásabb a helyzet, bár egy fokkal jobb volt a külsőségektől eltekintve. Kopott bútorok, töredezett szekrények.. Mégis valahogy otthonos. A sötétséget megtörvén gyertyák világítottak, a falon pedig szárított füvek, csokrok lógtak, különleges illattal vonva be a nappalit. Vagyis csak gondolom, hogy ez volt a nappali, mert máshol nem láttam bútorokat, kanapét...<br /><br />- Szüleid hogy vannak, fiam? Rég találkoztam már velük - kezdett beszélgetést az Alannek nevezett férfi. Modern, téglalap alakú szemüveget viselt, haja pedig szőkés volt, tele ősz hajszálakkal.<br />- Jól vannak, úgy tudom. Nem sokára lelátogatok hozzájuk, vagy ők jönnek fel, még nem tudom.<br />- És te jól vagy? Nincs baj? Mert érzem a betegséget..<br />- Leendának van gondja. Valahogy.. Nem tud beszélni, elment a hangja. De fontos lenne, hogy visszanyerje a beszédkészségét, mert ő énekelne egy koncerten, és ha nem lesz változás, akkor befuccsol az egész!<br /><br />Alan olyan közel lépett hozzám, hogy az már zavaró volt. Pár percig lehunyta a szemét, a kezét a fejem fölé tartotta, én meg kiguvadt szemmel vizsgáltam, hogy mégis mit művel ez a figura?!<br />- Hangszalag repedés. Nem súlyos, gyógyítható - azzal hátravonult egy ajtón át, én meg megrökönyödve néztem utána, majd később Brunora.<br />- No para! Ő a családunk régi barátja, egy kuruzsló. A mai nyelven természet-gyógyász. Múlt évben rettenetesen begyulladt a torkom, nekem se volt hangom. Úgy tátogtam, mint te! Másnap meghallgatás volt egy bandánál de így nem tudtam volna menni. Alan készített egy gyógyszert, amitől egy nap alatt minden rendbe jött! Hihetetlen egy figura, kissé különc, de roppant okos és ügyes.<br /><br />Bólintottam, majd kifújtam a meglévő levegőt. Alan akkor ért vissza, kezében egy apró fiolával. Megpöccintette az ujjával, és ettől a folyadék kissé megremegett.<br />- Nem kell semmi más, csak ezt igya meg egy húzásra. Rettenetes az ízé, de használ. Parancsoljon! - a kezembe nyomta, én meg kihúztam az apró dugót belőle. Az átlátszó gyógyszer nem tűnt veszélyesnek. A számhoz emeltem az üvegcsét, és kihörpintettem. Rohadt alma, gyógynövények, és kozmás fű íze volt. Pontosan olyan, amilyennek leírták: rettenetes.<br /><br />- Köszönjük, Alan. Minden bizonnyal ettől jobban lesz, és sikerülni fog a fellépése.. - hálálkodott Bruno.<br />- Azt én is remélem! Sok sikert, Leenda. Most mennem kell, ha megértitek. Ezer a dolgom. Viszlát! - a huzat becsapta mögöttünk a bejárati ajtót, és tudtam, hogy már csak várni addig, amíg hat a kuruzsló főzete.<br /><br /><b><br /></b><br /><b><br /></b><br /><br /><div style="text-align: right;"><b>Remélem, tetszett ez a rész! :) Hamarosan érkezik a következő, minden bizonnyal még a héten! *-*&nbsp;</b></div><b>&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; Loxxa~</b><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-6865001139155234888?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-52264052752033627812011-07-29T04:46:00.000-07:002011-07-29T04:46:51.245-07:00Lizzy szerzett italt, és mondta, hátha jobb lesz tőle. Igen, tényleg jobb volt. Egy minimális, rekedt és suttogó hang keveréke váltotta fel a némaságot.<br />- Basszus - krákogtam -, mi lesz, ha a koncertig ilyen marad a hangom?!<br />- Nana! Most ne pánikolj! Vissza fog térni, nem kell félni. Csak.. Á, fene tudja mit kell ilyenkor tenni! - csettintett bosszúsan Pearl.<br />- Inkább menjünk mert mindenki minket néz - ajánlottam, de alig hallották meg. Végre elhagytuk a pályát, és olyan gondolatok kavarogtak bennem, hogy: nem fogok tudni énekelni, vagy hogy már nem is tér vissza a hangom. Zavart voltam, és dühös. Magamra.<br />- Szerintem vigyük el a suli orvoshoz! - mondta Leona, és bólintottunk. Eddig ez volt a legjobb ötlet.<br /><br />Miss Cherity kitátta velem a számat, és egy apró lámpával megvilágította a torkomat. Rosszallóan hümmögött, ami nem tetszett nekem.<br />- Nos, egyszerű a képlet. Megrepedtek a hangszálaid, ezért beszélsz rekedten. Azt ajánlom, hogy egy-két hétig ne beszélj, kiabálni meg végképp ne! Ez a repedés ha nem forr össze, akkor bizony komolyabb bajod is lehet belőle.<br />- De doktornő! Leendának 3 nap múlva koncerten kell lennie! - kiáltotta Pearl, és mindannyian kissé idegesek voltak. Ha tudták volna, én mit éreztem akkor és ott!<br />- Arra biztos, hogy nem mehet el! Vagy igen, ha néma akar maradni, mint egy remete - nézett szúrósan. - Eszed ágába ne jusson énekelni, beszélni vagy kiabálni, rendben?<br />Bólintottam.<br />- Adok neked egy jegyzetfüzetet és egy tollat, hogy kommunikálni azért tudj. Ha valamit szeretnél tudni, akkor gyere le, de egy hét múlva várlak. Addig használd ezt a toroköblögetőt, előbb begyógyul.<br />Ismét bólintottam. Már előre idegeskedtem, mit fognak szólni a többiek, ha leírom nekik, mi történt.<br /><br />A lányok hazakísértek, és ez jól esett, bár néha beleszóltam volna a dolgokba, de hagytam a fenébe. Kisebb gondom is nagyobb ezeknél az apróságnál.<br />- Majd felhívunk! - ajánlották búcsúzáskor, én meg mérgesen toppantottam. Összevontam a szemöldököm, és csúnyán néztem rájuk. Ha vicc volt, akkor nem volt humoros, ha csak elfelejtették, akkor sem volt az.<br />- Ja igen, akkor majd írunk e-mailt! - javították ki tévedésüket, és erre ellágyult az arcom. Megöleltem őket, és besiettem a szállodába.<br />Nem sikerült csak úgy felslisszannom, mert Deborah megállított.<br />- Miss Hall! Emlékeztetnem kell, hogy a szobalány levette kezét a maga szobájáról, állítólag a maga kérésére. Ez nem megengedett. Elárulná, miért akadályozza a személyzetet a dolga végzésében?<br />Sóhajtottam, és elővettem a papírt és a tollat, amit a doktornő adott ilyen esetekre.<br />Leírtam neki, hogy nem tudok beszélni, és azért mondtam a takarítónak, hogy hagyja a munkáját, mert múltkor is kidobott egy félkész fogalmazást és egy dalszöveget, és ezért plusz 2 órát voltam fent.<br />- Értem. Miért nem tud beszélni? - kérdezősködött. Leírtam a "balesetet". Láttam, amint gunyorosan elhúzza a &nbsp;száját, és megkérdezte, meddig nem szabad. Erre is válaszoltam. A végén egy örömcsillanást véltem felfedezni a szemében, és megjegyezte, hogy 2 hét boldogság várja!<br />Igazán kedves - firkantottam a noteszba, mire elnevette magát. Megcsóváltam a fejem, és elindultam, de utánam szólt:<br />- Azért maga takarítsa a szobáját! - vissza akartam kiabálni, hogy: nem vagyok dedós, megteszem, amit kell, de hát nem volt rá alkalmam és lehetőségem.<br /><br />A szobám.. Most már tényleg elég kupis volt. Mégis ettől volt nekem olyan meghitt és otthonos. A komódon egy teáscsésze árválkodott, amibe már a teafilter is beleszáradt, az ágytakarón, ami nem volt bevetve egy könyv várakozott, hogy tovább olvassam, és a dohányzó na meg az íróasztalt elborította egy tucat félkész házi dolgozat és dalszöveg. Rendet kéne tennem, de nem ma. Túl fáradt vagyok. Most, hogy Mathilda nem jön fel, nem is tudom, mihez kezdjek a mosogatnivalóval.. Konyhám nincs, az itt senkinek sincs. Egyszerűbb, ha otthagyom. Majd este a szobapincér kezébe nyomom, és kész.<br />Igazából 10 perc viaskodás után rávettem magam, hogy kitakarítsak. Átöltöztem, és már javában pakoltam, mikor megcsörrent a telefonom. Számot nem ír ki ez az átkozott BlackBerry, mert még nem állítottam be, de azért felvettem.<br />- Haló? - suttogtam még a halknál is halkabban.<br />- Haló? Van ott valaki?! Lee? - ez Bruno&nbsp;hangja!<br />- Igen.<br />- Rossz a vonal, nem igen hallok! Arról van szó, hogy meg kéne beszélnünk valamit. A koncerttel kapcsolatos. Ha felmegyek olyan fél óra múlva, akkor otthon leszel?<br />- Igen - kicsit rekedten és hangosabban mondtam, és meghallotta. Elköszönt és letette. Fél óra alatt ki kell pucolnom a lakást és még csak a papírszanálással végeztem. Sebességre kell kapcsolnom, és ami még ennél is rosszabb, hogy ki kell ábrándítanom Brunot. Nem csak Natalia mondta be az unalmast, hanem én is. 3 nap és fellépés.. Ez über nehéz!<br /><br />Mr. Pontosság 5 perccel előbb jött, mint vártam, de nagyjából végeztem. Mikor belépett és meglátta kínlódó arcomat lehervadt a vigyor az arcáról.<br />- Szia! Mi a baj?<br />Megráztam a fejem.<br />- Neee.. Ehhez nincs kedvem. Mi a baj?<br />A torkomat tapogattam és próbáltam elmagyarázni kézzel-lábbal, hogy mi a probléma. Úgy éreztem magam, mint egy olyan mutogató.. Mi is a neve?&nbsp;Pantomim!<br />- Nincs hangod?! Mit csináltál?! - hű, mérgesebb mint vártam.<br />- Nincs semmi baj, ne kapd fel a vizet! - ez még suttogásnak is ergye, és a hangszálaim is fájnak ilyenkor.<br />- Még hogy ne? Mit csináltál? Mi lesz így? Úristen! - fel s alá mászkált mint pók a falon. Törte a fejét, és végül bejelentette:<br />- Fel fogsz lépni az LMFAO-val, és már tudom is, hogy hogyan!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-5226405275203362781?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-20856127771970965272011-07-24T21:14:00.000-07:002011-07-24T21:14:58.264-07:00Bőrkanapék és íróasztalok, emellett egy hatalmas vitrin, tele lefűzőkben sorakozó iratokkal. Olyan múltszázadi az egész, mégis szép. A spanyol tanár a helyén javította a dolgozatokat, a matektanár pedig telefonon beszélgetett. Jellemző.. Nagyon el lehetnek foglalva, ha van ideje a férjének azt üzenni, hogy tejet is hozzon haza..<br />- Erre! - utasított minket az igazgató. Nem féltem, és tudtam, hogy Pearl sem. A két lány pedig nem tett semmit, így büntetés se jár nekik. Beértünk abba a szobába, ahol csak egy íróasztal volt, és három támla nélküli szék előtte, mögötte pedig egy karfás. Egy árva szekrény nem volt a helyiségben, de egy modern kanapé az ajtó mellett kapott helyet.<br />- Üljetek le! - parancsolt ismét. Kelletlenül bár, de összepréselődtünk az ülőgarnitúrán.<br />- Először Cameronnal és McGwayerrel beszélek. Addig ti csendben maradtok, világos? - kérdezte tőlünk, mi meg bólintottunk, de tudtam, hogy előbb&nbsp;történteket&nbsp;fogjuk megbeszélni. Leültette a két megszeppent lányt maga elé, és kérdésekkel bombázta őket. Inkább nem is figyeltem oda, hanem Pearlhöz fordultam.<br />- Tényleg sajnálom a karodat. Meg hogy nem mondtam el az igazat. De látod mi történt most is!<br />- Nem baj, és én is sajnálom. Nem kellett volna így neked támadnom. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, hogy nem mondtad el, de biztosan okod volt rá.<br />- Úgyis mindjárt meg kell tudnotok, meg ennek a börtönőr ribancnak is - céloztam az igazgatóra. Pearl elnevette magát, de csak halkan, hogy az imént említett ne halljon semmit belőle, mert berekesztené a dumapartit.<br />- Tudom, miért ilyen idegbeteg ez a nő - mondta lazán, és kíváncsian fordultam hozzá. Hát elmondta. Talán túl nagyon nevettem, mert az igazgatónő hozzánk fordult, és intett a két lánynak, hogy mehetnek, és mi következünk. Helyet cseréltünk, és én személy szerint már vártam a kérdéseket.<br />- Cameronék mondtak pár dolgot, de tőletek szeretném tudni, mi történt. - a papírján kezdett írogatni. Komolyan igaza lehet Pearlnek abban, miért ilyen hárpia ez a nő: még írás közben is remegett a keze.<br />- Hát az úgy volt.. - kezdte verekedő társam, de nem hagytam, hogy befejezze.<br />- Majd én. Tehát úgy volt, hogy összebalhéztunk azon, hogy ismerek egy igen híres embert, és nem mondtam el. De pont azért, mert már először ez lett. Érdekbarátok meg nem kellenek.<br />Az igazgatónő úgy nézett rám, mint egy utolsó féregre a földön. Tudtam, hogy azért, mert év közben iratkoztam be, és ez igazából "tiltott" dolog, így egyből szabály sértő lettem a listáján.<br />- Te?! - röhögött a képembe. - Te ismernél egy.. egy sztárt?! Na ne nevettess! Akinek van egy kis esze, az nem hozzád megy. Vagy megsajnált, és adott autogrammot? - már rázta a nevetés, engem meg a gyűlölet.<br />- Nem! Téved! Én ennek a sztárnak dolgozom! Ha nem tudná, a dalszövegeket én írom, bár a maga agya eléggé begyö.. - Pearl befogta a számat, és nem hagyta, hogy még nagyobb bajba kerüljek, de kiszakítottam magamat a szorításából.<br />- Hogy mondtad? - kérdezte lassan az igazgató, és felállt. Szeme lángcsóvákat szórt, és pontosan előttem állt meg. - És mégis melyik ez a sztár, akit ismersz?<br />- Bruno Mars, és nem csak ismerem, hanem neki dolgozom! Érdekli? Kérdezze meg a főtitkárt, vagy a személyi sofőrömet vagy akárkit! Nem véletlenül jöttem New York-ba!<br />- Álomvilágban élsz, kicsilány. Ugyan! Te a közelébe se kerülhetnél ennek az ismert embernek, mert neveletlen, nagyképű és makacs vagy!<br />Forrt bennem a méreg, de már nem mertem tovább feszíteni a húrt. Így is megkapom a magamét, de ha el kell hagynom a sulit, csak a lányok miatt fog hiányozni.<br />Az igazgató elgondolkodva nézett, majd megszólalt:<br />- Most mehettek, de feljegyzem a verekedést és neked, Hall, felhívom a nagynénédet.<br />- Ő a főtitkár, asszonyom - mondtam kimérten.<br />- Majd kiderül. De most menjetek.<br />- Asszonyom! - kezdtem újra, és unottan nézett rám - Ugye, Leona és Lizzy nem kapnak büntetést? Nem csináltak semmit.<br />Nagyot sóhajtott, a két lány reszketett. Soha nem voltak még bajban szerintem.<br />- Nem, és eltekintek a maguk büntetésétől is, csak kapnak egy beírást, de többé elő ne forduljon! - azzal kitessékelt minket az irodából, mi meg megkönnyebbültünk.<br /><br />- Hű, ez nem volt semmi! - kiáltotta Pearl suli után. Mindent elmondtam töviről-hegyire a 3 lánynak, és ámuldoztak, bár Lizzyt egyes részek nem leptek meg, és igazán örült, hogy ő már látta Brunot.<br />- Ma lesz a Redwolfs meccs a sulinál. Nem nézzük meg? - kérdezte Pearl, és leült egy padra, mi meg mellé.<br />- Mi az a Redwolfs? - kérdeztem összevont szemöldökkel.<br />- A "rokon" fiú iskola, az Julianus gimi focicsapata. A mi sulinkból vannak nálunk pompon lányok. A meccs itt lesz a suliba fél négytől, és a konkurens Dangerous Cheese-vel csapnak össze.<br />Elgondolkodtam. Sose voltam még ilyen helyen, és tévébe se nagyon néztem. El akartam menni. A lányok örültek, hogy velük tartok valahová.<br /><br />Mire visszaértünk a sulihoz, már dugig volt a pálya nézőkkel. Valahogy mégis találtunk négy helyet, és elég jó rálátásunk volt a pályára. Egy pár srác tényleg elég jól nézett ki, hát persze, a legmenőbbek. A Julianus gimi csapata vörösben és fehérben, míg a másikak Sárgában és zöldben sorakoztak fel. Épp kezdésre értünk ide, bár ha Pearl nem áll meg venni egy üveg vizet, és nem várja ki a legnagyobb sort, akkor előbb itt lettünk volna.<br />- Hajrá Redwolfs! - üvöltötte mindenki, és én is csatlakoztam. Kiabáltam, hogy szemüvegeket a bírónak, holott, nem is értettem a szabályokat. Mindenki teljesen ideg volt félidőben, mire jól kiüvöltözték magukat a nézők. Az állás 6-3, és mi állunk vesztésre.<br />- Jajj ne már! Még ezt az idényt is elveszítik! - sopánkodott Leona, én meg bólintottam.<br />- Ki kér inni? Megyek, veszek valamit - ajánlotta Pearl.<br />- É.. é.. - suttogtam, bár nem akartam. Hol a hangom?! A torkomhoz kaptam, és megköszörültem a hangszálaimat. Semmi változás!<br />- Leenda! Mi a baj?! - kérdezte Lizzy, én meg csak tátogtam, mint a hal. Elment a hangom, és ez durván nem jó.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-2085612777197096527?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-80465841822545112222011-07-17T23:59:00.000-07:002011-07-17T23:59:03.710-07:00Vasárnap hagytak engem, hadd pihenjem ki magam, de már ekkor is az LMFAO-val álmodtam. Vicces, hogy ebben az egész hajcihőben még egy ilyen fontos feladatot is rám bíztak.<br /><br />Reggel korán keltem az iskola miatt. Teresa (a mogorva szobalány, aki csak spanyolul beszél) már kimosta és kivasalta az egyenruhámat, amibe nagy nehezen belebújtam. Nem spórolt a keményítővel, mint éreztem. Egy örökkévalóságig telt, mire begomboltam az inget, és felkötöttem a kendőt a nyakamra. A cipőm egyik felét nem találtam sehol, de az ágy alatt rábukkantam. Gyorsan bepakoltam a táskámat, és már mentem is, csupán 5 perc késéssel. Samuel motyogott valamit a felemás zoknimról, de hamar láttam, hogy az egyik le volt csúszva. Nem hiányzott volna, ha most még egy új párat kéne keresnem.<br />- El fogok késni! - nyöszörögtem, mikor a sofőr a bajszát igazgatta a visszapillantó tükörben. Bekapcsolta a rádiót, amiből valami idióta cincogó zene szólt. Milyen ízlések vannak manapság..<br />- Dehogy fog elkésni! Ismer engem: mindig ott volt időben, nem? Na! Most is odaérünk, persze, ha nincs valahol dugó.<br />Az Audi végre kifordult a főutcán, és elindultunk. Dugó tényleg nem volt, és még 10 percem maradt a becsengetésig. A csajokkal már nem is találkoztam egy ideje, jó lesz beszélni velük.<br /><br />Az iskola kapujában már vagy 50-en álltak, és mikor megláttak, sikítozni kezdtek, mint egy sztárnál. Egy magas, vékony lány lépett hozzám először:<br />- Prudence Tuller vagyok, a végzős évfolyamból! Igazán örülök, hogy megismerhetlek, Leenda! - azzal megölelt, én meg guvadt szemmel néztem mindenkire, aki arra ácsingózott, hogy beszéljen velem akár egy szót is.<br />- Mi.. Mi.. Nem értem.. - dadogtam újabb kézszorítások közepette. Az egyik lány&nbsp;sikítását&nbsp;hallottam kristálytisztán:<br />- Ez a kéz írta a<i> Just the way you are</i>-t! És biztos, hogy már Bruno Mars-ét is! - erre a sok kis- és nagylány a jobb kezemet nézegette és fogdosta. Leesett a 20 filléres! Sírni tudtam volna, és már közel álltam hozzá. Először is, meg fogom ölni Lizzyt.<br />- Engedjetek légyszi! - mérgesen furakodtam át a tömegen. De azt kérdezgették, össze tudom-e ismertetni őket Bruno Mars-szal?! Milyen undorítóak! Eddig azt se tudták, hogy létezem, de érdekbarátnak jó lennék mindegyiknek! Na nem, ezt már nem!<br />- Lizzy! Lizzy! - kiabáltam a nagy forgatagban, de nem kaptam választ. A zsivajtól mondjuk nem is hallottam volna. Újra próbálkoztam, és végre láttam egy szőke hajvillanást, ami csakis Lizzyé lehetett. Futni kezdtem utána, és megragadtam a vállát.<br />- Szia Leenda! - mondta derűsen, de én cseppet sem voltam jókedvemben. Ezt meg is látta rajtam, és a mosoly lehervadt az arcáról.<br />- Miért mondtad el mindenkinek, hogy ismerem Brunot?! - támadtam le egyből.<br />- Titok volt? - kérdezte teljesen ledöbbenve.<br />- Ó, Lizzy! Igen, az volt! Most én lettem az első számú ember, aki a sztársághoz vezető úton lépdel, magával húzva egy csomó kis spinét! - már vagy 60-an néztek minket, ami a szőkeséget szemmel láthatóan zavarta. Engem még inkább.<br />- Hát akkor sajnálom, tényleg. De nem tudtam, hogy nem szabad elmondani! Beültél a kocsijába, saját sofőröd van, becéz téged! Mire gondoltam volna?! Na jó, először arra, hogy jártok!<br />Tátogtam, de belül azért jól esett, hogy más úgy látja, hozzá illenék Brunohoz.<br />- Jó, Lizzy, hagyjuk. Már mindegy. - lemondóan sóhajtottam, és követtem őt Pearlhöz és Leonához. Lizzy még párszor szabadkozott, de hagytam a fenébe. Amit elterveztem, az már fuccs..<br />- Sziasztok! - köszöntünk a két lánynak. Leona visszamosolygott ránk, és újra olvasni kezdett, de a másik a szokottnál sokkal mogorvább volt.<br />- Mostantól mindig ez lesz?! - szegezte nekem a kérdést. Meglepődtem. Mégis mit ért az alatt, hogy 'ez lesz'?<br />- Nem értem, miről beszélsz.<br />- Nem?! Hát akkor hadd világosítsalak fel egy kicsit. Ezentúl ezekkel a sáskákkal fogsz együtt lógni, és többé nem is mondasz el nekünk semmit?! Vagy ennyire nem vagyunk jó barátnőid?! Nem tartoztál annyival, hogy elmondd, mégis mit keresel itt<i> IGAZÁBÓL</i>?! Beetettél minket a kamu dumáddal, hogy a nagynénédnél vagy itt! Na persze! A <i>neved</i> legalább igazi?<br />Kezdtem dühbe gurulni. Igazán fékeztem magam, de nehezen ment. Kifújtam a levegőt, és elszámoltam magamban háromig.<br />- Ez igazán nem Leenda hibája! - próbált a védelmemre kelni Lizzy, de ezzel a lánnyal szemben ez édes kevés. Most a fejemet nagyon megmosná, de én sem vagyok fából!<br />- Hagyd! Ha Pearl kíváncsi erre, akkor meg is fogja tudni. Ha nem tőlem, hát majd kreál egy saját verziót! - mondtam csípősen, összeszűkült szemmel.<br />- Célozgatunk?! - kiabált Pearl. Leona csendben meghúzódva figyelte, hogyan kakaskodunk egymással.<br />- Érted te, mire mondom! Ha valamit nem tudsz meg, vagy nem úgy alakul a helyzeted, ahogyan szeretnéd, akkor rögtön pletykálsz, és valamit kitalálsz! <br />- De rohadt szemét vagy! - visította, majd nekem ugrott.&nbsp;Leona megpróbálta lefogni a&nbsp;felspannolt csajt, nem sok sikerrel. Vele szinkronban Lizzy kezdett lecsillapítani. Pearl a&nbsp;hajamat kezdte cibálni, ami kijött a copfból, mellkason vágott de én nem hagytam magam. Hatalmasat haraptam a karjába, még a vér ízét is éreztem a számban. Pearl azonnal felordított, és a karját szorongatta. Tényleg durva voltam a jelek szerint, mert a fogam felsértette a lány kreol bőrét, amiből szép lassan csordogált a vér. Hirtelen el is szégyelltem magam, és mellé ugrottam.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>- Jajj, ne haragudj! Nem akartam ennyire megharapni, csak elrántottad a kezed, és felszakadt a bőröd! Sajnálom, tényleg! - nem tudtam eltérni a lány szúrós pillantása elől, de végül megszólalt:<br />- Én is - célzott a veszekedésre, majd elsietett a gyengélkedőre.<br />Akik eddig néztek minket, azok most halálosan csendben maradtak. Rájuk ripakodtam:<br />- Szeretnétek még egy kis ingyen mozit?! Csak <i>nyugodtan</i>! - mindenki szétszéledt, és sugdolózott. Nem érdekelnek. Egyáltalán, kit érdekelnek ezek a potyalesők?!<br />- Leenda Hall! - sivított egy rettegett hang mögöttem. Jajj ne! Az igazgató! Most vagyok igazán bajban.<br />- Mégis mit képzelsz, hogy az iskolában nekiállsz verekedni?! Igazán nem egy hölgyhöz illő ez a magatartás! És hogy nézel ki?! Az igazgatóiba! Most azonnal!<br />- De igazgatónő! Nem Leenda kezdte! - mondta kórusban Lizzy és Leona.<br />- Maguk látták? - kérdezte foghegyről, és rájuk sem nézett.<br />- Én kezdtem! - jelent meg mögöttem Pearl, kezén egy fehér fáslival. Biztatóan egy kis mosolyt vetett felém, amiből tudtam: nincs több bunyó közöttünk.<br />- Na ebből elég! Mindannyian az igazgatóiba! Most! És te, Hall, nagy bajban vagy! Azonnal behívatom a szüleidet egy kis elbeszélgetésre!<br />Kuncogni támadt kedvem, de nem mertem.<br />- Az nem fog menni, igazgatónő.<br />- Mert?! Tudod mit?! Szépen elmesélsz mindent, de előre szólok: a hazugság nem érdekel.<br />- Rendben - azzal elindultunk az első emeletre, az igazgatóiba.<br />Tudtam, hogy egyszer mindent el kell mondjak, de nem hittem, közel s távol 1 hónap után. Mi lesz a maradék<br />11-el? Végig sztárolni fognak? Köszönöm, abból nem kérek..<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-8046584182254511222?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-19922722173295438722011-07-17T21:20:00.000-07:002011-07-17T22:08:16.833-07:00A hotelben ledobtam a táskámat, és a zuhanyzóba vetettem magam. Jó volt pancsolni a meleg vízben, és ettől el is álmosodtam. A szavak, melyeket Roxy mondott, és keresztül cikáztak az agyamon, most értelmet nyertek, mivel fel tudtam dolgozni. Arra jutottam, hogy Claire-t félre ismertem. Aki ennyi miatt ki tudna rúgni, most, mikor végre egy dalom slágerlistás lett, ezzel sok-sok pénzt szerezve a vállalatnak, az nem ér meg annyit nekem, hogy parázzak tőle. Sőt! Ha behívat magához, akkor elmondom a saját, karakán véleményemet, és nem fogok lakatot tenni a számra. Ez az én életem, és én döntöm el, mit teszek, vagy mit nem! Ez nem céges szabály sértés, ez csak a saját magam hibája! Mit képzel ez a Johannson?! Mutasson egy Munkatörvény-könyvet, és ha benne van, hogy a privát életben mit tehetek meg, akkor Isten neki, én lelépek. De így ne is számítson rá, hogy szedem a sátorfámat!<br /><br />Éles fájdalom hasított a fejembe. A homlokom körül valami égett és fájt egyszerre, mikor meg akartam mosni a hajam. Odakaptam, és az alvadt vért nézegettem a kezemen. Elfelejtettem, hogy kóvályogtam, és bevertem az ajtófélfába. Összeszorítottam a fogam, és úgy mostam a hajam tovább. Szárításkor megállapítottam, hogy alig 3 centis vékony csík az egész, és nem is olyan mély.<br /><br />Pamut köntösbe bújva leheveredtem az ágyra, és jóformán elnyomott az álom, mikor valaki kopogott. Rángatózó szemhéjjal mentem kinyitni az ajtót, mert kialvatlan voltam. A folyosón Bruno állt előttem, minő meglepő dolog. <br />- Szia! - köszönt vigyorogva, és meg bágyadtan egy Hello-t! mondtam, és intettem. <br />- Mi járatban? - kérdeztem.<br />- Bejöhetek? Elég magán jellegű az ügy - fontoskodva suttogta, amitől észhez tértem. Azonnal arrébb léptem, hogy birtokba vegye a lakást.<br />- Mondd, mi ilyen "magán jellegű"? - idéző jeleket rajzoltam a levegőbe, és lehuppantam a fotelba. Bruno téblábolt &nbsp;egy darabig, magában mormogott valamit. Kifújtam a levegőt, és megszólítottam.<br />- Arról.. Arról van szó, hogy Claire ki akar engem rúgni?<br />Hirtelen megtorpant, és felém fordult. Nem tetszett ez a nézés, amit felém vetett. Pillanatra a lélegzetem is elállt.<br />- Lee.. - kezdte lassan. - Megbeszéltem a dolgot Claire-rel. Meggyőztem, hogy aki első hónapban slágert ír nekem, az csakis jó ember lehet. Lehet, hogy most volt egy kis bakid, de attól függetlenül még nem volt ilyen megbízható emberünk, mint te. De Leenda, őt is meg kell értened! Félt, hogy elkezdesz zülleni, tönkre téve ezzel a saját, és a magunk munkáját. Mindegy, szóval elsikáltam a dolgot, nem kell aggódj. Itt maradsz velünk - a végére mosoly ütötte fel a fejét csinos arcán, és ettől örömömben felugrottam a helyemről, és olyat tettem, amit még soha. Drága főnököm nyakába vetettem magam, és elhalmoztam köszönömökkel. A meglepetéstől nem is bírt megszólalni, én meg kifulladva, de csillogó szemekkel néztem rá. Olyan boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből.<br />- Van még valami - folytatta Bruno. - 4 nap múlva koncert.<br />- Tudom, de miért mondod? Sose szoktam menni. Itt a suli, a meló, a lecke.. Bár nem mondom, nagy élmény lenne megnézni egyszer élőben a backstage-ből, de...<br />- Nana! Várj egy kicsit! Tudod, Natalia Kills lépne fel előttem.<br />- Hogyhogy csak lépne?<br />- Közbejött neki egy halaszthatatlan dolog, és nem tud eljönni. Szánja-bánja, de lemondta. Szóval Leenda.. Nagy szívességet kell tőled kérnem. És ha nem vállalod, megértem.. Nagy felelősség, de lehetőség is egyben. Igaz, hogy telt házas lesz... De van 4 napod felkészülni! - nem fejezte be, de nem is kellett. Tudtam, mire akar kilyukadni.<br />- Én.. Én nem tudom ezt vállalni.. Mi van, ha lebőgök?! Nem is gyakoroltam, táncolni nem tudok, a mozgásom a színpadon egyenlő a nullával, na és persze az a lámpaláz - a kezemen számoltam, mihez vagyok béna, és magam is elkeseredtem ezen. - Arról nem beszélve, hogy ez az egész szerdán lesz, mikor egyszerre három témazárót is írok!<br />&nbsp;Bruno csak mosolygott, és megértően nézett.<br />- Ez fontosabb.. Az LMFAO-val fogsz fellépni, mert ők lettek volna Kills-el. Azt a brutál táncot meg kell tanulnod, de ez menni fog. És a négy nap alatt mindenre megtanítalak, amit a színpadon tudni kell! Csak vállald el, az én kedvemért, légyszi! - Francba! Úgy tud nézni, mint egy kölyökkutya! Hiába viaskodtam magammal, nem tudtam nemet mondani.<br />- Csak az LMFAO miatt! - szögeztem le. Imádom őket, még szép, hogy megyek. Oké, kicsit Bruno is rájátszott..<br />- Pompás! Akkor, köszöntlek, mint fellépő! - kacsintott és távozott.<br /><br />Egészen elsápadtam. Görcsösen nyeltem egyet, és a csomó a gyomromba nem engedett fel, hanem éppen még szilárdabb lett. Álmosságom pár pillanat alatt elpárolgott a szememből. Naptárt ragadtam, és megnéztem, hányadika van. Vasárnaptól kezdve 1-2-3-4 jelzéseket tettem fel, hogy tudjam, mikor jön el a koncert napja.<br /><br />Lelki zavarom kellős közepébe toppant be hozzám Sean.<br />- Te is felszikkadtál? - kérdezte nevetve, bár mikor látta, hogy csak unottan nézek rá, abbahagyta. Ő már tényleg jól volt. Lefürdött és hajat mosott, emellett valami új ruhát is vett fel. Jó, hogy ilyen gyorsan regenerálódik.<br />Ásítottam, majd eldőltem az ágyon. Persze, kedves barátom nem hagyott aludni. Leült az ágyam szélére, és nézett. Kezdett idegesíteni ez a dolog..<br />- Tegnap este.. - kezdte -, nem is gondoltam volna, hogy ilyen bevállalós vagy. Bár semmire nem emlékszem, de tudom, hogy nem voltál túl félős a sütikkel.<br />Szünetet tartott. Én nem szóltam, csak fohászkodtam, hogy tényleg ne emlékezzen semmire!<br />- Meg.. Hát, öö.. Én este.. - hebegett-habogott, zavartan beszélt, de igyekeztem figyelni. - Te nagyon csinos voltál, és be kell valljam.. Na mindegy, tényleg csinos voltál. - Azzal felpattant, és kiviharzott a szobából, döbbenten hagyva ott.<br /><br />Most vagy én bonyolítom túl, vagy Sean tényleg szerelmet akart vallani, csak nem merte?!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1992272217329543872?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-11624477214847359832011-07-17T11:44:00.000-07:002011-07-18T01:48:56.453-07:00<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: white; color: #741b47; font-size: x-large;">Sziasztok!</span></div><br />Sok kihagyás után újra itt vagyok, teljesen regenerálódva! A verseny az off-olva lett a rendszerből, de nem is baj. Tehát, <u><strike>a nyereményjátékot ne is keressétek, mert leszedtem</strike></u>. :-)<br /><br /><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Mit takar a TNYM?&nbsp;</span></b><br /><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br /></span></b><br />Nem mást, mint a <b>Totális Nyári Megújulás</b>t! A külső is megújult, ami így sokkal divatosabb lett, de ez a megújulás több dolgot is takar.<br /><b>Új modulokkal</b> bővítettem az oldalt. A fejlécnél találjátok őket.<br /><a href="http://brunomars-story.blogspot.com/p/bruno-news.html">Bruno News!</a> - itt a legfrissebb zenei és magánéletbeli hírekkel jövök majd kedvencünkről.<br /><a href="http://brunomars-story.blogspot.com/p/brunos-life-story.html">Bruno's life story</a> - ebben a modulban pedig az énekes életét ismerhetitek meg, egy pár fotóval illusztrálva. :-)<br />Jó pár bejegyzést (hírek, díjak bejegyzésszerű kiírásai) töröltem, mert a&nbsp;<a href="http://brunomars-story.blogspot.com/">The story</a> oldalon csak a történet lesz látható! Egy külön modulba fognak kerülni az oldallal kapcsolatos fontos információk.<br /><a href="http://brunomars-story.blogspot.com/p/rolam.html">Rólam</a> - azt hiszem, nem szorul magyarázatra.. :-)<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">A friss...&nbsp;</span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br /></span>A friss rész holnap érkezik, hiszen már több, mint a felét megírtam, már csak egy pár javítgatás van vissza, és máris olvashatjátok a 19. fejezetet, melynek a címe már nem az, ami először lett volna. Ismét egy kis TNYM.. :-) Egy valamire kérlek azonban benneteket! Írjatok kommentet, vagy szavazzatok olvasás után (Tetszett - Nem tetszett). A negatív kritikákat szívesen veszem, mert ebből lehet csak építkezni a leginkább! :-)<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Panasz? No problem!&nbsp;</span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br /></span><br />Néhányan panaszkodtak, hogy hová lett a bannerjük, vagy a webcímük? Egyszerű: nem akartam, hogy fent túl zsúfolt legyen a linkek része, így ha lejjebb tekertek, megtaláljátok magatokat! &nbsp;Ne aggódjatok: senkit nem fogok addig törölni, amíg az illető nem kéri!<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Ooo, the horrible school time..&nbsp;</span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br /></span><br />Előrebocsátom, hogy még nyáron teljes erőbedobással fogok dolgozni a részeken, mivel szeptembertől erre nem fog időm maradni a gimi miatt, és már előre félek is ettől.. Akkor majd jó, ha havi szinten tudok Nektek hozni 1-2 fejezetet.. :-(<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">In the end..</span><br /><br />Köszi, hogy végig olvastátok ezt a rész, és ne feledjétek: holnap új fejezet! ;-)<br /><br />by: Loxxa<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1162447721484735983?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-56193832038783413152011-06-19T03:06:00.000-07:002011-07-17T11:46:17.661-07:00<b><span class="Apple-style-span" style="color: #741b47;">Sajnálom, tényleg! Nagyon-nagyon bocsi, amiért eddig nem volt rész, és nem akarom eljátszani a bizalmatokat, tényleg! Nektek írok, Ti vagytok a fontosak, de nem volt időm rá! :'(( Most viszont itt a DUPLA rész!<br /></span></b><br /><b><span class="Apple-style-span" style="color: #741b47;"> Csók: Loxxa. &lt;33</span></b><br /><br /><br />/Leenda szemszöge/<br /><br />- Leenda! - ordította már másodszorra ez a vadbarom, akit nem láthattam, mert mintha&nbsp;szürke hályog&nbsp;feszült volna szemem előtt, vagy minimum egy plexi üveglap. Szédülni kezdtem, és nekiestem Seannak, aki&nbsp;erőltetetten&nbsp;vihogni kezdett, és a raszta csávó vállát csapkodta. Az elégedetten nézett rá és rám, én meg megint a szememmel küszködtem. A két csaj visítva elszaladt, mikor &nbsp;Sean jóformán rájuk dobta a rókát. Vissza se néztek a konyhaajtóból.<br />Valaki erőteljesen megszorította a kezemet a könyökömnél, és kiabált velem. Felfogni nem tudtam, hogy mit, de a legfontosabb kérdést se tudtam tisztázni: ki veszi ehhez a bátorságot?! Néhány szófoszlány azonban megütötte a fülemet:<br />- Ekkora hülyét.. Drogos süti.. Károsodás.. Ez veszélyes.. Idióta vagy Seannal együtt..<br />Nevetni kezdtem, pont mint Sean. Lábam összecsuklott alattam, és a földre rogytam. Ez nem zavart, úgy emlékszem, bár innentől semmit nem tudok felidézni..<br /><br /><br />/Bruno szemszöge/<br /><br />- Tessék?<br />- Így van, ahogy mondom. Gondoltam, szólok.<br />- Kösz. - felháborodottam kinyomtam a telefont, és a zsebembe csúsztattam. Ha nem most, hát perceken belül, de megfojtom ezt a lányt. Ilyen munkaerőt, aki egyből kokóhoz nyúl?! Állj.. Ó, na mindegy. Bagoly mondja verébnek...? Én is szégyellhetném magamat, ahelyett, hogy egy 16 évest hibáztatok azért, mert mert kipróbálni valamit.<br /><br />Lucy szólt, hogy baj van. Látta Leendát és a pincérfiút azzal a zakkant drogárussal, akinek legnagyobb szórakozása, hogy ráveszi a kamaszokat, és beeteti őket a varázs piskótákkal. Amint hallottam erről, kocsiba ültem, és siettem, mielőtt tényleg baj lenne.<br />Fél óra múlva értem a házhoz, ahol undorító zene szólt, és visítottak meg üvöltöztek a jelenlévők. Mint egy koncert, komolyan. Bár nem. Egy koncert sokkal&nbsp;kulturáltabb, hacsak nem Ozzy Osbourne az énekes..<br />A házigazda már előre kinyitotta nekem az ajtót, biztosan hallotta, ahogy kocsimmal felborítottam egy kukát a nagy hévben. Majd elnézést kérek tőle.<br />- Végre! Már vagy a 10.-et eszik! Nem állnak le, azt se érzékelik, hogy rázogatom őket..<br />- Hol vannak? - kérdeztem feszülten. Ha ez a partydrog felkerül az agyukba, hallucinálni kezdenek, és olyasmiket képzelhetnek, amik nincsenek is a valóságban. Így lesz öngyilkos a legtöbb fiatal.<br /><br />A konyhában valamelyikőjük már elhányta magát, én meg idegesen ordítani kezdtem.<br />- Leenda! - rám nézett, de ijedtség játszott pupilláján, ami gombostűnyi volt. Azt hittem, én kis naiv, hogy a puszta jelenlétem ijesztett így rá, de csalódnom kellett. A szemét dörzsölgette, mintha nem látna. Pislogott, de egyre jobban remegett. Kóvályogni kezdett a feje, mármint, én így láttam.<br />Legnagyobb undoratomra a pincérsrác kidobta a taccsot, és telibe találta az egyik nőci cipőjét. Ez vicces is lehetett volna, ha nem az életük forog kockán. Két tinédzserre nem tudok egyszerre vigyázni, nehogy valami kárt tegyenek magukba.<br />- Leenda! - üvöltöttem ismét rá, de most vihogott. Megragadtam a karját, és szembefordítottam magammal. Utólag belátom, hogy elég erőszakos voltam vele, de nem tudtam, mint tehetnék abban a helyzetben. Mosni kezdtem a fejét a szavaimmal, nem mintha észlelte volna fontosságukat.<br />- Elment az eszed?! Drogos sütit ettél te idióta! Nem, bocs, TI idióták vagytok Seannal együtt! Agykárosodást szenvedhetsz, és ez nem játék. Érted?! Ez veszélyes!<br />Nem jutott el a tudatáig.<br />Röhögött, és lábai felmondták a szolgálatot. Akár egy rongybaba lehullott a földre, és elájult. Ez nem is lenne újdonság ilyen helyzetben, sőt, a haverommal is ez volt. Igaz, akkor nem partydrog volt a bűnös, hanem sokkal durvább, de ő is így csinált.<br /><br />Nagy reményekkel megpróbáltam felemelni, de megroppant a derekam. Hűha, ez nem is lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. Azt nem mertem volna megkockáztatni, hogy valahogy a vállam felé teszem a fejét, mert össze-vissza hányt zakóba nem megyek fellépni, az tuti.<br />- Hé, te! - szóltam a dílernek. - Segíthetnél, ha már így elbántál velük!<br />- Most miért?! Kifeszítettem a szájukat, hogy egyenek? Nem, barátom. Ők akartak belőle, és én kedves voltam.<br />- Barátod a hóhér! - kezdtem elveszíteni a türelmemet, és egyre inkább mérges lettem. - Két kamasztól mit vársz?! Na, most segíts felvinni egy szobába őket.<br />Időközben a pincérsrác is a földre került, bár ő elfeküdt, és nem összeesett.<br /><br />Én fogtam a csuklóját, a hapsi meg a bokáját. Benne sokkal több erő volt, és tudtam, hogy ő egyedül is fel bírná cipelni, de azért ezt nem hagyhattam.<br />Félő volt, hogy a lépcsőn néha hozzá verődik a korláthoz, de próbáltam a magam részéről vigyázni. A fickónak&nbsp;tökmindegy&nbsp;volt.<br />Végre, nagy nehezen találtunk egy üres szobát, ahova a most már horkoló csajt bevihettük. Egyszerűen letettük az ágyra, és mentünk a másikért. Mikor már ő is az ágyban feküdt, megnyugodva sóhajtottam, és elzavartam a dílert. Így is épp elég bajt hozott a fejemre, meg a gyerekekére.<br />Csörgött a telefonom, és előkotortam a zsebemből. Ismerős szám, tehát fogadtam a hívást.<br />- Claire?<br />- <i>Hol vagy?! Vagy 20 perce rád várunk! Vagy most idetolod a képedet, vagy súlyos következményekkel jár a kis kalandod, akárhol tartózkodsz!</i><br />- Nem értheted. Leenda meg a pincérsrác be vannak lőve, és tudod mi lenne, ha itt hagynám őket.<br />- <i>Milyen pincér?</i> - kérdezte feszülten.<br />- Valami Sean a neve. Azt hiszem.<br />- <i>Na ne! Az unokaöcsém is benne van?! AZONNAL GYERE IDE! És talán.. Jobb lenne, ha keresnél másik szöveg-gyárost. Tudod, ezt nem nagyon kéne hagyni. Akár holnap is elküldheted, ha kitisztul a feje.</i><br />- De..<br />- <i>Ilyen munkaerőt bárhol találsz, Bruno. Fel is út, le is út a hölgyeménynek.</i> - azzal egy klikkenéssel megszakította a beszélgetést. Csak pislogtam, hogy ezt mondta. Mivel mindenképpen oda kellett mennem, egyedül hagytam őket. Csak remélni tudtam, hogy semmit nem fognak csinálni.<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">/Leenda szemszöge/</span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Szédelegtem és rosszul voltam. A füst fullasztóvá nőtte magát körülöttünk, de nekem nem volt annyi erőm, hogy kinyissam az ajtót és elmenjek. Túl sok füstöt szívtam be, ami teljesen legyengített. Azt se tudtam, hol a tüdőm, és hogy hol vagyok.</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Rémült sikítások és ordítások kavarogtak a levegőben ( Hozzatok vizet! ), és néhányan futásnak eredtek, azt hiszem.</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Még nem ájultam el, és bíztam benne, hogy nem is fogok. A lakás egyre jobban lepusztult, a falak elszenesedtek, a függöny teljesen leégett és a lezuhant a karnisról: már a szőnyeg is lángolt.</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Szép is lehetett volna az este. Volna.. Csak az a volna ott ne volna..</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Én is futni akartam, de túl sokat rontottak az ajtónak. Az egyik meglökött, bevertem a fejemet a falba, a földre estem és onnantól teljes filmszakadás.</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Én nem akartam ide jönni, én nem akartam most meghalni. Milyen dolog az, hogy egy lakásban égek el?! Úgy terveztem, hogy halálom egy kényelmes ágyban lesz, öregen, azzal a békés tudattal, hogy minden tervemet megvalósítottam és minden vágyam teljesült. Ehelyett itt hagynak engem megfulladni és elégni?!</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">&nbsp;</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">Ez.. nincs rendjén..<br /><br />Hirtelen valaki rázogatni kezdett. Csípett, rúgott, csapkodott. Először egy sikítást hallottam, és rángatóztam. Nem bírtam kinyitni &nbsp;szememet, aztán valahogyan felerőlködtem. Fejem zúgott, és hasogatott, lábam pedig mintha ólomból lenne. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy rendesen látok.<br />- Leenda Hall! Te idióta, őrült, elmebeteg állat! - minden egyes szidalmat megtoldott gy kisebb fajta ütéssel.<br />- Mi.. Mi.. - kezdtem, de nem hagyott szóhoz jutni.</span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">- Hogy mi történt?! Á, semmi! Csak annyi, hogy beszívtál, és össze-vissza képzelegtél mindent, mászkáltál a szobában holdkórosan, beverted a fejed ami most vérzik, és visítottál, mint az újévi malac!<br />Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de inkább hagytam őket szanaszét.<br />- Tessék, igyál. Ilyenkor mindig kiszáradnak az emberek. - egy McDonalds-os poharat nyújtott át, szívószállal a közepén.<br />Körbenéztem a szobában. Semmire nem emlékszem, csak egy személyre, aki velem volt, de most nem láttam sehol.<br />- Sean hol van?<br />- Már hazavittem. Ő sokkal hamarabb felszáradt, mint te.</span></span><br /><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;">- Nem hangzik túl súlyosan amúgy, amit elmondtál. - morogtam Roxynak ivás után, majd hatalmas erőfeszítés árán felültem. Nem kellett volna. Hányingerem támadt, és vissza akartam inkább feküdni. A turmix se tett jó, akármennyire voltam szomjas vagy éhes.</span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"> - Nem? - visszhangozta gúnyosan. - És az, hogy Claire ki akar rúgni? Az milyen súlyos?!&nbsp;</span><br /></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px; line-height: 20px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Keresztbe fonta karját mellkasa előtt, és szomorúan nézett rám. Most esett le, mit mondott. &nbsp;Szemem&nbsp;kiguvadt, légzésem gyorsult. Abban a pillanatban úgy éreztem, mindent elrontottam.&nbsp; Életem lehetőségét, a Nagy Álmot.. Egy ilyen kicsi baklövés elég lenne ahhoz, hogy minden kárba vesszen?<br />- Milyen nap van ma? Szerda? - kérdeztem idegesen. Fel-alá járkáltam, a megnövekedett adrenalin szintem az egekbe szökött, semmi bajom nem volt, kivéve, hogy a fejem irtózatosan fájt, és az agyam villámgyorsan pörgött.<br />- Tehát.. Eljöttem ebbe &nbsp;a buliba Bruno miatt, de ő itt se volt. Seannal lementünk enni sütit, ami kábítószeres volt, és ettől fogva nem emlékszem semmire. De! Valaki ordított velem, de nem fogtam fel, hogy ki. Úgy tűnik, ez mellékes is. Most azt mondod, hogy tudat nélkül mászkáltam, és bevertem a fejem. Jó, ez is mellékes. De az, hogy Claire ki akar rúgni, az igenis fontos!<br />- Ügyesen összetetted a dolgokat. - dicsért meg Roxy, és leült a fotelba.<br />- Kösz. Álljuk csak meg egy szóra! Claire honnan tud erről az egészről?<br />Roxy zavart lett. Ez a zavar nem tetszett nekem.<br />- Ugye nem..? - kezdtem elsápadva.<br />- Asszem én is arra gondolok, amire te. Nem kellett volna játszanod a tűzzel..</span> <span class="Apple-style-span" style="color: orange; font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><b><br /></b></span></span></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-5619383203878341315?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-70167123408152416462011-06-07T13:38:00.000-07:002011-06-09T09:23:47.546-07:00A zene már harsogott, mikor megérkeztem a házhoz. Nagy, kőből készül épület, fehér kerítéssel és antik ajtóval, és ez egy házibuli, amit én ki nem állhatok.<br />Nem tudom, Bruno mit értett az alatt, hogy " a stáb minden tagja ott lesz ", mert én csak fiatal, korombeli és pár évvel idősebbeket láttam, mikor kinyitották az ajtót. Samuel hozott ide, és csalódtam, amiért a házigazda nem jött velünk.<br /><br />Csengettem. Még egyszer. És még egyszer. Már fordultam is volna meg, mikor&nbsp;kivágódott&nbsp;a tölgyfa faragvány. A zene elsöprő hangerővel dübörgött. Épp valami zúzós metál vagy hardrock CD lehetett a lejátszóban, de felfordult az énekes hörgésétől a gyomrom.<br />- Csá.. Te.. te.. meg ki a frá -<i> háháhá</i> -sz vagy? - röhögött piásan egy csávó a képembe, aki bűzlött a cigiszagtól. Az ajtónak dőlt, és menten össze is esett, de egy józan csaj félre lökte a földön, és beinvitált.<br />- Szia! Te Leenda vagy, ugye? Már vártuk. Én Lucy vagyok, ha valami kéne, csak szólj! - kedves a mosolya, mikor nevet, gödröcskés az arca. Régen Anya azt mondta, hogy akinek gödröcskéi vannak nevetés közben, az Angyali leszármazott és a szerencse kegyeltje. Nekik tehetségük van ahhoz, hogy vonzzák a boldogságot és a szeretet. Mikor ez eszembe jutott, elsomolyogtam magam, hogy egy angyallal beszélek. Ugyanakkor elszomorodtam az otthoniakra gondolva.<br />- Nem vagy éhes? - kérdezte az 'Angyal'. - Nekem kilyukad a gyomrom. Ma csak ittam - nyugi, nem piát -, és nem kajáztam semmit az ég világon!<br /><br />A konyhába húzott, ahol egy csomóan ettek vagy ittak, esetleg a kajával dobálóztak, és el-el csúsztak a kiömlött löttyökön és széttaposott pizza szeleteken. Egy szerelmes pár a konyhapulton nyalta-falta egymást, és ezt nem bírtam nézni. Lucy tapsolt is egyet, mire a két gerle szétrebbent, többé kevésbe sértetlenül. A csaj beverte a fejét a szekrényajtóba, amin hangosan, orrhangon nevetni kezdett.<br />- Carl, Peggie! Ha nagyon szükség van egy kis egyedüllétre, menjetek szobára! - egyből leugrottak a szekrényről, és röhögve kiszaladtak a helyiségből.<br />Meghökkenve álltam itt. Magamban megfogadtam, hogy ha egyszer is a kezem közé kaparintom Brunot, megfojtom! Ide kellett engem küldeni?! És ő hol a búbánatban van, ha szabad tudni?!<br />- Hé, izé.. Lucy! Hol van a házigazda? - kérdeztem kedvesen.<br />A csaj rám nézett erősen sminkelt zöld szemeivel, és értetlenkedett.<br />- Én vagyok a házigazda.<br />- Nem Bruno?!<br />- Nem, ő csak egy szervező féle. Ez az én lakásom, az én bulim és az én barátaim. - pohárért nyúlt. - Kérsz inni? Fini koktélt tudok csinálni. <i>Bloody Mary</i> jó lesz?<br />Mindentől elment a kedvem, haza akartam menni. Aki miatt eljöttem, az csak egy szervező. Hát remek, mondhatni pompás.<br />- Talán kicsit később. Hol van a mosdó?<br /><br />Még a WC-n is csókcsaták és <i>egyéb dolgok</i> folytak, nem mintha nekem ehhez lett volna gusztusom. Totálisan lerészegedett bagázzsal tivornyázni egy house party-n, ahol senkit se ismerek. Nem nekem való. Ezek a fiatalalok meg most "élvezik" a nagy lehetőséget a csajoknál vagy pasiknál, de aztán meg azért fognak sírni, hogy hopp, becsusszant egy nem kívánt terhesség, mert ugye védekezni luxus számba megy ilyen ordenáré helyen.<br /><br />Én innen most és azonnal lelépek, az tuti.<br /><br />A lépcső felé mentem volna, de aztán valaki megragadta a karomat, és erőszakosan húzott maga után. Ijedt&nbsp;kiáltásomat&nbsp;senki nem hallotta meg a hangos zenében, így csapdába estem. Őrült erővel kezdett verni a szívem, én meg úgy éreztem magam, mintha minimum Jigsaw vonszolna.<br />Az idegen leültetett - jobbára ledöntött - az ágyra, és megcsípte a könyökömet. Még mindig alig kaptam levegőt a félelemtől, mikor világos lett a szobában.<br /><br />Szemem nehezen szokott hozzá a fényhez, nagyokat pislogtam. Kerestem, ki ez az állat, aki ezt tette velem.<br /><br />Hamar megtudtam.<br /><br />Játékosan csillogó mézszínű szempár, gyerekes mosoly, csinos arcvonások, rakoncátlan, fekete hajtincsek. Felment bennem a pumpa.<br />- Ez nem volt vicces! Nagyon megijedtem! - keltem ki magamból csapkodva, párnát ragadva, hogy agyba-főbe verjem vele. Igazán, nagyon paprikás voltam. Életemben nem ijedtem még meg ennyire..<br />- De igen, nagyon jópofa volt. - nevetett fel jóízűen Sean.<br />- De.. de.. Ne tudd meg, miket gondoltam, mit fogsz csinálni. Vagy hogy ki vagy te! Azt hittem, Jigsaw.. Vagy Freddy Krueger..<br />- Mi van? Te ilyeneket nézel? - nézett döbbenten.<br />Nem értettem, miért vág ilyen képet?<br />- Mit nézzek?<i> Én Kicsi Pónim</i>at?! Ugyan már, Sean! Ezeket amúgy csak Westonnal és Noah-val néztem, vagy a haverokkal, mert egyedül nem merném. Még most sem.<br />Eldőltem az ágyon. Duzzogni próbáltam, de nekem az nem ment sehogy sem. Dühöm pár perc alatt elpárolgott, erre az idiótára nem tudtam haragudni.<br />Megkérdeztem tőle, hátha tudja, hogy miért nincs itt egy stábtag se? A válasz egyszerű volt: megbeszélés, lemondhatatlan, életbe vágó pénzügyek. Bruno sajnálja, hogy nem lehet itt. <i>Ki vagyok én segítve a sajnálatával!</i> - gondoltam morcosan. <br />Amíg beszélgettünk, gyomrom megremegett, és hangosan korogni kezdett. Sean is meghallotta, és nem hagyta szó nélkül.<br />- Gyere! - húzott fel az ágból, kábé mint egy rongybabát. - A konyhába van ehető cucc is, nem csak alkohol.<br /><br />Csak egy kisebb csoport beszélgetett a konyhaasztalnál, eléggé vidáman nevetgélve egy tálca süti fölött. Mintha muffin lett volna. Sima, csoki mentes. Összefutott a nyál a számban, mikor ránéztem az egyre fogyatkozó finomságra.<br />- Hé Lindsay vagy Linett vagy tudom is én, hogy ki vagy! Vegyél ebből, látom, hogy nézed. 100% varázslat! - egy raszta hajú, jamaicai sapkás csávó kínálgatott. Két csajt karolt át: egy szőkét jobbról és egy vöröset meg balról. Nagy díler lehet..<br />- Hát.. kösz.. - elvettem egyet, és beleharaptam. Az íze.. le se tudnám írni! Egyszerre finom és furcsa, vanília és valami érthetetlen aroma, sőt, egy kis fűszert is éreztem. Hirtelen valami azt súgta, hogy ebből még ennem <i>KELL</i>! Eszelősen faltam a következő és következő muffinokat, velem együtt Sean is. Csillogó szemekkel mosolyogtam rá, és ő ugyan így tett, bár kissé véreres lett a tekintete.<br /><br />A következő falat még le se ért a gyomromba, mikor kidobtam a taccsot a padlóra tőle. Furcsán émelyegni kezdtem, és még halványan, de észleltem, hogy Sean is a rókával küzd. Mi volt a sütiben?! Ez nem rendes muffin, a nyakamat tenném rá!<br />- Leenda! - ordított valaki, de már nem láttam semmit a szememet borító ködfátyol miatt. Pislogtam, de nem tűnt el a homályosság.. Egészen pánikba estem.<br /><br /><br /><br /><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><i>Köszi, hogy elolvastad! :) Kérlek, hagyj komit! :) Köszönöm! &lt;33333&nbsp;</i></span><br /><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-style: normal;"><i>Loxxa&nbsp;</i></span></i></span></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-7016712340815241646?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-33832956580414409702011-06-07T11:27:00.000-07:002011-06-07T11:28:55.388-07:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Nagyon kedves olvasómtól és levelező társamtól kaptam ma szülinapomra egy nagyon-nagyon ötletes ajándékot, ami gyönyörű, és hihetetlenül tetszik! *-* Köszönöm <a href="http://mylifesocool.blogger.hu/">Kinga</a>! :)) &lt;33333</div>Olvassátok a blogját, mert mi ketten elképesztően hasonlítunk egymásra! :O Majdnem minden stimmel az ízlésünkben, érdeklődési körünkben, terveinkben és életünkben! *-*<br /><b><i>Új </i><u>barátnőre</u><i> tettem szert! :) &lt;33</i></b><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-kblyd7Ze5pk/Te5r7a1zihI/AAAAAAAAAMc/VMIGl5g_jec/s1600/aj%25C3%25A1nd%25C3%25A9kKing%25C3%25A1t%25C3%25B3l.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="270" src="http://3.bp.blogspot.com/-kblyd7Ze5pk/Te5r7a1zihI/AAAAAAAAAMc/VMIGl5g_jec/s400/aj%25C3%25A1nd%25C3%25A9kKing%25C3%25A1t%25C3%25B3l.png" width="400" /></a></div><a href="http://3.bp.blogspot.com/-kblyd7Ze5pk/Te5r7a1zihI/AAAAAAAAAMc/VMIGl5g_jec/s1600/aj%25C3%25A1nd%25C3%25A9kKing%25C3%25A1t%25C3%25B3l.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="http://3.bp.blogspot.com/-kblyd7Ze5pk/Te5r7a1zihI/AAAAAAAAAMc/VMIGl5g_jec/s1600/aj%25C3%25A1nd%25C3%25A9kKing%25C3%25A1t%25C3%25B3l.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-3383295658041440970?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-25780795915714232662011-06-01T10:03:00.000-07:002011-06-01T10:03:26.980-07:00<span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4cccc;"><span class="Apple-style-span" style="color: #444444;"><b><i>Sziasztok! Bocsi hogy csak most jött a friss, de az ihlet kifogyott egy kis ideig.. Ez is elég rövidke, de a fejezet vége remélem kárpótol ezekért a kis bakikért! ;)</i>&nbsp;</b></span></span><br /><br />Samuelt megkértem, hogy engem vigyen el Roxyhoz, mert beszélni akartam vele. Ráfordult a Newday utcára, és kirakott a sugárút szélén. Elköszöntem tőlük, és Bruno a lelkemre kötötte, hogy menjek el a bulijára. Megígértem, hogy mindenképpen ott leszek.<br />Madame Audreiou szalonján hivalkodó plakátok hirdették, hogy új, hiper&nbsp;exkluzív&nbsp;franci selymek, kosztümök érkeztek, és hogy a vadonat új Coco Chanel és Hermés retikülök is várják az előkelő hölgy vásárlókat. Az üzletben&nbsp;telt ház&nbsp;volt, de nem az én szivárványhajú barátnőm állt a kasszánál, hanem két másik csaj akiket még sose láttam.<br />Beléptem a tömegbe, ahol két nő egymást szidta, mert egy LV-s táskát valószínűleg egyszerre fogtak meg, és mindkettőnek kellett volna. Összehúztam magamon az iskola színeiben játszó (ezüst és kék) kosztümöt, mert féltem, hogy letépik rólam a nagy hévben.<br />A pultos lányhoz léptem, aki közelről irtózatosan csúnya látványt keltett. Haragos vörös és gennyes pattanások borították az egész arcát, szeme dülledt és eres, szája pedig cserepes és sebes a sok harapdálástól. Haja mint a drótkefe, zselézett tincsekben meredt az ég felé, és a felét rózsaszínre festette, a másik pedig fekete színű volt.<br />- Öhm.. Szia! - szólítottam meg, de vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani. Épp egy méregdrága szőrmét csomagolt, és nagyon koncentrált. Megismételtem a köszönést, de most valamivel hangosabban és érthetőbben.<br />Világos szemeit rám szegezte, és biccentett, ebből tudtam, hogy figyel rám.<br />- Roxy ma nincs itt? - kéredztem.<br />- Hátul a raktárban. 869 dollár 90 cent lesz - a végét nem nekem, hanem a mögöttem álló vevőnek címezte. <br /><br />Gyorsan hátra slisszoltam a <i>TILOS A BELÉPÉS</i> feliratú táblával ellátott helyiségbe. Megtaláltam, akit kerestem.<br />- Szia, Leenda! Mizujs? Bocsi a felfordulásért, de őrültek háza van ma itt. - szabadkozott két kartondobozt cipelve vékony karjaiban. Homloka verítékezett, és hangosan fújtatott. Azonnal leemeltem egyet, könnyítve terhén.<br />- Huh, köszi. Mi járatban vagy erre? - kérdezte mosolyogva, szikével felvágva a doboz ragasztását a tetején.<br />- Te is meg vagy hívva Bruno bulijára, igaz?<br />A homlokára csapott.<br />- Basszus, elfelejtettem, hogy ma lesz! Én így nem tudok elmenni! Itt nyüzsögnek az emberek, nem hagyhatom el a boltot. Mondd meg neki, hogy sorry, de sok a meló.<br />- De azt hittem, jössz te is!<br />- Sajnálom, nem érek rá. Majd máskor, renden? - kacsintott, én meg bólintottam. - Kell ruha?<br />- Hát nem tudom.. Valami laza cuccban leszek, tuti nem&nbsp;egybe ruhába, mint múltkor!&nbsp;- szögeztem le rögtön. Roxy szó nélkül otthagyott, én meg hülyén álltam még mindig a súlyos dobozt szorongatva, amit azonnal letettem a másik mellé. Kíváncsian kukkantottam bele a nyitottba, és temérdek mennyiségű táskát találtam benne, szépen egymásra helyezve. Az összesen hivalkodó márkajelzés, vékony kis ezüstözött pánt, átlátszó bubis fóliába csomagolva.&nbsp;Árcímke még nem volt rajtuk, de sejttettem, hogy az én mellékesen nem csekély fizetésem nem lenne elég rá.&nbsp;<br />Apropó pénz.. Egyik nap el kéne menjek könyveket venni. A könyvtár választékában csak zárolt vagy tiltott kötetek vannak, és a többi meg nem érdekel. Jelen&nbsp;pillanatban&nbsp;több pénzem volt, mint eddig bármikor, hiszen nem kellett semmire se költenem, a fizetés meg csak gyarapodott.<br /><br />Roxy feltűnése keltett fel a már gondolatban elkötött dollárok közül. Karján öt vagy hat vállfa, a kezében meg három cipős doboz, hatalmas <i>Converse</i> és <i>Vans</i> feliratokkal.<br />- Ezek nem csicsásak, nem koktélruhák és nem hivalkodóak. Ahogy te neveznéd: lazák. Biztos, hogy jó a méret, mert már megtanultam, hogy neked mekkora kell. Tessék, vidd csak, és próbáld fel őket.<br />Egy gyűrött ing, farmer sort és tornacipő együttesnél maradtam. Többre nem is vágytam, és ez épp elég kiöltözés volt a részemről.<br /><br /><div style="text-align: center;"><b><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4cccc; font-size: x-large;">oOo</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4cccc; font-size: x-large;"><br /></span></b></div><br />Szédelegtem és rosszul voltam. A füst fullasztóvá nőtte magát körülöttünk, de nekem nem volt annyi erőm, hogy kinyissam az ajtót és elmenjek. Túl sok füstöt szívtam be, ami teljesen legyengített. Azt se tudtam, hol a tüdőm, és hogy hol vagyok.<br />Rémült sikítások és ordítások kavarogtak a levegőben ( Hozzatok vizet! ), és néhányan futásnak eredtek, azt hiszem.<br />Még nem ájultam el, és bíztam benne, hogy nem is fogok. A lakás egyre jobban lepusztult, a falak elszenesedtek, a függöny teljesen leégett és a lezuhant a karnisról: már a szőnyeg is lángolt.<br /><br />Szép is lehetett volna az este. Volna.. Csak az a volna ott ne volna..<br /><br />Én is futni akartam, de túl sokat rontottak az ajtónak. Az egyik meglökött, bevertem a fejemet a falba, a földre estem és onnantól teljes filmszakadás.<br /><br />Én nem akartam ide jönni, én nem akartam most meghalni. Milyen dolog az, hogy egy lakásban égek el?! Úgy terveztem, hogy halálom egy kényelmes ágyban lesz, öregen, azzal a békés tudattal, hogy minden tervemet megvalósítottam és minden vágyam teljesült. Ehelyett itt hagynak engem megfulladni és elégni?! <br /><br />Ez.. nincs rendjén..<br /><br /><b><span class="Apple-style-span" style="color: lime;"><br /></span></b><br /><b style="background-color: #f4cccc;"><i><span class="Apple-style-span" style="color: #444444;">Nos: bocsi a függő és összefüggéstelen végért, de a következő részben mindenre fény derül! :)<br />Légyszi, komizzatok!! :)</span><br /><br /><span class="Apple-style-span" style="color: #444444;">Csók: Loxxa &lt;3&lt;3</span></i></b><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-2578079591571423266?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-42687276030693629232011-05-19T12:35:00.000-07:002011-05-19T12:35:15.288-07:00Kiálltam a suli elé, mert szerencsére véget értek az órák. A tanár nem hagyott békén matekon, és mivel vissza feleseltem, bevágott egy szép kis szaktanári&nbsp;rovót&nbsp;az ellenőrzőmbe. Úgysincs ki aláírja, így nem foglalkoztam vele.&nbsp;Az ikrek nem genyóztak velem, de éreztem, hogy nem leszek velük puszi pajtási viszonyban. Heather egész nap gyilkos pillantásokat vetett rám, én meg csak lesütöttem a szemeimet, és próbáltam nem elvörösödni vagy ilyesmi.<br />Lizzy kikísért a suli elé, de Leona és Pearl a könyvtárban maradt, mert egy projekthez kell anyagot keressenek. Ha jól emlékszem, Shakespeare életútját mutatják be a következő irodalom órán. Dög unalom a téma, de mivel Pearl nem túl fényes belőle, Leona meg csupán egy güzübogár, így együtt dolgoznak. Lefogadom, hogy egyedül Leona fog kutatni, a másik pedig csak a haját fogja csavargatni és mobilozik munka helyett.<br />- Borzasztó volt a mai nap, nem? - kérdezte Lizzy, és velem együtt fent ült a kerítésen. Megkínált rágóval, és én húztam egy rózsaszín lapocskát a csomagolásból. Betömtük a szánkba, és hatalmas buborékokat fújtunk. Mármint én fújtam, Lizzynek meg sehogy sem jött össze.<br />- Egye penész - sóhajtott, majd abba hagyta a buborék gyártást. - Mikor jönnek érted?<br />- Hát olyan 3 körül - az órámra néztem - még 10 perc. Samuel mindig pontos. Hazavigyünk?<br />- Á nem kell, értem is jönnek. - hárította el ajánlatomat, majd újra csámcsogni kezdett a rágóval. - Meg amúgy is megyünk vásárolni.<br />- De tegnap voltál, nem? - tökre meghökkentem. Miért kell ennyiszer mennie? A ruha nem tej vagy sajt, ami megromlik. Én már második éve nyüstölöm az egyik pólómat és még mindig jó.<br />- Az igaz, de a ruha szükségleti cikk!<br /><br />10 perc hamar eltelt, és a gyönyörű autó befordult az utcán. Kedves sofőröm megállt előttünk, de váratlanul lehúzódott a hátsó ülés ablaka, és Bruno dugta ki a fejét. Bentről kellemesen harsogott egy Michael Jackson szám, bennem meg megfagyott a vér. Első gondolatom az volt, hogy:<br />" Nee! Tűnk el kérlek! Mondd, hogy nincs itt! "<br />- Hello Lee és Lee barátnője! - mosolygott csibészesen. Elmaradhatatlan napszemüvegét lejjebb tolta orrán mint egy rossz filmben a csábító, és felhúzta a szemöldökét.<br />Lizzyt sokkolta a látvány. Először elkerekedett szemmel nézte az ő kedvenc énekesét, én pedig mosolyogtam magamban: régen én is így reagáltam volna. Visítozni és ugrálni kezdett, engem is magával rántva. Nem sok kellett hozzá, hogy hanyatt essek, de tartottam magamat a korlátban.<br />- Hé, hé, hé! Nyugalom, csigavér! -&nbsp;csitítottam.<br />- Hogy vagy képes ilyen nyugodt lenni, mikor itt van Ő?! Hát nem szuper? Láthatjuk Őt és.. Állj! - leesik neki, szinte hallom a puffanást. - Te ismered?!<br />Oldalvást nézek a Főnökre, aki már fogja a hasát a röhögéstől. Feje el is tűnt a lehúzott ablakból. Lizzy hápog, nem tud megszólalni.<br />- Mondhatjuk így is - mondtam neki, majd még jobban sikítani kezdett. - Bruno, ő itt Lizzy McGwayer, osztálytársam és barátnőm.<br />- Nagyon örülök - biccentett a Főnök.<br />A visításra, ami Lizzy torkából tört fel, környező házakból kinézett pár ember, erre betapasztottam tenyeremmel a száját. Izgatottan nézett rám, pupillája olyan tág, mintha Ecstasyzott volna.<br />Odarongyolt a kedvencéhez, és a karjára kért egy&nbsp;autogramot. Egy ideig élt-halt a látványtól, utána szeretett volna egy közös képet is. Bruno ennek örömére kiszállt a kocsiból. Lizzy előkotorta a táskájának aljából a digitális fényképezőjét, a kezembe nyomta, és én meg csináltam pár képet róluk. Barátnőmről sugárzott a boldogság, a Főnök meg hozta a saját karakterét. Lazán pózolt az örömittas mellett. Jó képek lettek. Lefogadom, hogy még ma este fent lesznek Facebookon..<br /><br />- Lee gyere, mert nem véletlenül jöttem érted - szólt kedvesen Bruno, én elbúcsúztam Liztől, majd beültem a kocsiba.<br />- Jó napot, Samuel!<br />- Önnek is, kisasszony! - emelte meg picikét sofőr kalapját, majd mikor bekapcsoltam az övemet, a Főnök is beszállt mellém.<br />- Nnnna - szólt, mikor ő is "biztonságba helyezte magát". - Milyen napod volt?<br />- Rémes - válaszolt egyszerűen.<br />- Merthogy? - lepődött meg, és felém fordult. Míg meggondoltam mit válaszoljak, felharsant egy szám a rádióban, az egyik kedvenc együttesemtől: <i>Rescal Flatts</i>.<br />Tömören elmeséltem neki, miért éreztem ma magam pocsékul, és közben végig bólogatott, a sült krumplis résznél röhögött, és a beírásnál legyintett.<br />- Majd aláírom - ajánlotta. Kitört belőlem a hisztérikus nevetés. Könnyem már végig folyt az arcomon, és szúrt az oldalam. - Mi olyan vicces? - kérdezte nevetve a reakciómon.<br />- Hát.. hát kicsit furcsa lenne ez: <i>Tisztel Szülő! Gyermekét szaktanári rovóban részesítem nevelőtanárával szembeni viselkedése miatt. Üdvözlettel..</i> BlaBlaBla. Erre alatta SZÜLŐI aláírás: Bruno Mars..<br />- Hát, igaz.. Mindegy is, nem ezért jöttem. Szóval. Ma ráérsz este olyan nyolc-kilenc körül? Lesz nálam egy kis buli, és a stáb minden tagja ott lesz. Gondoltam szólok, hátha van kedved jönni.<br />- Persze, köszi a meghívást. - mosolyogtam rá, majd az útra figyeltem. Elhaladtunk egy újságos mellett, és én megállítottam Samuelt.<br />- Legyen szíves álljon meg. Mindjárt jövök.<br />Kiugrottam az autóból, és a stand felé vettem az irányt. A BRAVO címoldalán Bruno nézett vissza az olvasókra, és a tartalom szerint óriási poszter is van benne. Ez ütni fog, az biztos.<br />- Más nem lesz? - kérdezte egy kövér, fiatal, pattanásos eladó srác, fel sem pillantva <i>Dr. Ursula Gates - Hogyan fogyjunk mellékhatások nélkül?</i>című könyvéből.<br />- Nem, kösz.<br />- Két dollár negyven. - fizettem, és vissza bandukoltam a többiekhez. Lehuppantam a helyemre, és olvasni kezdtem úgy, hogy a főoldalt biztosan lássa a mellettem ülő személy.<br />- Na látom megv.. Hé! - kikapta a kezemből, és olvasni kezdte. - Mit értenek az alatt, hogy a nők elkerülnek engem, mert egy munkamániás őrült vagyok és nem létezik számomra más csak a zenélés?! És mi az a főcím, hogy csajozásból elégtelen?! Te meg Lee, miért olvasol ilyen szennylapokat? Csak kamuzik az összes firkász!<br />- Nyugi, a poszter miatt vettem meg.<br />- Lady Gaga? - nézegette a magazin többi oldalát.<br />- Inkább Bruno Mars. Ismered? - tettem meglepettséget, majd felhorkantott.<br />- Aha, az én cuccaimat hordja az a szemét. Meg tegnap eltörte a napszemüvegemet. - bírtam ezt a poént.<br />Elvette ujját a címlap aljáról, ahol fel voltak tüntetve a sztárok, akikről óriásképet találhattunk. Egészen zavarba jött, nem értettem, miért.<br />- Attól még - kezdtem -, hogy neked dolgozom, rajongód is vagyok egyben, emlékszel? Ezt a képet pedig ki fogom ragasztani a <i>többi</i> mellé a falra.<br />- Ajj, Lee..<br />- Semmi "<i>ajj Lee..</i>" - somolyogtam - Nézd <i>milyen jól nézel ki</i> ezen a képen!<br /><br />Nem szólt. Totál lenulláztam ezzel a kijelentéssel.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-4268727603069362923?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-46175465294759992462011-05-11T13:02:00.000-07:002011-05-11T13:02:50.637-07:00Az iskolában nem telik olyan gyorsan az idő, mint "otthon" a munkával és a tárgyalásokkal. <br /><br />Teljesen lecsúsztam a padban, mert nem akartam, hogy Mr. Barnes, a rettegett matektanár felszólítson, és a táblához hívjon. Éppen az algebránál és a másodfokú egyenleteknél tartottunk, és nem igazán értem utol még a többieket, és nem utolsó sorban magamat. Leona, aki előttem ült, általában próbált segíteni, de nem sok sikerrel. Mindig is büszke voltam magamra, amiért gyorsan fogott az agyam, de itt nagyon csúnyán elvéreztem. Pearl totál elveszett még alsóban a számok tengerében, így tőle nem várhattam sok segítséget..<br />- Miss Meddison? - szólította fel a tanár padtársamat, aki összerezzent, mert nem hallotta a kérdést. Leona ismét kisegítette, és megsúgta, hogy a válasz 2x + 3y. Megkönnyebbülve fújt egyet, megpaskolta a megmentője vállát, majd visszaült a helyére.<br />- Amúgy mi a helyzet otthon? - suttogta lustán firkálgatva a füzetét, hatalmas, világosbarna szemeit rám emelve. Nyeltem egyet.<br /><br />Igazából nem árultam el senkinek, hogy miért vagyok New Yorkban. Azt akartam, hogy magamért szeressenek, ne azért, mert ismerek egy sztárt, sőt neki dolgozom, sőt az utóbbi időben haveri viszonyba kerültem vele. <br />Azt mondtam, hogy a nagynénémnél és az unokanővéremnél lakok egy évig, családi probléma miatt. Ez a családi probléma ismeretlen volt számomra is, de nem faggattak felőle, így tovább kamuztam nekik büntetlenül. A nagynénémet Claire "alakította" a saját kis világomban, az unokanővérem meg Roxy lett. Végül is, róla elég sokat tudok, a szülőire meg majd megkérem Claire-t, hogy jöjjön el, vagy valami ilyesmi.<br />- Hát tudod - kezdtem -, elég jól vannak ők is, és én meg szeretem őket, szóval minden oké, ne aggódj.<br />- Az a lényeg, Csajszi. - ásított egyet, majd leborult a padra és hosszú, sötét, göndör haját az arcába húzta. Kreol bőre sima és puha volt, gyöngysor fogsora elvakított bárkit, akire méltóztatott rámosolyogni. Igazán szép és csinos lány, megfelelő önbizalommal és befolyással. Akárki froclizhatott az osztályban, ő az a fajta, aki kiáll értem, és a barátaiért. Nem mintha nem tudnám megvédeni a saját igazam és személyem, de támogatásnak tökéletesen megfelel.<br /><br />10 perc volt csupán vissza az matekból, és mi ketten már nagyon szenvedtünk a képletektől. A következő óra &nbsp;sem ígérkezett jobbnak: kémia..<br />- Lee! - nyöszörögte Pearl - Én nem bírom ezt a.. ezt a borzalmat! Azt se tudod, miről van szó. Leona! - szólította meg most az okosabbik barátnőjét, aki hátrafordult, és kérdőn nézett felé.<br />- Mi az?<br />- Mi a 34/b megoldása?<br />Leona ránézett a feladatra, majd visszafordult hozzánk:<br />- 65x + 4z.<br />- Oksi, köszi! - hálálkodott Pearl, majd gyorsan beírta az eredményt a dolgozatra. Végre valahára kicsengettek. Összetapsoltunk a levegőben, majd villámgyorsan elpakoltuk a könyveinket, és felálltunk helyünkről, ahogy mindenki más.&nbsp;A feladatlapokat beadtuk a tanárnak, fogtuk a cuccunkat, és végre kint voltunk a teremből.<br /><br />A büfénél álltak páran, közöttük két lány is, akikről messziről sütött ez az üzenet:<i> ha-megzavarsz-minket-hajad-tépem-kis-ribi-velünk-ne-szórakozz-mert-bajod-lesz-belőle</i>. Láttam, hogy velük nagyon nem leszek jóban. Mikor meghallottam a sípoló orrhangot, beugrott, hogy kik ők. Együtt járok a fiatalabbikkal énekre, és bevallom, borzalmas a hangja és utálom hallgatni. Ezzel nem is lenne baj, de gyakorta szólózik az osztály előtt, így muszáj csendben viselni a kínt.. Ha jól emlékszem a neve Meena, az ikertesója meg Heather, de az nem biztos.<br />- Na a PPG.. - sóhajtott fel Pearl, és a mellettünk álló Lizzyre és Leonára nézett. - Most vajon mi lesz a bajuk reggel?<br />- Nem tudom, de nagyon jó hangulatban vannak. Főleg Heather. Tuti hogy valakit megkínoztak. - jegyezte meg a szőke Lizzy. Örültem, mert eltaláltam a nevét, de egyben meg is rémültem. <i>Megkínoztak?!</i><br />- PPG? Mint <i>Powerpuff Girls</i>? - kérdeztem elég gügyén, mert sejtettem, hogy a válasz nemleges lesz. <br />- Hehe, nem. PPG mint<i> Pláza Picsa Gebék.</i> Nézz csak rájuk! Zörög a csontjuk, de fogyóznak - igazított helyre Pearl, majd hevesen mutogatta a két csaj mozgását, amit Lizzy és Leona hangos kacagással jutalmazott. Nekem is tetszett a mutatvány, de csak mosolyogtam rajta.<br />-&nbsp;Nocsak,&nbsp;nocsak&nbsp;- sípolta az egyik, hirtelen nem tudtam megmondani, melyik. - Meddison és a sleppje. De ki ez az új bige itt veletek?<br />- Áh, csá <i>Mééná</i>. - direkt húzta el a nevét. - Ő itt Leenda, az új barátnőnk. És ti? Eszitek a rágcsáló kaját?<br />- Chh -&nbsp;cöcögött&nbsp;a másik -, mi legalább nem ilyen vackokat eszünk, ami egyből a seggünkre megy, mint te!<br />- Basszus Heather! - csapott a homlokára Lizzy - Téged keresett az Oscar!<br />A csaj értetlenül állt, és nézett ki a fejéből.&nbsp;Valószínűleg&nbsp;a légüres térben cikáztak a gondolatok, nyilván tök fölöslegesen. Ahol nincs agy, ami befogadja az információt, oda a szó kevés.<br />- Mégis milyen Oscar? - pislogott a húgára, aki megvonta a vállát. Ekkor Lizzy olyat mondott, amit minden bizonnyal kisípoltak volna a filmekben, de mindannyian hangosan felvihogtunk, és vártuk a reakciót. Ez a beszólás durvább volt, mint eddig bármi amit a PPG fejéhez vágtak, és úgy tűnik, ezt az ikrek is belátták. Többször tapsoltunk össze ennek a porig sütésnek az örömére.<br />- Porig, sőt! Por alá! - kiáltotta Pearl, majd nedves szemét törölgette.<br /><br />A büféhez álltam, és kértem egy adag&nbsp;sült krumplit&nbsp;a kedves eladó nénitől, majd megkértem, hogy ne sajnálja a ketchupot.<br />Mikor megkaptam a kajámat, kifizettem, majd hirtelen fordultam meg, és lendületből az egyik szőkeség hátára loccsantottam a piros szószt, csinos kis foltot hagyott a fehér ingen. Lassan fordult meg, villámló, kék szemét rám szegezte, majd azt sziszegte:<br />- Ezt.. nagyon.. megbánod!<br />Fura volt, hogy remeg a dühtől, pedig csak egy blúzról van szó az ég szerelmére! Rögtön bocsánatot kértem, és a szalvétámmal törölgetni kezdtem a pacát. Ezzel rontottam a helyzeten. A fasza kis ketchup teljesen bele ivódott a pamutba, és szerintem ez soha nem fog belőle kijönni..<br />- De.. véletlen volt! - szabadkoztam, bár feleslegesen.<br />Szikrázó szempárba ütköztem, és tudtam, hogy itt nem lesz túl jó hírem, hiába van makulátlan előéletem.<br />- Ugyan már! Nem hallod?! Véletlen volt. - kelt azonnal védelmemre Pearl.<br />- Ahha, de ez eredeti import áru Olaszországból! Ilyet nem lehet&nbsp;sehol se&nbsp;kapni! <i>Sehol se</i>! - dühöngött a "foltos" lány, és gyilkosan pillantott védőmre is.<br />- De igen - szólalt fel Leona -, Olaszban lehet,&nbsp;nemdebár? - Lizzy rákacsintott a barátnőjére, és elkuncogta magát.<br />- Jó, ebből elég, Thery! Adok egy másik felsőt, de siessünk, mert elkésünk! - húzta el tőlünk nővérét Meena.<br /><br />Otthagytak minket, és én éreztem, hogy meg lett pecsételve a sorsom a St. Maryben. Egy rohadt krumpli miatt! Többé nem eszem gyors kaját, az tuti! Csak a baj van belőle, ahogy látom.<br /><br /><span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><br /><br />Remélem, tetszett. Ha igen, hagyj komit légyszi! ^^ Amúgy hamarosan egy kis meglepivel kedveskedek nektek, aminek a díja elég értékes! :) Többet majd később árulok el róla. =)<br /><br />Csók:<br />Loxxa &lt;33</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-4617546529475999246?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-18615618175461907962011-05-06T10:20:00.000-07:002011-05-06T10:48:13.883-07:00Nagyon kíváncsi voltam, már majd kilyukasztotta az oldalam. Most Brunonak lesz egy menyasszonya?! Ez nagyon nem okés. Kicsit megnyugtatott, hogy azt mondta az előbb, hogy nincs vége a "mesének". Mély levegőt vettem, és minden idegszálammal rákoncentráltam. Az álmosság egy pillanat alatt elpárolgott szervezetemből, és&nbsp;adrenalinszintem&nbsp;az egekbe szökött. Kérés nélkül folytatta, amint látta, hogy lecsitultam.<br />- Mint mondtam, nincs vége. Tehát ott tartottam, hogy megkérem a kezét, de - ne, ne szakíts félbe megint -, ez nem következett be.<br />Óriási kő esett le a szívemről. Azért az, ha az ember kedvenc hírességét elveszi egy csaj, kicsit bosszantó tud lenni. Sőt! Olyan szintű féltékenység lett újjá rajtam, amit nem értettem. Úgy nem éreztem semmit a Főnök iránt, csak mint barát. Mégis ki tudtam volna kaparni Taylor és Mandy szemét, hogy rátették a kezüket a kedvencemre. Tudom, nem vagyok normális, de ez van.<br />- Hogyhogy?<br />- Hát.. Mandy azt mondta, hogy ő nem akar férjhez menni, főleg nem hozzám, és hogy én számára nem vagyok olyan fontos, szóval jobb lenne, ha ennek az egésznek véget vetnénk. Slusszpoénként pedig bejelentette, hogy ő még mindig a volt pasiját szereti, aki előttem volt - semmi keserűséget nem hallottam ki a hangjából, inkább nevetett rajta.<br />- És ennek miért örülsz? - őszintén nem értettem féktelen jókedvét.<br />- Mert ez a sors. Megtudtam, hogy nem engem szeret, hanem Bruno Marsot. Érted?<br />Mélyet sóhajtottam, ilyen színpadiasan, majd éreztem, hogy kezdek álmos lenni. Feltűnt, hogy&nbsp;rettenetesen&nbsp;fájdalmasan veszek levegőt. Mintha ezernyi apró tű lenne a légcsövemben, és a nyelés is kínzott.<br /><br />Rájöttem, miért.<br /><br />Este nem vetem be az allergia gyógyszeremet, és most ész nélkül rohantam a tabletták felé. Kibontottam a vadonat új csomagolást, és kipattintottam a lapból két szem fehér pirulát. Sorra bevettem őket, majd szidtam magamat, hogy mekkora hülye vagyok. Eddig Weston mindig figyelmeztettet rá, de most annyira el voltam foglalva a munkával, hogy nem is figyeltem fel a dózis hiányára. Persze, a testem már igen.<br />- Jól vagy? - tudakolta Bruno.<br />- Igen. Csak megint szalajt az agyam.<br />- Mi van ha nem veszed be a gyógyszereket? - őszinte kíváncsiság csengett a hangjában, így válaszoltam.<br />- Erősen&nbsp;fulladás közeli&nbsp;élményem lenne..<br /><br />Erősen törtem a fejem, hogy még mondjak valami hasznosat, de szerencsére Bruno kihúzott a kérdésével.<br />- És.. Milyen a suli?<br />- Hát ööö... A tananyaggal nincsen gond, meg barátaim is vannak, de két csaj kikészít. - keserűen elevenítettem fel az elmúlt napok eseményeit, amikben mind-mind szerepem volt.. Vagy a kajában tettek ceruza reszeléket, vagy majdhogynem kihúzták alólam a széket, vagy valami hasonló szépséggel rombolták amúgy is a nulla alatt lévő önbizalmamat. Mázli, hogy Lizzy eléggé befolyásos, és megvéd, ha kell.<br /><br />- Kik? Mivel? - az eddig fél füllel figyelő srác most minden figyelmét nekem szentelte, és ez olyan volt számomra, mintha hájjal kenegettek volna. Beszélni kezdtem, közben bebújtam az ágyba.<br />- Meena és Heather.. - nyöszögtem két mozgolódás közben. - A legjobb szórakozásuk, hogy engem piszkáljanak, és figyeljék a reakciómat. Olyan tipikus pláza cica fajták, modell alkattal, és rengetek baráttal. Annyira szépek, hogy ők bármit megtehetnek. Akikkel én lógok, ők is nagyon kedvesek, de azért én vagyok az osztály figyelmének középpontjában, ha szekálásról van szó. Nem illek én ide, otthon minden jobb volt. Nem, ott is lúzer voltam. Áh, tökmindegy, hogy hova járok suliba.. - a végén keserűen felhorkantam, majd keresztbe fontam karjaimat mellkasom előtt. Próbáltam nem rápillantani Brunora.<br />- Hát ha te ezt hiszed, tényleg felfogási problémáid vannak - nézett rám komolyan, én meg keményen néztem vissza. Villámokat szórt a tekintetem, de ez nem neki szólt. Egyszerűen már mindenkinek. Anyának a telefon miatt, az otthoni haveroknak, hogy nem hívnak sűrűbben, és persze saját magamnak, mert tudtam, hogy a probléma forrása<i> én</i> vagyok.<br />- Ha látnád őket, Bruno! Szőke haj, égszínkék szemek, és mondom: modell alkat.. Hol vagyok hozzájuk képest?!<br />- A szépség múlandó, és a belső sokkal fontosabb. Amúgy meg neked sincs miért panaszkodni, Leenda.<br />- Még hogy nincs! Na jó, hagyjuk. Sose szoktam nyafogni.<br />- Miért?<br />- Mert csendesen szenvedő típus vagyok. Magamra zárom az ajtót, beteszek valami zenét, és inkább gondolkodom a dolgokon.<br />- Nem jó, ha mindig magadban tartod a problémádat. Néha ki is kell adnod magadból. - <i>nem is tudtam, hogy ennyire nagy pszichomókus, de jó megtudni </i>- gondoltam nevetgélve.<br />- Tudod - kezdtem lassan -, én elmondanám, de nincs olyan családom, aki meghallgatná ezt. Ez pedig csak tovább ront az amúgy is siralmas helyzeteken. És tudod, inkább elsikálom az agyamban a kellemetlen emlékeket, minthogy rajtuk rágódjam.<br /><br />Megértően nézett rám, én meg teljesen elálmosodtam a gyógyszerektől. Akkora hatóanyag van benne, ami egy lónak is elég lenne. Erőlködve nyitva tartottam immár véreres szemeimet, de nagy fáradtságba telt. Bruno észrevette a küszködésem, és gyorsan búcsúzkodóra fogta a dolgot.<br />- Holnapra jó pihenést, ez a szombat szabad mindenkinek. Van valami terved?<br />- Hát.. - mondtam lassan -, eddig úgy van.. hogy Roxyhoz megyek.. - nagyon lassan forgott a nyelvem, és a mondat végére&nbsp;elaludtam. Azt se vettem észre, hogy Bruno becsukta az ajtót, és hogy mondott valami jó éjt félét. Teljes filmszakadás.<br /><br />Nagyon furákat álmodtam. <i>Benne volt Sean és én. Valami&nbsp;hihetetlenül&nbsp;nyálas helyen vacsoráztunk, ahol könnyfakasztó zene szólt, és mind a ketten esküvői ruhában lépkedtünk a most már templommá változó étterem vöröslő szőnyegén. Fehér rózsákból összeállított csokrom illett a ruhámhoz, aminek uszályát magam mögött húztam, és két virágszóró kislány trappolt a sor végén.</i><br /><i>Minden olyan abszurd volt. A hely, az emberek, és legfőképpen a pap, aki valahogy Bruno arcát vette fel.</i><br /><i>Már szóra is nyitotta a száját, és akkor ezt mondta:</i><br /><i>- Ez a sors.</i><br /><i>Elborzadtam, és menekülni kezdtem, de ekkor minden ajtót bezártak, és mindenki ezt kiáltotta a levegőbe:</i><br /><i>- Ez a sors!</i><br /><i>- Ez a sors!<br />Futni kezdtem a végtelen folyosón, és arcok kavalkádja kavargott a szemem előtt. A végére nem emlékszem mert..</i><br /><br />.. zihálva ültem fel az ágyamban, majd verítékező homlokomat a párnába rejtettem.&nbsp;Normalizáltam a légzésemet, orron-be-szájon-ki technikát alkalmaztam, ami kicsit lenyugtatott. <br /><br />Én meg Sean?!&nbsp; Szerencse, hogy csak egy álom volt, és ez nem a valóság.. <br /><br />De mi van, ha ez egy jósló látomás volt...???<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1861561817546190796?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-805688987325433292011-05-04T09:40:00.000-07:002011-05-04T09:40:18.072-07:00<span class="Apple-style-span" style="color: red;">Először is mérhetetlenül örülök a sok követőnek, a díjaknak és a komiknak! Nagyon sokat jelentenek nekem!! Köszönöm! :) &lt;3333<br /><br />Itt az új rész, aminek eléggé érdekes a címe, de majd megtudjátok, miért. ;)</span><br /><br />Igazából nem is tudom, mire számítottam. Őszintén bevallom, tudtam, hogy nem leszünk összenőve a karunknál fogva, és nem leszünk a legnagyobb spanok a világon. De arra nem számítottam, hogy 3 teljes hétig nem látom a Főnököt. Igen, mostanában előttem így emlegették Brunot, és én is így használtam, ha szóba került valahol. <i>A Főnök így, a Főnök úgy</i>. Az ebéd óta nem láttam, ott is egy pillanat alatt eltűnt. Magamat szidtam, miközben ezen agyaltam este lefekvés előtt, hogy erre számíthattam volna. Turnék, koncertek, fellépések.. Ez mind-mind olyan tényező, ami időt vesz el tőle. Meg igazán: ha nem melózna ennyit, akkor nem lenne annyi pénze, hogy ezt az egész stábot fenntartsa. Weston szerint én túl anyagias, fukar vagyok, és ezzel mindig egyet értettem. Főnök ebben totális ellentétem, mert költi a kest, de csak a szükséges dolgokra. Oké, ezt Javier mondta, nem tőlem jött.<br />Most is épp ezen morfondíroztam, de visszatereltem figyelmemet az előttem álló félkész dalszöveg felé. Már csak a második taktus hiányzott, és akkor kétszer refrén na meg egy kis beépült szövegrész. Nem nagy dolog, csak féltem, hogy snassz lesz a sztory. Egy másik dolog megint zavart. Mostanában túl sok, ezt belátom.<br />Szöveget írni könnyű, ha van ihlet. De<i> úgy </i>szöveget írni, hogy egy lány szépségééről, kedvességéről szóljon, akibe az énekes fülig bele van zúgva, az már piszkosul nehéz. Tollamba nem jöttek olyan szavak, hogy:<br />&nbsp;<i>Mikor megláttam a lány, földbe gyökerezett a lábam.. Mikor rám mosolygott, egy pillanatra megállt a világ..</i><br />Ez abszurd! Fiúról írni könnyebb, vagy csak magáról a szerelemről, boldogságról, csalódásról. Viszont ezeket a Főnöknek írom, ő adja elő, és elég furcsa lenne, ha arról dalolna a színpadon, milyen h<i>elyes volt a srác tegnap a meccsen</i>, vagy valami ilyesmi.<br />Összeszedtem magam, és újra kezembe fogtam a tollat. Végigsimítottam kezem sima, hűs felületén, és eszembe jutott az otthonom. Ezt a kis íróeszközt Westtől kaptam, mikor az egyik dalomat kirakták a Közösségi házban a faliújságra. Nem túl nagy hely, de nekem elismerés. Megint eleresztettem a gondolataimat.<br />Vajon mi lehet most otthon? 3 hete kétszer beszéltem a bátyámmal, meg háromszor a haverokkal, és ennyi. Anyával nem voltam hajlandó szót váltani, és mindig az jutott eszembe, hogy mikor eljöttem otthonról, és annyira sírt, az vajon annak köszönhető, hogy a házi Hamupipőke elment, vagy annak, hogy hiányozni fogok-e neki. Hát, szerintem az első a helyes válasz. A nyakam tenném rá, hogy otthon senki nem beszél senkivel. Noah mindig csavarog, anya és apa a munkába temetkeznek, Weston meg.. Hát őt el se tudtam képzelni. Hogy lehettem olyan buta, hogy egyedül hagytam a most már remetévé aszalódott testvéremet?!<br /><br />Felfokozott érzelmi hullámaimat az óra hangja zavarta meg. Ideje volt lefeküdni. Nyújtózkodtam, majd elindultam a hívogató ágya felé. Vörös szemeit megdörzsöltem, és hatalmasat ásítottam. Bevackoltam magam a piha-puha paplanba, és álomra hajtottam amúgy is zúgó fejemet.<br />5 perc múlva halk kaparászás zavarta meg pihenésem. Sejtettem, hogy mi a zaj forrása. Bodroska, az apró fekete pincsi lehet. Mrs. Harrison kutyája, akit én szívből gyűlöltem. Bodroska gyakorta akarta megharapdálni a lábamat éles kis fogaival, és mikor meglátott, észveszejtő ugatásba kezdett. Csak azért lehetett a szállodában, mert Mrs. Harrison a hoteltulaj rokona.<br />Mérgesen kikászálódtam, felvettem egy pulcsit a pizsire, hátha meg kell kergetnem a kis ölebet, és akkor nem akarok egy szál éjjeli ruhába flangálni. Kómásan indultam el, és ennyire nyúzottnak még sose éreztem magam.<br />Már nyitottam az ajtót, mikor barátságtalanul dörmögtem, majd ki is mondtam hangosan, amit gondoltam:<br />- Tűnj már el innen, te kis dög! - kinyitottam a bejáratot, és megdöbbentem. Hát, nem Bodroska kaparászott, annyi szent.<br />Főnök állt az ajtóban, teljesen felöltözve utcai ruhába és elmaradhatatlan kalapjával. Mekkora égés! Ez a balek is csak én lehetek, de már megszoktam.. Biztosan meghallotta, mit mondtam az előbb, mert zavartan az mondta, hogy:<br />- Ha nem alkalmas, elmegyek.<br />Álmosan dőltem neki az ajtófélfának, elnyomtam egy ásítást, majd laposan pislogva néztem Főnök barna szemeibe, amik érdeklődve csillogtak.<br />- Főnök, tudod mennyi az idő?!<br />- Igen, épp ezért jöttem - a válasz tök természetesnek hangzott, de persze nem értettem, miért jött hozzám hajnali 2-kor, mikor eddig maximum kétszer beszéltünk, szóval világi spanok se vagyunk..<br />Majdnem elaludtam az ajtóban, de Bruno kérdésére felriadtam.<br />- Bejöhetek? Kicsit kényelmetlen a folyosón.<br />Megráztam a fejem, hogy kicsit ébredjek fel, és igen intettem a fejemmel. Túl satnya voltam egy válaszra.<br /><br />Leült az ágyam szélére, miközben én elővettem a minihűtőből egy Liptonos üveget. Bemásztam az ágyba, és ülő pozícióba tornáztam magam.<br />- Mesélj, mi ilyen fontos! - őszintén próbáltam figyelni, és nagyon&nbsp;összpontosítottam&nbsp;minden szóra.<br />Főnök levegőt vett, és szembefordult velem. Igazán komolynak tűnt a hangja.<br />- Szakítottam Mandyvel.<br />Felcsillant a szemem, de reméltem nem vette észre. Olyan közömbös próbáltam maradni, mint eddig mindig. Roxytól tudtam, hogy Taylorral már vagy 3 hete nem jár, és állítólag ez a Mandy volt az oka. És már tényleg csak volt, szerencsére.<br />- Hogy mi? - kérdeztem, ezzel ösztönözve, hogy folytassa. Ahhoz képest, hogy túl van egy kapcsolaton, nem látszik megviseltnek. Ugyanolyan, mint mindig: optimista és előretekintő. Ezt becsülöm benne a legjobban.<br />- Szóval - folytatta -, Mandyvel már régen is együtt voltam egy olyan fél évig, és ő volt nekem az úgynevezett <i>La grande passion</i> ( Nagy szenvedély ). Most két hete megint komoly lett a dolog, így elhívtam a Sushi Sambába, mert akkor még tudtam, hogy az igazi. Tényleg minden jó volt: a zene, a hangulat, a kaja. Na és akkor rávettem magam, hogy megkérjem a kezét.. - ezt nem tudta befejezni, miattam.<br />Az épp ivott tea kispriccelt a számból, és telibe találta Brunot. Hirtelen felkiáltottam:<br />- ELMENT AZ ESZED?! Hogy voltál képes.. Ez egyszerűen.. - lejjebb vettem a hangerőt. - Ezzel tönkretennéd a karrieredet!<br />Főnök nem szólt, csak törölgette pólóját, arcát és karját, ami teás lett. Lesütött szemmel kiszaladtam a mosdóba, és egy törülközővel tértem vissza. Valami bocsánatkérés félét mondtam, és Bruno nevetve fogadta el a&nbsp;frottír anyagot.<br />- Leenda, megnyugodnál? Még nem fejeztem be a történetet igazából -&nbsp;szárítkozva, szórakozottam nevetett, minden bizonnyal a reakciómon. Visszanézve tényleg poénos lehetett, amin minden egyszerre sutty! Hát igen..<br />Leültem mellé, és kíváncsian vártam a folytatást.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-80568898732543329?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-68944996773605497732011-04-30T03:25:00.000-07:002011-04-30T03:39:22.090-07:00Nem voltam ideges, mire visszaértem a többiekhez.&nbsp;Legfőképpen csak az zavart, hogy út közben végig agyaltam azon, hogy mit adjak elő? Saját számot? Akkor nincs viszonyítási alapjuk, és nem tartanak olyan rátermettnek, hogy vegyem azt a bátorságot, hogy mástól énekeljek.. Ha valakitől hozok egy számot, annak olyannak kell lenni, akit tényleg fejből és kapásból tudok. Hirtelen a <i>The police</i> ugrott be, és az <i>Every breath you take</i> című számuk, mivel Westonnal ezt rémesen sokszor adtuk elő magunk között, és már a könyökömön jött ki a dallam. A hangszeres játékot mindig együtt csináltuk, ő Fernandon, a tüzes elektromoson, én pedig Alejandron, a szépséges akusztikus gitáron.<br />Úgy gondoltam, az alkalomra megfelel. Ha nem, akkor legalább megpróbáltam. Ebből nem fogok nagy gondot csinálni, és arra se veszem magam, hogy ezen beparázzak. Alapjáraton nyugodt embernek ismernek, barátaim közül én vagyok a csendes "bölcs", aki ritkán szólal meg, de akkor nagyot mondd. Vagy vicceset, vagy igazat. A lényeg mindig az, hogy tömör és velős.<br />Már túl akartam lenni az egészen, és csak zenélgetni egyedül, vagy énekelni, de nem kirakni magam ezeknek a marketingeseknek, mint valami olcsó húst! Végül megint összeszedtem magam, és arra gondoltam, hogy nem lennék itt, ha ezt nem vállalnám!<br /><br />- Áh, itt is vagy! Remek, akkor vágj bele! - Mindenki felém fordult, én meg nem szoktam hozzá ehhez a nagy figyelemhez. Kifújtam a levegőt, és utoljára kiropogtattam az ujjaimat. Izület nem sok volt már szegényekben, de hát ez van. A gitározásra megfelelnek, a többi meg az én dolgom. Noah utálta, ha így&nbsp;pattogtatom csóri kis ujjperceimet, és gyakran rácsapott a kezemre, ha ezt csináltam.<br />Nagy levegőt vettem, és elkezdtem végre a dalt. Az eleje nyögvenyelősre sikerült, de mikor ránéztem Roxyra, két hüvelykujját felmutatta, és a nemzetközi elismerő jelzést meglátva bátrabb lettem.<br />Számoltam a másodperceket, és közben megállás nélkül énekeltem, csukott szemmel. Nem kellett néznem a gitárt, hisz' vele születtem, persze csak képletesen értve.&nbsp;Az utolsó akkordokat meghúztam kicsit, és elhalkultam. Fél perc múlva mertem csak kinyitni őket, és megnézni a reakciókat. Mindenki halál csendben ült, bámultak rám, majd egymásra, egyedül Roxy állt fel, és 'Ez az kislány!' kiáltásokkal tapsolt, majd mikor látta, hogy senki nem reagál így, egy utolsó 'Hú!' hagyta el a száját, és odarontott hozzám.<br />- Ennyire szörnyű voltam? - kérdeztem, majd belenéztem a szemeibe. Kedvesen mosolygott, majd megcsípett.<br />- Nem, csak szerintem félnek.<br />- Mert? - igazán meghökkentem ezen. - Miért félnek tőlem?<br />- Nem tőled, hanem hogy túl jó a hangod, és letaszítod a főnöködet. Csajszi, ha hallottad volna most magad.. Elképesztő voltál!<br />- Kösz - mosolyogtam és magam mellé tettem a gitáromat. Néhányan sugdolóztak, amit nem tudtam mire vélni. Egyszer csak feltűnt, hogy nincs valaki a helyén: Bruno eltűnt. <i>Remek</i> - gondoltam -, <i>legalább nem látja azt, ami itt folyik</i>. Olyan mintha mondtam volna egy viccet, és senki sem nevetne rajta, én meg irulok-pirulok. Ideges voltam, de ekkor megint jött a pincér fiú, akivel leveleztem.<br />- Elnézést! - szólt oda hozzám. - Te vagy Miss Hall, igaz? Telefonon keresnek.<br />- Oh, igen? - roppant mód meglepődtem. - Akkor egy pillanat - ezt Roxynak mondtam, aki bólintott, és követtem a fiút a recepció felé. Út közben kedvesen nézett rám, és végig somolygott. Ennek meg mi a baja?<br />- Mi a kereszt neved? - kérdezte, mintegy társalgás kezdéseként.<br />- Leenda.<br />- Szép név. Engem Seannak hívnak - tipikus hatszáz&nbsp;wattos&nbsp;vigyor, de igazán vonzó. Igazán nagyon gyakori neve van. Odahaza az osztályban két Sean is volt.<br />Oda értünk a recepcióra, és elköszöntem a most már névről ismert pincértől. Megjegyezte, hogy reméli még találkozunk, és azt válaszoltam, hogy ebben biztos lehet.<br />Felvettem a pulton álló telefont, és legnagyobb döbbenetemre Weston keresett.<br />- Szia! Mi az? - nem voltam túl kedves, de azért eléggé 'Leendás' maradtam.<br />-<i> Anya őrjöng, hogy sose veszed fel a mobilodat, és már frászban van. Nyugtasd már meg, hogy nem vagy gyerek, mert nekünk nem hisz!</i> - Azonnal kikaphatta a kezéből anyám a telefont.<br />- <i>Lee! Miért nincs nálad a mobilod?! Itt esz a méreg, hogy sose veszed fel, mikor kéne!</i> - Paprikás a hangja, de most az egyszer örültem ennek. Ebből látszik, hogy foglalkozik velem. Bár, ezt 16 évvel korábban kellett volna elkezdenie, de most nem hánytorgatom a múltat igazából.<br />- Anyu nyugi! Itt vagyok, és ne csinálj semmi elhamarkodott dolgot. Bocsi, csak "üzleti" ebéd van, és odafent hagytam a telefonomat a szobában. Bocs. De mi ilyen fontos?<br />- <i>Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy nem tudod hol a lazac színű blézerem? Apáddal vacsorára vagyunk hivatalosak, és nem találom. Általában te pakolsz, nem?&nbsp;</i><br />Leesett a tantusz.. Nem az én hiányom miatt keres, hanem azért, mert nem talál valamit, amit én szoktam elrakni! Igazán dühös lettem, de visszafogtam magam. Itt nem fogok kiakadni ezen, és őszintén ostoba voltam, hogy azt hittem, anyám pár nap alatt megváltozott.<br />- A tisztítóban van, és már pénteken el kellett volna menni érte. Most mennem kell. Westont és Noah-t csókoltatom! - Egy klikkenéssel megszakítottam a vonalt. Mély levegőt vettem, lecsillapítottam sértett és háborgó idegeimet, és visszavonultam a többiek közé.<br /><br /><b>*3 héttel később*</b><br /><br />Az idő gyorsan telt, és én kezdtem belerázódni a dolgokba. Dalokat írtam, melyekből némelyik megragadta Rob vagy valamelyik másik figyelmét, de eddig ezt úgy hívták nálam, hogy "szárny próbálgatás". Ez ismét sértette az önérzetemet. Minden egyes szöveg&nbsp;értékelése&nbsp;után gyomrom görcsbe állt és bukfencezett, mert attól féltem, most adják ki az utamat, és költözhetek vissza Burlesonba. Ez nem így lett eddig, szerencsére.<br />A szobámba kaptam egy apró, metál fényű minihűtőt, mert túl sokszor telefonáltam le a konyhára valamiért, és már gondolom, megunták a hangomat. Ennek én is örültem.<br />Seannal és Roxyval ha lehet, még szorosabb lett a barátságom. Igen, a pincér fiúval is a lehető legjobb viszonyom lett. Persze távol állt az otthoni haveroktól, de azért nagyon bírtam, és szemlátomást ő is. Kissé túlbuzgó kiscserkész&nbsp;benyomását&nbsp;keltette, és <i>mintha nagyon akart volna barátkozni</i>. Ezt Roxy mondta.<br />Gyakorta mentem be a városba körbenézni kicsit, vagy elmenni a Madame Audreiouba, de ezt a szabadságot beárnyékolta az iskola..<br />Két hete jártam a szuper elit St.Marybe, de a szőr felállt a háton ettől a sznob sulitól. Az egész épület kastélyszerű volt, 4 hatalmas, gyönyörű toronnyal. Legnagyobb borzalmamra kaptam én is egyenruhát, ami skót kockás, rakott szoknyából, fehér ingből, egyforma sálból, térdzokniból és csatos,&nbsp;kopogós félcipőből állt. Szívből rühelltem ezt az öltözéket, mert olyanok voltunk benne, mint a japán cemende tinik a TV-ben.<br />Megismertem pár nagyon kedves, és pár ellenszenves csajt. Akiket egyből megkedveltem a magam módján, az Pearl, a&nbsp;kaliforniai&nbsp;pletykafészek, Leona, a csendes kis stréber, és Lizzy, a New York-i arisztokrata. Őket igazán bírtam, és szerencsére az egyikük mellé ülhettem, pontosabban Pearl mellé. Elhatároztam, hogy azt nem fogom elmondani, kinek dolgozom, annyit árultam el, hogy suli mellett dolgozom. Nem azzal akartam barátokat szerezni, hogy egy hírességnek vagyok az írója.<br />A tananyag még egyszerűnek bizonyult. Biológián a sejtanatómiát vettük, amit én már tanultam otthon, így nem volt sok dolgom.<br /><br />Minden tűrhetőnek ígérkezett, kivéve egy lényeges dolgot, ami nagyon aggasztott..<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-6894499677360549773?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-17093460735723563762011-04-22T09:29:00.000-07:002011-04-22T09:29:52.395-07:00<div style="text-align: center;"><b>Sziasztok!&nbsp;</b></div><b>Itt a friss rész, és <span class="Apple-style-span" style="color: red;">szeretnék kipróbálni valamit</span>, ami remélem tetszeni fog nektek! Ebben a részben <span class="Apple-style-span" style="color: red;">nem csak és kizárólag Leenda szemszögéből lesznek a dolgok</span>, hanem a végén Brunoéból. Tényleg remélem, hogy tetszeni fog ez a kis újítás, és <span class="Apple-style-span" style="color: red;">ha bejön nektek, akkor többször fogom alkalmazni</span>. Elvégre, egy férfi fejébe belelátni nem túl könnyű, de azért megpróbálom. :D<br />Boldog Húsvétot Mindenkinek, <u>lányoknak</u> sok <span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">locsolót</span>, <u>fiúknak</u> sok <span class="Apple-style-span" style="color: #cc0000;">piros</span> tojást! ;)<br /><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b>Csók:</b></span></div></b><div style="text-align: center;"><b><u>Loxxa</u></b></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><br />/Leenda/<br /><br />Lecsúsztattam a levelet az asztal alá, és kihajtogattam. Egyre kíváncsibb lettem, és végre láttam, hogy mi áll benne. Különösen szép írása volt annak, aki írta. Minden bizonnyal a táncos pincér fiú, mivel elég bizalmaskodva adta át a fecnit.&nbsp;Ügyeltem rá, hogy senki se lássa ügyködésemet. Olvasni kezdtem az írást.<br /><i><br /></i><br /><i>Szia! Lehet, hogy tévedek, akkor már előre is bocsi, de nagyon hasonlítasz egy lányra, aki itt van a szállodában. Igazából máshonnan is rémlik az arcod, de nem jut eszembe, honnan.&nbsp;</i><br /><br />Elmosolyodtam magamban, hogy emlékszik rám, és nem csak nekem ugrott be egyből, hogy ki ő, mikor hozta a reggelimet. Roxyhoz fordultam, aki még mindig a desszert maradványait majszolta. Az futott át az agyamon, hogy hogyan lehet valaki ilyen vékony, miközben ennyit eszik?!<br />- Roxy! Van egy tollad?<br />Rám nézett szemüvegén keresztül, és kutatva fürkészte az arcom. Nem is tudom, miért nézett így. Letette a villáját, és teljes felső testével felém fordult.<br />- Persze, hogy van, de minek az neked?<br />Őszintén semmi kedvem nem volt elárulni neki, akármennyire lett szimpatikus nekem egy pillanat alatt. Ha a srác ilyen sutyiban adta át a levelet, lefogadom, hogy nyomós oka volt rá. Ha elrontom az egészet, akkor cseszheti a titkolózást ő is, és én is. Valamit ki kellett gyorsan találnom, és mázli, hogy alibi gyártásban profi vagyok. Noah-nak folyton én adtam tippeket, ha bajban volt a csajainál vagy netalántán anyáéknál. Ez utóbbi ritkán fordult elő.<br />- Unatkozom, és rajzolok, vagy ilyesmi - megvontam a vállam, és arra vártam, hogy hagyja már abba ezt a hülye faggatózást, és adjon egy&nbsp;rohadt&nbsp;tollat!<br />- Áh, én is ezt szoktam csinálni! Tessék, adok papírt is. Nálam mindig van egy rakat - matatni kezdett feneketlen táskájában, én pedig hálás voltam, hogy nem nyaggatott a kérdéseivel többet. Ahogy viszont tovább agyaltam, rájöttem, hogy Roxy (jó értelemben) kicsit dilis. 21 éves múlt, és mégis van nála egy csomó papír és toll? Hát ez kész őrület.<br />- Na parancsolj - a kezembe nyomta a "felszerelést", és én a felét letettem a földre.<br />- Köszi, de színesre nincs szükségem. - Hangosan felnevettem, és visszadobáltam a ceruzákat és a filceket a táskájába.<br />Elkezdtem írni a választ.<br /><br /><i>Nem tévedsz, én vagyok az a lány, akihez reggel jöttél. És máshonnan meg max az utcai táncunkról.. Esetleg. Na, így már beugrott? :)&nbsp;</i><br />Összehajtogattam a papírt, és most esett le, hogy hogyan adom neki oda? Kissé gyanús lenne, ha a levegőben kalimpálnék, így csak vártam. A tollat még nem szolgáltatom vissza a&nbsp;tulajdonosának, lehet, hogy még szükség lesz rá.<br />Amíg a saját kis világomban ténferegtem, addig megszólított valaki. Zavartan kaptam fel a fejem, és kerestem, ki szólhatott. Ha jól gondoltam, az a Rob lehetett.<br />- Leenda - szólt újra, és igen, jó gondoltam, ő akart az előbb is beszélni velem. - Úgy hallottam, énekelni is szoktál, igaz?<br />Olyan hirtelen jött a kérdés, hogy kicsit összefüggéstelenül válaszoltam, de csak kinyögtem a választ.<br />- Hát ööö.. Igen. Sz..Szóval szoktam. Meg gitározok is, és emellett dalokat is írok - a végén a saját&nbsp;hülyeségemen&nbsp;megráztam a fejem, és visított az agyamban egy pici hang, valami ilyesmit: <i>IDIÓTA! Ha nem írnál, nem lenne ez az állásod! </i><br />- Igen, azt tudom - Rob sem értette, hogy miket fecsegek itt össze-vissza, de méltányoltam, hogy nem szekált azzal, hogy: 'Különben nem dolgoznál itt, kislány!'. - Igazából arra lennék kíváncsi, milyen hangod van. Énekelnél nekünk valamit?<br />Megütközve néztem rá, és egy pillanatra lefagytam. Hűha.. Erre nem számítottam, hogy ennyi ember előtt csak fejből valamit gyorsan hopp-hopp.. Ez egyszerűen..<br />- Jó, de akkor fel kell mennem Alejandroért - választ sem várva hátratoltam a székem, és elszaladtam a liftig. Közben találkoztam a pincérrel, akinek a kezébe nyomtam a levelet. Az sem érdekelt, hogy nem tudták az asztalnál, kiért vagy miért megyek a szobámba.<br />Több dolog foglalkoztatott egyszerre: miért érdekli a pincér fiút, hogy ki vagyok?&nbsp;Mit fognak szólni a hangomhoz? Ami pedig a&nbsp;legfontosabb&nbsp;az az, hogy mit fogok előadni?!<br />Nyugalmat erőltettem magamra, és inkább a szobám felé iparkodtam. A mágneskártyával egy ideig bajlódtam, de azért 5 percen belül az ajtó másik felé kerültem. Kezembe kaptam a gyönyörű akusztikus hangszert, és visszatipegtem a rémálom cipőben az ebédlőbe.<br /><br />/Bruno/<br /><br />Mielőtt az ebédlőbe értem volna, Rob meg Javier húzták az agyamat a pénzügyekkel, amik engem annyira hidegen hagynak. Őket azért fizetem, hogy elvégezzék ezt a dolgot, és nem azért, hogy engem traktáljanak vele!<br />A teremben nem voltak sokan, de azért elég nagy tömeg gyűlt össze. Az asztalunknál már sacc per kábé 15-en ültek, és vagy kortyolgatták&nbsp;italukat,&nbsp;vagy&nbsp;beszélgettek. Javier beszédéből csak néhány mondat jutott el az agyamig, de azért néha egy "Aha" vagy egy "Ja" szócskával megtoldottam vég nélküli szóáradatát.<br />Már delet ütött az óra, de Claire még sehol sem volt. Helyette rezgett a mobilom, megnéztem, ki keres. Örömmel láttam, hogy csak egy SMS, és nem kell mással foglalkoznom. Istenem, már megint Taylor! Nem tud leszállni rólam, és ez annyira hihetetlen! A minap is milyen szégyenbe hozott az előtt a lány előtt! Tényleg, vajon ő is eljön erre az ebédre? <br />Megnyitottam az üzenetet, de abba csak egy <i>Szeretlek!</i> szót találtam. Nem írtam neki vissza, de tudtam, hogy úgysem veszi a lapot, és továbbra is bombázni fog a szerelmével. Hiba volt piásan szóba állni vele, többé inkább nem is iszom buliban, ha ez az ára.<br />- Bruno, ahhoz mit szólsz, ha a bevételek felét több részre elosztanánk, és a tőzsdére tennénk mondjuk az egyhuszad részét? Abból amit elvesztünk, az nem túl nagy veszteség, mert többet nyerünk vele. - Javier megint a PDA-jába pötyögött, én meg bekapcsolódtam ebbe a beszélgetésbe, mert elég jól hangzott a dolog.<br /><br />Claire zökkentett ki a témából, mikor odalépett hozzám, és azt kérte, menjek vele. Mivel nagyon figyeltem Robra, csak intettem, hogy azonnal megyek, csak várjon.<br />- Hát, nagyjából ennyi lenne, a többit majd később kidolgozzuk. Hogy tetszik az ötlet, Bruno? - Kíváncsian nézett rám, és én mindenben egyet értettem vele.<br />- Jó lesz ez, szerintem megvalósítható gondolat. Egy pillanat, mindjárt jövök vissza! - Felálltam, és Claire után mentem. Egyből láttam, hogy nincs egyedül. Vele volt kedvenc stylistom, és egy idegen csajszi. Csinos, jól öltözött, szépen sminkelt, de nem tudtam, hogy ki ő. Illetve felröppent bennem egy röpke gondolat, de azt elhessegettem. Túl irracionális, hogy ennyi idő alatt így megváltozzon valaki.<br />- Bruno, tudod ki ez a lány? - Szegezte nekem Claire a kérdést. Gondolkodtam, és már tudtam, hogy ki ő, de nem hittem még magamnak sem. Ha ő a dalszövegíró, akkor max. az ikertestvére. Hol a kócos, természetes, lezser rocker csaj?<br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;">- Valami mintha rémlene, de egyszerűen.. Ha ez a lány az, akire gondolok, akkor az egy nagy meglepetés lenne számomra. - Félrebiccentettem a fejem úgy vizslattam, de ez szemmel láthatóan nem tetszett neki. Hátralépett, ekkor beverte a lábát Kristi székébe. Egyből vörös lett az arca, és rögtön tudtam, hogy végig helyesen volt a gondolat menetem.</span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;">- Nem lehet igaz!</span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;">&nbsp;- Hangosan felnevettem. - Linda Hall, ugye?&nbsp;</span>-&nbsp;<span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;">Még mindig Leenda, "e"-vel - kedvesen kijavított, én meg szidtam magam, hogy még ezt sem vagyok képes megjegyezni! <i>Nem LINDA, hanem LEENDA, te barom!&nbsp;</i></span><br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;"><i><br /></i></span><br /><div style="text-align: center;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: small; font-style: normal; line-height: normal;">***</span></i></div><br /><br />Ebéd közben párszor figyeltem Leendát. Szinte semmiből nem evett, és ezt szóvá is tettem. Elmondása szerint allergiás a kakóra, így mikor megláttam a&nbsp;desszertet, azonnal szóltam a pincérnek.<br />- Haver, hozz valami gyümölcsös cuccot a lánynak. Tök mindegy, hogy mit, csak csoki és kakaó egy szál se legyen benne, oké?<br />- Rendben - válaszolt, majd eltűnt a konyhába. Mikor letette az asztalra a fagylaltos édességet, a csajszi nagyon meglepődött, de rögtön tisztáztam az ügyet.<br /><span class="Apple-style-span" style="font-family: Calibri; font-size: 15px; line-height: 20px;">- Hát azt mégsem nem lehet nézni - kezdtem -, hogy egész ebéd alatt nem tudsz enni semmit. Ebben nulla százalék allergén anyag van, szóval nyugodtan eheted.&nbsp;</span>Mosolyogva megköszönte, én pedig ismét a többiekre szenteltem a figyelmemet.<br />- Szerintetek milyen a csaj? - kérdezte Marcus, és láttam, hogy stíröli végig. - Nem rossz, az igaz. Nem volt hibás Claire döntése, hogy ezt a friss husit dobta ide. Jó kezekben lesz - ennél a mondatnál felhorkantott, és tovább bámulta.<br />Felhúztam az egyik szemöldökömet, de nem szóltam semmit Marcus kétség kívül mocskos gondolataira. Azt nem értettem, hogy miért is dolgozik még mindig itt, de mivel a munkáját rendesen végezte, figyelmen kívül hagytam a szoknyapecérségét. Amíg nem csinál senkivel semmit tettleg, addig felőlem maradjon. Úgyis mindig csak a szája jár.<br />- Én kíváncsi vagyok a hangjára - mondta Rob, és összecsapta a két tenyerét. Megkérte, hogy énekeljen valamit, erre felszaladt egy bizonyos Alejandroért.<br /><br />Micsoda?! Ki az az Alejandro?! Arról nem volt szó, hogy a fiúját is elhozza! Ez az ebéd nagyon sok meglepetést tartogatott számomra, és elég is volt. Ki kell menjek kicsit a levegőre, mert ez.. sokk!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1709346073572356376?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-48415340185451618122011-04-19T10:52:00.000-07:002011-04-19T10:55:15.911-07:00Elérkezett az a pillanat, mikor hivatalosan is bemutatták nekem Brunot. Tudtam, hogy ez következik, és kíváncsi voltam a reakciójára. Vajon megismer így is külsőleg, vagy csak akkor ugrik be (már ha beugrik) neki, hogy ki vagyok mikor mondják a nevemet? Furcsa mód most izgultam. Most, mikor normálisan néztem ki. Most, mikor nem fetrengtem a földön. Most, mikor mindenki látott, és most, amikor lehetne egy cseppnyi önbizalmam.<br />Claire&nbsp;megállított&nbsp;egy helyen, majd a nagyon lezser, nagyon tipikus kinézetű, öltönyös fickóhoz lépett. A fülébe súgott valamit, ő meg intett egyet. Azt hiszem, ezzel azt akarta mondani, hogy: mindjárt.<br />Én csak álltam és vártam, mígnem végre mind a ketten felém tartottak. <i>Deja vu</i>; ez a kicsi szó visongott a fejemben, míg Bruno gondolkodó, összepréselt szemmel nézett rám, majd Claire 70 fogas mosolyával, és zöld, villogó tekintetével bemutatott minket egymásnak.<br />- Bruno, tudod ki ez a lány? - Tette fel a cseppet sem tapintatos kérdést. Fogaimmal az ajkaimat harapdáltam, de ettől csak a számba került az összes szájfény, így abba hagytam az idegesítő kis szokást.<br />- Valami mintha rémlene, de egyszerűen.. Ha ez a lány az, akire gondolok, akkor az egy nagy meglepetés lenne számomra. - Félrebiccentett fejjel vizslatott, én pedig egyre inkább el akartam tűnni innen. Léptem egyet hátra, de ekkor a lábamat erősen belevertem egy mögöttem álló székbe, és égő fájdalom hasított belém. Próbáltam úgy tenni, mintha misem történt volna, sőt minden a legnagyobb rendben lenne, de tudtam, hogy arcom vörössége ezt meghazudtolja.<br />- Nem lehet igaz - nevetett fel Bruno -, így már tudom, hogy ki ő! Linda Hall, ugye?<br />- Még mindig Leenda, "e"-vel - javítottam ki kedvesen, de magamban nyugtáztam, hogy nem olyan nehéz a nevem, hogy ne lehessen megjegyezni!<br />- Fura téged így látni, de határozottan előnyös. Claire, mi már ismerjük egymást, szóval.. - sürgetően nézett az elképedt titkárra, aki kérdőn nézett rám, majd az előbbi beszélőre.<br />- Mi.. Honnan? Miről maradtam le? - Csodálkozva bár, de Bruno unszolására eltűnt az asztal másik végén, nyugalmat hagyva nekünk a kérdéseivel.<br />Kínos két perc telt el, amíg mind a ketten álltunk, én teljesen tétlenül és zavartan. Hogy mi feszélyezett, azt nem tudom. Talán a külsőm, de ez meg üres kifogás a részemről. Megelégeltem, és kihúztam egy széket, de ekkor az én "főnököm", már ha hívhatom így, utána kapott.<br />- Ó, ezt igazán nekem kellett volna!<br />- Hm, az igaz, de ha erre várok, elfásul a lábam, amit így is nyom ez a rohadt cipő. - Mindezt angyalian ártatlanul mondtam, és ez végtelenül meglepte, de mosolygott hozzá. Újra azzal a fickóval kezdett beszélgetni, akivel az imént. Talán ő volt Rob.. vagy Javier? Áh ugyan, ki emlékszik ilyesmire? Roxyhoz fordultam, aki az asztalon álló virágcsokrot szimatolta.<br />- Csodás illatuk van, nem? - felém fordította a vázát, de én elhúztam a fejem és a szám is.<br />- Öhm.. Ahha.. Mondjuk. Te figyelj, itt mikor ehetünk? Annyira éhes vagyok, hogy bármit meg bírnék enni.<br />- Már biztosan mindjárt, ne aggódj. Megtömheted a hasad perceken belül - nevetett fel hangosan, és ebben a pillanatban lépett hozzánk két pincér, kezükön súlyos tálcákat egyensúlyoztak. Középre az egyik letette a terhét, a másik pedig szedett a tányérunkba. Felnéztem arra, aki nekem pakolt éppen valami előétel félét. <i>Deja vu number 2..</i><br />- Jó étvágyat! - A nagyon ismerős fiú rám nézett, majd rögtön ment is tovább. Morogtam valami köszönöm-öt, és enni kezdtem. Hát, mit ne mondjak, a sült&nbsp;cukkini&nbsp;soha nem lesz a kedvencem, ezzel szemben Roxy falta a saját adagját. Olyan aranyos sóvárgás ült az arcán, hogy somolyogva kérdeztem tőle:<br />- Kéred? Én nem szeretem. -&nbsp;Több se kellett, előlem is eltűnt a tök, és egy minutumon belül éhenkórász barátnőm gyomrában landolt.<br /><br />Ebéd közben végig üzletről beszélgettek, és nem is értettem, hogy én mit kerestem ott. Rólam csak a legelején esett pár szó, azóta újra homályba merültem. Roxy a fodrásszal dumált, a másik oldalamon Bruno meg azzal a Javierrel, én pedig csak úgy voltam. Legszívesebben azonnal felpattantam volna, hogy elmenjek innen valahová, lemossam a felesleges maszkot az arcomról, vagy a laza Green Day-es pólómba és szakadt farmeromba öltözzek át. Ehelyett itt ülök mint egy kuka, mert bár beszélnék, de nincs hozzá partnerem.<br />Végre megint jöttek a pincérek, akik ahogy éreztem, ehető ételt hoztak. Igen, nem tévedett az orrom. Szezámmagos csirkemell salátával és csoki öntettel. A csokoládét nem értettem, és a szalvétával fel is itattam a nagyját, mivel allergiás vagyok a kakaóbabra. Elég egy kicsi kakaós termék, és máris fulladok. A csirkén nem volt egy deka sem, így abból tudtam enni. Most lehet mondani, hogy ez finnyásság, de nem az.<br />Bruno észrevette, hogy hogyan piszkálom az ételt, majd rá is kérdezett:<br />- Nem szereted a salátát?<br />Lenyeltem egy falat húst, majd válaszoltam.<br />- De igen, nagyon is. Viszont tele van kakaós-csokis öntettel, arra meg allergiás vagyok. - Kiszáradt a szám, &nbsp;ittam egy korty vizet.<br />Nem hallotta tisztán, ezért újra elmondtam neki. Megértően bólogatott, majd&nbsp;megjegyezte, hogy nagy kihívás lehet ezek nélkül élni. Ezzel egyet értettem. Fél óra&nbsp;múlva ismét kaja csere következett. A&nbsp;desszertet&nbsp;szervírozták, ami Sacher torta volt. Megforgattam a szemem, majd az félre toltam a tányért. Lejjebb csúsztam a székemen, és vártam, hogy mehessek innen.<br />Bruno súgott valamit a pincérnek, én lehunytam a szemem, és konkrétan a másodpercek múlását számoltam. Nem sokkal később valaki megfogta a vállam, és erre kipattant a szemem. Az ismerős srác mosolygott, és letett elém egy gyümölcsöktől roskadozó fagylaltkelyhet.<br />- Köszönöm, de ez... - Brunora néztem, mert volt egy sejtésem.<br />- Hát azt mégsem nem lehet nézni - kezdte -, hogy egész ebéd alatt nem tudsz enni semmit. Ebben nulla százalék allergén anyag van, szóval nyugodtan eheted. <br />Mosolyogtam, és végre jóízűen tudtam kanalazni valamiből, kockázat nélkül. Majdnem mindent&nbsp;eltüntettem, csak az ananászt hagytam a kehely szélén dísznek. Ittam egy korty vizet, és végre kijelenthettem magamban, hogy jól laktam. Kár, hogy édességgel, de nem voltam éhes legalább.<br /><br />Most már negyedszerre jelent meg a szmokingos táncos, de most egy meglepő cselekedettel rukkolt elő.<br />Elvitte a kelyhet, és a tenyerem alá csúsztatott egy papírt. Ezt nem tudtam mire vélni, de izgatottan olvasni kezdtem. Reméltem, hogy nem a számlát tartom a kezemben, de két perc múlva láttam, hogy ez korántsem hivatalos papír..<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-4841534018545161812?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-87515474378365565192011-04-15T12:46:00.000-07:002011-04-15T12:48:10.526-07:00Elhatároztam, hogy jól fogok viselkedni, udvarias leszek már amennyire tőlem telik, és igyekszem érdeklődő lenni, nem olyan flegma, mint szoktam.<br />Mivel korán volt még, nem kezdtem el semmit, hanem leültem a zongorához, és megvizsgáltam. Gyönyörű darab, minden bizonnyal méregdrága. Elefántcsont billentyűk, kézi faragás, csillogó fekete szín. Egyszerűen káprázatos hangszer, ami mindig is az egyik kedvencem volt a&nbsp;gitár&nbsp;után. Lenyomtam egy&nbsp;billentyűt, és beleremegett az egész szoba. <i>Hupsz, ezen finomítani kell </i>- gondoltam magamban. Egy jó 20 percet zenélgettem csak úgy spontán, kotta nélkül, mikor kopogtak.<br />Kinyitottam az ajtót, és hirtelen nagyon ismerős alak állt előttem. Pontosan az a fiú, akivel táncoltam. Most kicsit másképpen nézett ki: fehér ing, fekete csokornyakkendő, kezén egy fém tálca, rajta az én reggelim.<br />- Jé, szia! - Csúszott ki a számon, majd teljesen kitártam az bejáratot. - Hát &nbsp;te?<br />- Jó reggelt! - köszönt, majd belépett a nappaliba. - Hát te rendelted a&nbsp;müzlit&nbsp;tejjel, nem?<br />- De..de te itt dolgozol? - Nagyon kíváncsi a természetem, de általában igyekszem ezt elfojtani magamban, mert nem illik így rákérdezni a dolgokra. Utólag már bántam is, hogy ismeretlenül így neki szegeztem ezt a kérdést. Nem is tudom, kicsoda ő!<br />- Öhm, igen, de csak addig, amíg nem szerzek elég kest a továbbiakra, de kérlek ezt hagyjuk. Jó étvágyat!<br />- Izé, köszi - mást nem tudtam mondani, mert kiszáguldott az ajtón. Tudtam, hogy butaság volt feszegetni a munkáját illetően, mert láthatóan zavarta ez a téma.&nbsp;Legközelebb&nbsp;meg se szólalok inkább, úgyis csak baj lesz belőle.<br />Reggeli után ismét fogat mostam, és leszóltam a recepcióra, hogy köszönöm, elvihetik a tálat. Vártam, hogy újra az ismerős fiú jön, de sajnos most egy 40 év körüli kövérkés nő ténfergett mogorva ábrázattal. Itt tényleg nem szólaltam meg.<br /><br /><i>Nyugi Lee, mély levegő és&nbsp;passzírozd&nbsp;magad bele ebbe a ruhába. Nem lesz rémes.. Annyira..</i> - Saját magamat nyugtattam a tükör előtt, kezemben a vállfára akasztott dressel. Kicsit hülyén hangzott, hogy "velem" beszélgetek, de azért muszáj volt rávenni a lényemet, hogy rám kerüljön ez a.. ez a förtelem. Bár ha úgy nézzük, ez egy remek darab a tüllszoknyás borzalomhoz hasonlítva. Abban olyan lettem volna, mint egy hatalmas Giling-galang.<br />Elég hosszú ideig álltam bambulva, zsibbadó kézzel, ahogyan tartottam a ruhát. Nem bírtam rábeszélni magamat a dologra, így az ágyra hajítottam. Sóhajtottam egyet, mire valaki egy fél koppantás után belépett a szobába.<br />- Sejtettem, hogy sehogy sem állsz - kezdte a szivárvány üstökű csajszi, és feltolta a szemüvegét a helyére.<br />- Roxy, nézd. Én nagyra értékelem, hogy így&nbsp;aggódsz értem, de megoldom. Oké?<br />- Chh.. Na majd megnézem! Amúgy meg 10 perc múlva dél, úgyhogy ideje lenni öltözni, nem? Meg a smink? Haj? Hahó kislány, le vagy lassulva! - Csípőre nyomta a kezét, és szigorúan nézett rám. Még nagyobbat sóhajtottam mint az előbb, és megadtam magam. Elvonultam a fürdőbe, és felvettem a fekete koktélruhát.<br />Meglepetésemre nem volt se szűk, se kényelmetlen, és még csinosnak is tűnt rajtam. Roxy elégedetten szemlélte, majd nyugtázta, hogy jól nézek ki benne.<br />- Nos, a séróddal mi legyen? Így nem mehetsz oda, vagyis igen, ha köznevetség tárgya akarsz lenni. Ne érts félre, szép a hajad, és lehet is vele mit kezdeni, csak ne fogd mindig össze! Ide meg különösen ne. Ki kell használni, hogy a hátad közepéig ér, a színe passzol a ruhához és nem kell vasalni a bodrok miatt. Olyan, mintha mindig fodrász csinálná ezeket a hullámokat.<br />Eddig úgy gondoltam, senki nem tud ennyit beszélni csak a hajamról, de ez a mítosz le lett rombolva. Roxy fogott egy fésűt, az egész kazlat, amit haj helyett hordok, kegyetlenül kifésülte, én meg visítoztam, hogy ez fáj és hagyja abba! A végén úgy, mintha össze akarná fogni felcsavarta egy kontyba, és táskájából előbányászott &nbsp;japán pálcikákkal rögzítette a "műalkotását". Elől direkt hagyott pár tincset lógni, így egész szexi lett a frizurám.<br />A sminkkel nem viccelt. Kihúzta alul-felül a szememet, megspékelte szempillaspirállal, alapozót kent arcomra, pirosítót&nbsp;orcámra, és színtelen szájfénnyel toldotta meg az egészet.<br />- Kész vagy, és ez az eddigi legjobb munkám, esküszöm! - Ragyogott fel átalakítóm szeme mikor rám nézett.<br />Vonakodva bár, de a hatalmas álló tükör elé álltam. Nem nyitottam ki a szemeimet, mert féltem a látványtól.<br />- Nyisd már ki, baszki! - nevetett fel majd megbökött. Nem, nem úgy mint Facebook-on, hanem rendesen a bordáim közé szúr hegyes ujjával.<br />Kifújtam a levegőt, ami a tüdőmben volt, és megszemléltem a tükörben látott lányt. Ez nem én voltam, annyi szent. Félrebiccentett fejjel nézegettem a csajszit, aki furcsamód azt csinálta, amit én. Néztem hosszú lábait, amit teljesen esetlenül tartott a magassarkújában. Néztem mutatós alakját, amire nagyon jól illett a &nbsp;mini koktélruha, mintha pont neki szabták volna. Az arca egyenesen szép volt sminkkel és rendes frizurával.<br />- Ez.. Roxy! - a nyakába ugrottam, és ő velem együtt nevetett. Én utálom a nevetésem, mert olyan furcsa hangja van. Olyan&nbsp;abnormálisan&nbsp;magas frekvencián szól. Roxy kacagása bezzeg aranyos. Ebben is leköröztek.<br />- Látod mit lehet kihozni belőled, ha hagyod?<br />Vigadásunkat egy újabb vendég zavarta meg. Claire lépett be hozzánk, és közben engem keresett a tekintetével. Kétszer siklott át felettem, mikor végre tényleg észrevett.<br />- Azt a mindenit, meg se ismertelek! Gratulálok Roxy, szép munkát végeztél. Gyere Leenda! Nem lenne jó, ha elkésnénk, így is 5 percet már csúsztunk. No, nem baj. Egy hölgynek illik késni, igaz-e? Itt pedig három hölgy van, szóval a háromszoros késés megengedett.<br />Nem tudtam, és nem is akartam követni ezt az eszme mentet, így csak mentem a nő után, Roxy pedig mögöttem haladt. Végre 12:10-kor leértünk a tágas étterembe, ahol középen egy elég terebélyes, ovális asztal terpeszkedett, körülötte vagy 20 ember beszélgetett. Kicsit beparáztam, ugyanis minimális lámpalázzal küzdök amióta lúzer vagyok, és itt ilyen öltönyös-inges elegáns muksók és nőcik ültek. <i>Mély levegő, egyenes tartás.</i> Csak ez járt a fejemben., miközben Claire megállított, és a vállamra tette a kezét.<br />- Örülök, hogy mind eljöttetek - kezdte a szónoklatát, amit már most reméltem, hogy nem lesz hosszú. - Be szeretném mutatni nektek a mi új üdvöskénket, Leenda Hall-t, aki ezentúl az egyik legfőbb munkaerőnk. Szóval, nem is szaporítom a szót: üdv a csapatban, kislány!<br />Az emberek köszöntek, meg némelyik férfi felállt és kezet fogott velem, néhány hölgy pedig adott két puszit az arcomra. Annyira nagyon furcsa volt a helyzet, hogy nem is tudtam szólni semmit.<br />Újra Claire kezdett beszédbe.<br />- Na Leenda, ő itt a menedzser, Rob, a fodrász Kristi, a pénzügyi zseni Marcus, az aktakukac Javier.. - most nem sorolnám fel az összes jelen lévő embert, de ez persze tovább folytatódott, viszont én már a negyedére se emlékeztem, szóval édes mindegy volt, ki kit mutat be nekem. <br /><br />Aztán végre elért a lényegre..<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-8751547437836556519?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-19831136619798591672011-04-13T06:23:00.000-07:002011-04-13T10:55:50.634-07:00<span class="Apple-style-span" style="color: red;">Hello! :) Bocsi, hogy csak ilyen későn lett rész, de kicsit zsúfoltak a napjaim. Egy hír: </span><b>pénteken új rész</b><span class="Apple-style-span" style="color: red;">! :) Ha gondolod, írj komit! Köszi előre is! *___*</span><br /><span class="Apple-style-span" style="color: red;">U.I.: bővítettem a </span><b>0. Nevek a történetben</b><i> című</i><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-weight: bold;"> </span><span class="Apple-style-span" style="color: red;">részt.</span><br /><br /><br />A raktár, vagyis ahogy az eladó hívta Gardrób, hatalmas és tágas telis-tele szigorúan rendezett&nbsp;cipős dobozokkal, táska halmokkal és fogasokra aggatott különböző ruhákkal. Ha divatimádó majom lennék, minden bizonnyal sikítoztam volna az örömtől, hogy innen bármi az enyém lehet, amit csak akarok, de mivel engem olyan szinten hidegen hagyott a ruházkodás, hogy csak követtem a szivárvány hajú lányt, nem néztem se jobbra se balra.<br />- Na - kezdte Roxy -, tetszik már valami? Ami bejön, vedd csak el, majd felpróbálod később.<br />- Hmm.. Köszi, de eddig nem nagyon nézelődtem. Igazából csak egy egyszerű koktélruha kell meg egy cipő, és már itt sem vagyok. - Most már igazán feszélyezetten éreztem magam a divat világában. Miért nem mehet úgy, ahogy én szeretnék? Minek ez a puccparádé? Lázasan keresni kezdtem szemeimmel egy megfelelő dresst, és csodák csodájára nem találtam semmit.<br />- Nézd meg ezeket! - Roxy megtorpant előttem, és leemelt egy vállfáról két szupercsicsás egyberucit. Az egyik halvány baba kék, mellén hatalmas masnival. A másik egy fokkal rosszabb: fehér, fullasztó tüllszoknya, a derekától felfelé pedig fekete csíkozású pamut felső. Hányinger a négyzeten, komolyan.<br />- Nincs valami szolid, visszafogott és egyszerű? Csak ilyenek vannak? - Kezdtem megrémülni. Ha ezekből kell választanom, én belehalok! Tudom, hogy nincs érzékem az&nbsp;öltözködéshez, de azért tudom mi szalonképes és mi felejtős.<br />- Ó, dehogynem! - Kutatni kezdett a fogason. - Ez?<br />Egy fekete, testhezálló, gumírozott anyagú ruha, semmi dísz vagy cirádé. Egyszerű és nagyszerű.<br />- Megfelel! - Mondtam, majd gyorsan a kezembe vettem, és egy dolog járt a fejemben: csak ne kelljen többet megnéznem, mert tuti rosszul leszek!<br />- Akkor még egy cipő, és mehetsz, ha akarsz - Roxy nagyon lelkesnek mutatkozott, és ez engem kissé felvidított. Jó volt ennek a vidám lánynak a közelében lenni, mert az ember elkapta tőle a jókedvet.<br />10 perccel később megvolt a magassarkú is, és a ruha pont passzolt rám, akár a cipő. Sietősre fogtam a dolgot, de Roxy folyton megállított. A végén hagytam magam, és leültem a kanapéra beszélgetni vele.<br />Nagyon sok dolog kiderült róla, és becsültem, hogy sok mindent megoszt magáról.<br /><br />A lány eredeti neve Roxettyna, de azt utálja. Franciaországban született, ahol komoly erkölcsi normákra szoktatták, de ezeket New Yorkban levetkőzte. Most töltötte be a 21. életévét, és imádja a divatot. A haja azért szivárványszínű, mert lázad, a szemüvege pedig nem csak divatból van rajta, mivel egy minimálisan szüksége van rá. Azért vállalta el ezt az állást, mert jól jövedelmez, és egyáltalán nem rajongója Brunonak.<br />A végére beleszédültem a szóáradatba, de nem baj. Életem második nőnemű barátjával beszélgettem, mert már elmondható, hogy kialakult közöttünk egyfajta barátság.<br />- Most mesélj magadról te! - Kérte, majd figyelmesen hallgatott. Rezignáltan kezdtem, mivel ezt a monológot ma már lenyomtam egyszer, de aztán Roxy kérdései engem is felpezsdítettek. Látszott rajta, hogy imádja a beszélgetést és az emberi kapcsolatokat. Ebben totális ellentétem, már egy plusz pont a javára. Felajánlotta, hogy cseréljünk telefonszámot, én pedig örömmel belementem.<br />- Azta, már ennyi az idő?! - A falióra délután hatot ütött, én meg felpattantam a kanapéról. Samuel is bent üldögélt, vagyis bóbiskolt, én mire felkeltettem valami olyasmit motyogott, hogy:<br />- Nekem volt elsőbbségem! - Riadtan nézett körül, majd mikor meglátta a mosolygó arcom, felállt egy kissé sután, majd megdörzsölte a szemét. - Minden megvan, kisasszony?<br />- Igen, Samuel. Indulhatunk - hátrafordultam Roxyhoz -, köszi mindent. A ruhákat is meg a beszélgetést is&nbsp;különösképpen. Nem hittem volna, hogy egy lánnyal ilyen jól el lehet.. hmm.. csacsogni.<br />Rám mosolygott, én pedig vissza.<br />- Máskor is. Ha valami van, gyere el. - Mondta, majd kiléptünk az ajtón.<br />Odakint meleg és fülledt levegővel szívhattam tele a tüdőmet. A benti klíma után megcsapott ez a bágyadt idő, és el is álmosított. Alig vártam már, hogy a hotelban elmenjek fürödni, egyek valamit, és lefeküdjek aludni. Vágyaimat beárnyékolta az esti dugó, és ideges lettem: 30 percre az "otthonomtól" autóbaleset történt, így kénytelek voltunk másfél órát várni, én meg annyira fáradt voltam, hogy egyből elszundítottam az ülésen.<br />Valaki finoman rázogatott, én meg kinyitottam a szemem. Bajszos arc, öreg szemek. Oké, tehát fel kell kelnem, mert megérkeztünk. Bágyadtan pislogtam, majd kikászálódtam a kényelmes ülésről. Teljesen sötét lett, és az eső is szemerkélni kezdett.<br />- Jöjjön, kisasszony - szól Samuel -, így is elég késő van, gondolom, eléggé elfáradt.<br />- Ezt eltalálta. Semmit se szeretnék jobban, mint aludni.<br />Végre este tízkor, miután már elment a szobapincér is, vacsoráztam és lefürödtem. Olyan jó érzés volt fáradt tagjaimat a meleg víz alá tartani, hogy azt el se tudom mondani. Kicsattogtam rákvörösen egy pamut köpenyben, és elnyúltam az ágyon. Bekapcsoltam a TV-t, és megnéztem a műsorújságot. Egész jó filmeket vetítettek, ez részben annak is köszönhető, hogy még az HBO is be volt vezetve.<br />Fél 11-kor nagyon álmos lettem, kikapcsoltam a TV-t, és mély álomba merültem.<br /><br />Reggel észrevettem, hogy nem húztam be a függönyöket, így a kelő nappal én is felkeltem. Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Ijedten néztem körül a világos és tágas szobában, és úgy egy percen belül leesett, hogy miért vagyok ilyen elegáns helyen. Bele ugrottam a papucsomba, felvettem a köpenyemet, és elindultam a fürdőbe. Gyorsan rendbe hoztam a kinézetemet, megmostam a fogamat, felöltöztem és tárcsáztam a szobapincért.<br />- Mit parancsol? - Kérdezte egy kedves hang, ami kicsit fásultan hangzott. Csak most néztem meg az órát. Reggel fél hét. Hű, de korai vagyok! - Haló!<br />- Öhm.. Igen, bocsánat. Szóval a 486-os szobába szeretnék kérni &nbsp;reggelit. - Fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, ez meg utólag így nagyon hülyén hangzott.<br />- Hah, és milyen reggelit szeretne?<br />- Hát.. Műzli van? - Tettem fel óvatosan a második gügye kérdésemet.<br />- Igen. Máris felküldetek egy tál gabonapelyhet és hozzá tejet. Más valamit?<br />- Nem, nem lesz más. Köszönöm. - Letettem a telefont, majd bekapcsoltam az iPhone-om. 4 új hangposta üzenet, és 12 nem fogadott hívás. Most mi van?! Én sose voltam ilyen kapós!<br />Először az hangpostát hallgattam meg.<br /><br />1.,<i> Szia Lee! Oliver vagyok vagy voltam.. Na mindegy. Csak annyit akarok kérdezni, hogy a Star Wars-os képregényeimet elvihetem a szobádból? Egyik haveromnak kéne, de rájöttem, hogy nálad vannak még. Amúgy jó szórakozást NYC-ben! Majd hívj! Csáó!</i><br /><i><br /></i>2., <i>Cső haverina! Tommy voltam. Csak meg akartam kérdezni, hogy ha a helyemben lennél, mit szólnál ahhoz, hogy lesz egy bál a suliban majd egy két hét múlva, és kéne egy partner? Kit hívjak el? Vagy el se menjek? Tök tanácstalan vagyok! El kéne menjek, mivel nem akarok még nagyobb kocka lenni, de mi van ha senki nem akar velem jönni? Mindenképpen szólj vissza, kell a tanácsod! Szia!</i><br /><i><br /></i>3., <i>Szia hugi! Csak azt akartam kérdezni, hogy hogy vagy, de látom megint kikapcsoltad a telefonod. Amúgy West voltam! Utóirat: anyáék meg Noah puszilnak téged.</i><br /><i><br /></i>4.,<i> Szia Leenda, itt Roxy Audreiou. Nincs kedved egyik nap benézni hozzám? Jó lenne megint dumálni vagy ilyesmi. Ja, és mondd hogy milyen volt az ebéd! Majd hívj!</i><br /><br />Kinyomtam a telefont. Te jó ég! Ma van az ebéd, és be kell öltöznöm vásári majomnak.. Na, jól indul a nap!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1983113661979859167?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-24067900213112065982011-04-08T04:16:00.000-07:002011-04-08T04:16:27.432-07:00Egy roppant csinos és dögös idegen. Magas, szőke scene hajú lány, cicanadrágban és egy 20 centis magassarkúban. Roppant impozáns volt, de nem az a tipikus természetesség. Orrában pirceing, pont mint szája szegletében.&nbsp;Szemhéján&nbsp;füstös festék, és ajkán vörös rúzs. Barbie emo változata odasasszézott hozzánk, vagyis csak Brunohoz, és szemrebbenés nélkül lesmárolta.<br />Legnagyobb meglepetésemre a srác tiltakozott, hogy:<br />- Ne! Ne, Taylor, hagyd abba! Hagyd már abba, hát nem érted?!<br />Meredten néztem a jelenetet, de közben elfogott az undor mert a csaj a seggét szinte beletolta a képembe. Húzódtam hátra, de a gigantikus fenék egyre közeledett. Felpattantam, és talán túl hangosan és gyorsan mondtam, amit mondtam.<br />- Na jó, ebből elég. Leléptem - ránéztem Brunora, és elfogott a röhögés. Az egész képe tiszta rúzs, de úgy abszolút mindenhol, a fülétől az orráig hatalmas, csókos pacák éktelenkedtek rajta. Fulladtam a nevetéstől, és könnyeimet törölgetve kiléptem az ajtón, faképnél hagyva őket.<br /><br />Tehát ez a lány minden bizonnyal a barátnője, sőt ez több mint valószínű. Mint rajongót, idegesített ez a tepsiseggű pálzacicc, de mint embert nem különösebben, főleg azután, hogy láttam Bruno reakcióját. Egy "ne, Taylor, hagyd abba" elég beszédes mondat tud ám lenni.<br />Meglepődtem, mert Samuel a hallban várt valakire, és mikor meglátott, sietős léptekkel haladt felém.<br />- Leenda! Magát keresem, mert a főnök kérdezte van-e magának koktél ruhája?<br />Elgondolkodtam, de nem kellett sokat. Rájöttem, hogy olyan nagyon elegáns helyen sose voltam, ahová kellett volna ilyen ruha. Egyszer mondjuk egy alkalomra kölcsön kellett kérnem Emily mályvaszínű borzalmát, mert nem volt elég a farmer és póló összhatás.<br />- Nincs - feleltem. - Mondja, hogy nem kell az ebédhez így kiöltözni!<br />- Na de kisasszony! Ez egy elegáns összejövetel lesz, nem állíthat oda így - mutatott a pólómra és a cipőmre. - Amúgy egy tűsarkú is ki van adva utasításba, hogy azt is venni kell. Miss Johannson szerint az sem lehet magának túl sok.<br />Rettegve néztem a sofőrömre, és végigfutott a hideg a gerincemen. Én.. nem.. megyek.. vásárolni! Ezt ki is fejtettem neki.<br />- Nincs vita, a parancs az parancs. Felkísérjem a szobájába, amíg összeszedi a szükséges holmiját? - Türelmesen vizslatott fénytelen, szürke szemeivel és bajszos száját mosolyra húzta.<br />- Nem, nem köszönöm. Sietek. - Fogalmam sem volt, mit kéne magammal vinnem.<br />Gyűrtem a zsebembe pár ropogós bankót, és feltettem a napszemüvegem, majd vissza értem a csarnokban. Samuel ugyanott állt, ahol eddig.<br />- Indulhatunk? - Bólintottam, így beültünk a limuzinba (hihetetlen), és legnagyobb undoromra útba vettük New York City butikjait.<br /><br /><br />Hatalmas felhőkarcolók mellett haladtunk el, én meg nem győztem a sok újdonságot. Otthonom sivárságához képest ez maga a földi paradicsom, és be kell valljam, nagyon tetszettek a sárga taxik, a magas épületek és a furcsa emberek. Belőlük nem is egy volt, és hirtelen megállítottam Samuelt.<br />- Álljon meg, kérem! Ott - mutattam egy latinokból, és kubaiakból álló amatőröktől jobb táncos és énekes csoportra -, menjen oda, legyen szíves. Meg akarom nézni! - Szét vetett az izgalom, és az időt is húzhattam egy kicsit vele.&nbsp;Szó nélkül oda fordult, én pedig kipattantam a kocsiból. <br />A táncosok körül egy elég nagy számú tömeg állt, ahová én is befurakodtam. Igazi kubai zenét játszottak, és egy 20-as éveiben lévő egzotikus nő&nbsp;ropta&nbsp;partnerével, de mások is táncoltak. A zene gyors, ritmusos és élvezetes volt. Annyira ügyesek - gondoltam magamban. A zene már a közepénél tartott, viszont ismeretlen hangzása még így is simogatta a fülemet. Nem nagyon akartam elmozdulni a csapat mellől. <br />Ahogy néztem az előadókat, egy srác azonnal szemet szúrt nekem. Biztos, hogy nem latin, ezt fehér bőréről is meg tudtam állapítani. Ha mégis valami féle képen az lenne, akkor is fél spanyolnak gondoltam. Sötét, borzas haját lazán dobálta, és kedves mosolyát villogtatta, ahogy a közel álló, kicsi lányokkal táncikált. Emellett bitang helyes arca magával ragadta az ember tekintetét.<br />A ritmus engem is magával ragadott, én is ringatózni kezdtem, és ezt egy gitáros férfi észrevette, és finoman betuszkolt a "parkettre", közben biztatott, hogy élvezzem én is. Először mosolygva lepleztem zavaromat, és olyasmit motyogtam, hogy:<br />- Ne, most nem szeretnék táncolni.. Á, én botlábú vagyok! - Ezek az érvek egy cseppet sem hatották meg őket, egyre inkább középpontba kerültem, és a helyes srác is csatlakozott hozzám. Megfogta a kezem, és szemrebbenés nélkül a csípőmön találtam a tenyerét. Beadtam a derekam, és minden tánctudásomat beleadva (ami elég gyér választékú) próbáltam elkápráztatni a nézőket.<br />A zene pár perccel később véget ért, és a tömeg&nbsp;ujjongott. Tapsvihar tört fel kb. 26 emberből, köztük belőlem is, de ez a zenészeknek szólt. A fiú még megforgatott utoljára, és ez újabb szimpátiát váltott ki az emberekből.<br />- Nem azt mondtad, hogy botlábú vagy? - Kérdezte mosolyogva, még mindig úgy tartva mintha táncolnánk. Most nézhettem meg a szemeit, ami nekem az egyik legfontosabb tényező volt. Szikrázó karamella és méz árnyalat,&nbsp;közepén&nbsp;éj fekete&nbsp;szembogár. Igazán szép.<br />- Hát nem is vagyok a parkett ördöge - jegyeztem meg szintén mosolyogva.<br />- Nekem nem úgy tűnt, de mindegy. Mi a neved, menina bonita?<br />Már majdnem válaszoltam, mikor Samuel krákogott mögöttem:<br />- Kisasszony, indulnunk kell. - Kiragadott a srác karjaiból, és bár fúrt a kíváncsiság, hogy ki ez a portugálul udvarló fiú, inkább engedelmesen beszálltam a kocsiba.<br />Samuelnek megeredt a nyelve, és nem hagyott elmerülni a gondolataimban.<br />- Leenda, meg kell értse, hogy New Yorkban ezek a jelentek minden naposak, vagyis hogy jobban kifejezzem, minden órásak. Itt ez a normális, a megszokott. Nem állhatok meg mindig, mikor lát egy csapat érdekes embert. Ezek is, akikkel táncolt szinte állandó vendégei az utcának, és ők a legjobbak, már ha van ilyen verseny közöttük. Na mindegy, szó mi szó, felőlem jöjjön ide amikor akar, de vigyázzon magára, mert ez egy eléggé szeszélyes környék. Rendben? - A visszapillantó tükörben szigorú de védelmező szempárt láttam, és bólintottam. Úgyis tudtam, hogy ez egy futó kis semmiség volt az életemben, és ezt a fiút meg a csapatot soha többé nem látom, így nem is gondoltam rá többet.<br /><br /><div style="text-align: left;">20 perccel később megálltunk egy csinos, apró butik előtt. Azt hittem, valami hatalmas bevásárlóközpontba megyünk, de úgy látszik tévedtem. A bolt cégére antik és kovácsoltvas, felirata:&nbsp;</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><i>Madame Audreiou Salon <br />Alapítva 1906</i></span></div><div style="text-align: center;"><br /></div>- Ne tévessze meg a külső! Ez egy csúcs modern butik, a mai igényekhez igazodva. Az alapító ükunokája vezeti most a boltot, és a legjobb minőségű ruhákat csakis ide szállítják. Made in France, csak hogy tisztában legyünk a tényekkel. <br />Szótlanul beléptem, és rögtön megcsapott egy kellemes vanília illat, és a hangfalakból szóló lágy blues dal.<br />Körbenéztem, és igazat kellett adjak megtáltosodott sofőrömnek. Mindenhol fém rudak, polcok, virágok, asztalkák és kanapék. Egy hatalmas, pink pult foglalta el az egyik sarkot, mögötte egy fiatal eladó telefonált, és firkált a füzetébe.<br />- Jól van drágám, majd még beszélünk. Nem, le kell tennem, vásárlóim vannak. Jó, jó. Szia! - megszakította a vonalt. - Á, üdvözlöm, Sam! A szokásosnál előbb érkezett, a megrendelt ruha holnapra lesz kész. - Meghökkenve nézett a férfire vastag, fekete keretes szemüvege mögül.<br />- Ó, nem kell megijedni! Csak a kisasszony vásárol magának. Amit megbeszéltünk, azért holnap jövök.<br />Az eladó kilépett a pultból, és hozzám közelített. Nem a kecses a legtalálóbb szó rá, de a tramplitól is nagyon messze állt. Ilyen átlagos forma, magas és vékony, de semmi derék vagy csípő. Teknős nyakú pulcsit viselt egy egyszerű sztreccs farmerral. A haja viszont a lehető legfurcsább: szivárvány színű az összes tincse! Az egyik pink, a másik kék, a harmadik sárga, de vannak kevert árnyalatok is benne. Két copfba viselte ez a Crayolát a fején, és ettől nagyon kislányosnak nézett ki.. Úristen, ez a csaj tényleg bevállalós..<br />- Ő itt Mr. Mars stylistja, Roxy Audreiou. Ha esetleg stílus tanácsokat szeretne tőle kérni, Miss Hall, boldogan vállalja, igaz?<br />- Pontosan! - rám mosolygott. - Szia, örülök hogy megismerhetlek!<br />- Leenda, és én is örülök!<br />- Akkor mondd csak, milyen stílust képzeltél el? Á, tudod mit? Gyere a raktárba, minden lány vágyálma, hogy ennyi ruha és kiegészítő között lehessen. Azt választasz, amit szeretnél.<br /><br />Nem akartam kiábrándítani, hogy én biztos, hogy nem tartozom azok közé, akik ezt élvezik, így ajkamba haraptam, és követtem őt egy kétszárnyú ajtón át be a pokolba.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-2406790021311206598?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-63178582267556142832011-04-03T12:43:00.000-07:002011-04-03T12:43:17.831-07:00Lekuporodtam a székek alá, és onnan figyeltem. Meglapultam, mivel megtanultam már, hogy acsarkodó emberek elől ajánlatos elbújni. Hát, nem részletezném, milyen szavakat használtak egymás oltására, de szerencsére nem verekedtek. A kövér hapsi kicsapta az ajtót, és elviharzott, már amennyire a kurta lábai bírták.<br />Fellélegeztem, hogy ennek vége, de akkor Bruno leült oda, ahol én rejtőzködtem. Számoltam a másodperceket, a perceket, de egyre több időt töltött a fejem felett.<br />Nem bírtam tovább, így óvatosan négykézlábra vergődtem, ügyelve, hogy ne vegyen észre. Itt olyan történt, amire nem számítottam.<br />Bruno (nem is tudom miért, talán hogy keresztbe tegye a lábát, vagy valami ilyesmi okból, de) lendítette a balját, és pontosan a mellkasomat találta el. A végén már bántam, hogy nem a másik irányba indultam.<br />Csendben nyeltem, és tűrtem a fájdalmat, amit a rúgás okozott, azt hittem ennyivel megúsztam a dolgot. Ismét tévedtem.<br />Mint mondtam, nagyon sötét volt, és ott hátul korom feketeségbe burkolódott a székek sora. Kommandóst megszégyenítő kúszással már majdnem elértem a sor végét, de akkor egy kezet éreztem a hátamon tapogatózni, ami elérte a fejemet, és összekócolta a hajam. Bruno felkiáltott, felkapta a lábait, és ezért még egyszer megrúgott, de most csak a combomat találta el.<br />- Ez mi a franc?! - Hüledezett. Felugrott, majd eltűnt az amúgy is csekély látóteremből. Pár másodperccel később világos lett az egész teremben. Annyira feszélyezve éreztem magam, ahogyan ott fekszem kócosan, fulladozva, hogy majdnem elsüllyedtem szégyenemben.<br />Bruno visszatrappolt hozzám, felhúzott a földről, és maga elé állított.<br />- Te mit kerestél a földön?<br />- Előbb várj - mondtam, majd rendbe hoztam a hajam kissé tessék-lássék módon. Vettem egy mély levegőt, de szúrta a bordáimat, így köhögtem. - Na, így jobb.<br />- Ki vagy, kislány? - Egyre furcsábban nézett rám, majd inkább leült. Kínos volt, hogy állok és lenézek rá, ezért én is helyet foglaltam mellette.<br />- Az előző kérdésedre, hogy mit kerestem a földön, a válaszom: unatkoztam, lementem a recepcióra, és ott azt mondták, jöjjek ide, ha szórakozni akarok. Hát nem éreztem magam valami fényesen, mert te és az a másik hapsi vitáztatok. Nem akartam, hogy legyen "fül és szemtanútok", így elbújtam a székek alá. Te jöttél, pont oda ültél, ahol én rejtőzködtem, de már fájtak a lábaim, és el akartam menni anélkül, hogy megláss. Már majdnem sikerült, de akkor úgy belém rúgtál, hogy még mindig fáj a szegycsontom. Arra pedig, hogy ki vagyok; az új dalszövegíród. Örülök, hogy megismerhettelek.<br />Bruno csak pislogott a szóáradatomra, és én meg elképedtem magamon: azt hittem, minimum egy szót se fogok kinyögni a közelében, erre meg olyan fesztelen vagyok a társaságában, mint a spanokéban. Lehet, hogy nem is baj, hogy máshogy terveztem.<br />Végre megrázta magát és megszólalt.<br />- Izé.. Bocs, hogy megrúgtalak, nem tudtam, hogy&nbsp;kommandózol. A kövér hapsi pedig a menedzserem. Amúgy én is örülök, hogy találkoztunk. Bruno Mars - nyújtotta a kezét bemutatkozásra. Elfogadtam a kinyújtott jobbat.<br />- Leenda Hall. <br />- Linda? - Kérdezett vissza.<br />- Nem. Leenda, "e"-vel. - Magamban boldog voltam. Nem sok lány mondhatja el, hogy kezet fogott, beszélt, találkozott a nagy kedvencével. Emellett szerintem még senkit nem rúgott meg.. Kétszer egymás után..<br />Rám nézett nagy, sötét szemeivel, és elmosolyodott.<br />- Ezentúl minden sikeremet neked köszönhetem majd?<br />Ez váratlanul ért, hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. Ha azt mondom, igen, akkor egoista vagyok. Ha azt mondom, nem, akkor meg előre elkapáltam magam.<br />- Többé-kevésbé, fogalmazzunk így- A munka oroszlán részét te fogod csinálni továbbra is.<br />Bólogatott, majd maga elé meredt. Megcsörrent a telefonja, de csak&nbsp;SMS-e jött.<br />- Chh, Taylor.. - Motyogta, majd villámgyorsan válaszolt az üzenetre. Megölt a kíváncsiság, hogy megtudjam, ki az a Taylor, és mit írt, de arra neveltek, hogy ne kíváncsiskodjak, mert az csúnya dolog. Csendben vártam, és közben végignéztem, mi van rajtam. Sex Pistols-os fekete póló, gyárilag szaggatott csőfarmer és egy deszkás cipő. Nem olyan rossz, mint vártam, de a&nbsp;jótól&nbsp;olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.<br />Bruno eltette a telefonját, és újra rám koncentrált.<br />- Mikor érkeztél? - Kérdezte kedvesen, én még mindig zavartalan voltam. Olyan lazán csevegtem vele, mint egy közeli baráttal, nem egy sztárral.<br />- Ma délben, Burlesonből.<br />- Burleson? Hmm.. Az Texasban van, igaz?<br />- Igen, de eszed ágába ne jusson, hogy oda költözz! Rémesen unalmas hely. - Jelentettem ki szememet forgatva, de nevetve.<br />Bruno is nevetett, és felmordult, de csak poénból:<br />- Pedig pont azt fontolgattam, hogy itt hagyom NYC-t, vagy Londont. Egyedül jöttél? - Mivel láttam, hogy tényleg érdekli a dolog, őszintén felelgettem.<br />- Igen, teljesen egyedül. Bár nem lesz furcsa, mert megszoktam a magányt. - Kissé keserűen beszéltem erről, már vissza akartam szívni ezt a hangsúlyt, de a srác egyből kifigyelte a szomorúságot.<br />- Merthogy? Szüleid? - Igazán nem értette, milyen lehet a családi hátterem. Mélyet sóhajtottam, és annyit mondtam, amennyi épp elég neki egyszerre.<br />- Szüleim megalomániás&nbsp;munka őrültek, a bátyám nevel engem, a másik bátyám sosincs otthon. Egész nap a szobámban kuksolok, gépezek vagy akármi, de nincs semmiféle kapcsolatom velük. Hát, dióhéjban ennyi.<br />- Nem lehet könnyű, azt elhiszem. Örülj annak, hogy.. - nem tudta befejezni a mondatát, mert félbeszakította egy idegen...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-6317858226755614283?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-53444523911720939782011-03-30T13:05:00.000-07:002011-03-30T13:05:11.404-07:00Az ajtóban egy hosszú vörös hajú, magas nő állt. Kezében kapcsos irattartót szorongatott, és egy nagyon csinos szürke szoknyát viselt hozzá illő blézerrel. Nem tudtam, ki lehet ő.<br />- Jó napot! Segíthetek valamiben? - Szélesebbre tártam az ajtót, nagyobb rést hagyva. A nő mosolygott, majd megszólalt.<br />- Szervusz! Claire Johannson, velem beszéltél telefonon.<br />A fejemhez kaptam. Hát persze, a főtitkár. Sejthettem volna, hogy ő jön hozzám először, mégis furcsán érintett.<br />- Á igen, emlékszem. Izé.. Kerüljön beljebb!<br />Belibbent a nappaliba, leült egy fotelba, de idegesítő dossziéját nem tette le a kezéből. Keresztbe tette a lábát, majd mind a hetvenkilenc fogát rám villantotta a vörös rúzsa alatt.<br />- Te nem ülsz le?<br />Észbe kaptam, és sután a kanapéra telepedtem, pontosan vele szemben. A nő nem volt olyan idős, maximum 35 évesnek tippeltem. Csinos volt, ápolt és rendezett külsővel, meg amolyan megalomániás&nbsp;munka őrült&nbsp;aurával rendelkezett. Ha tényleg ilyen, akkor legalább otthon fogom érezni magam a környezetében.<br />- Kezdjük azzal - kezdte-, hogy ha akármi van akkor tessék - itt egy BlackBerry-t nyomott a kezembe -, ezzel a kis drágával bármikor elérsz engem.<br />- Hú, köszönöm - mondtam csodálkozva. Itt valami annyira fura! Saját sofőr, saját szállodai lakás, és mindenből a legjobb! Nekem?! Ja és persze a legjobb: a kedvencemnek dolgozhatok!<br />- Öhm.. Miss vagy Mrs.. Hívhatom simán Claire-nek? - Honnan kéne tudnom, hogy férjezett-e vagy sem?<br />- Igen, igen. Akartalak is kérni erre. Hagyjuk a felesleges formaságokat.<br />Jó, ez oké. Na most hogy kérdezzem meg úgy, hogy ne &nbsp;tűnjek bunkónak vagy egy falusi suttyónak, de mégis kielégítse a kíváncsiságomat?<br />- Szóval van itt valami. Ez.. Ez igaz? Mármint.. Megkapok mindent, ami majdnem mindenki vágya, és ezért semmit nem kell tennem? Vagyis majdnem semmit. <br />Claire kedvesen, és megértően nézett rám, majd végre letette a mappáját az asztalra. Valami komolyat készült mondani, láttam rajta.<br />- Leenda, ez mind-mind igaz. Mr. Marsnak kell egy jó szövegíró, mivel neki annyi ideje nincs a turnék között. Gondoltuk, keresünk neki egy megfelelő személyt. A választásunk rád esett, mivel tehetséges vagy. Most kérdezhetnéd, hogyan szereztük meg a DEMO anyagodat. A válasz egyszerű. Körbe kérdeztük a város és a megye összes zene tanárát, és elkértünk pár felvételt. A te tanárod átadott valami karácsonyi videót, és mikor kérdeztem, hogy te írtad-e a dalt, igennel válaszolt. Egyértelmű, hogy megfelelsz erre a posztra. Jól énekelsz, jól gitározol és szépen zongorázol. A szövegeidnek van értelme, és szuper hangzásúak.<br />Ha persze nem akarsz maradni, nem erőltetünk rád semmit. Utazhatsz haza, ha úgy tartja kedved.<br /><br />Azt hittem végzett, de nagyot tévedtem. Nagy levegőt vett, és tovább folyt belőle a szóáradat.<br />-&nbsp;Na mármost&nbsp;az élet itt sem fenékig tejfel. Dolgozni kell, van, hogy éjszaka alvás helyett is. Napi 6-7 óra munka, majd neked még a suliban is helyt kell állnod. A megbeszélések, egyeztetések szintén időt rabolnak el az életedből. Társasági légköröd nem nagyon lesz, ha valamit el akarsz mesélni valakinek, vegyél egy naplót, kis drágám. Hétvégéken pedig teperni fogsz, hogy a nívós suliddal lépést tudj tartani. Tudom, ez így egyszerre sok és félelmetes, de nem lesz ám itt ekkora baj! De kíváncsi vagyok: így is vállalod? - kutatva nézett az ő zöld szemeivel az enyéimbe.<br />Gondolkodtam. Eddig ezt a részét persze nem mondták, de így maradok ez nem lehet vita tárgya. Pár másodpercig csendben maradtam, és mérlegeltem magamban a dolgokat. Tudtam, hogy bele fogok feszülni a tanulásba és a munkába, de megéri. Álmaim munkája mindent megér.<br />Claire már kezdett csalódott képet vágni, ezért siettem a válasszal:<br />- Hogy a fenébe ne vállalnám? Maradok, ez nem is kérdés.<br />Egy mosoly ütötte fel fejét az arcán.<br />- Oké, ez remek! Nos, itt van egy kis szerződés, ezt muszáj aláírnod. - Elővett az iratai közül egy teleírt papírt, és az orrom alá dugta egy toll kíséretében. - Itt írd alá.<br />Azért annyira nem voltam fiatal és&nbsp;naiv, hogy ne olvassam el feltételeket. Mikor minden stimmelt nagyjából, alá szignóztam. <br />- Tessék - nyújtottam át a papírt.<br />- Jó, akkor mára ennyi lenne. - Claire felpattant, majd sietős léptekkel az ajtóhoz ment. - Holnap délben feljövök érted, mivel lesz egy bemutatkozó ebéd. Csinosan öltözz! - Majdnem kilépett az ajtón, de utána szaladtam.<br />- Várj egy kicsit! Brunoval mikor fogok találkozni? - Ez érdekelt a legjobban, minden közül.<br />- Hmm, ez jó kérdés. - Mondta elgondolkodva, majd félre fordította a fejét. - Ha minden jól megy akkor holnap, ha nem, akkor a hét folyamán muszáj lesz találkoznotok.<br />Ez jó hír, nagyon jó. Remegtem az izgalomtól. Jó kis hét lesz, az biztos.<br /><br />Miután Claire elment, mindent otthonosabbá varázsoltam. Kipakoltam a ruháimat a gardróbba, a plüsseimet az ágyra és a szekrényekre pakoltam, a könyveimet a polcokra, és miután végeztem, elégedetten szemléltem meg az új lakásomat.<br />Egy fél óra múlva unatkozni kezdtem. Furcsán hangzik, de ebben a csodás hotelben megölt az unalom.<br />A TV-ben semmi érdekfeszítőt nem adtak, a notebookomon jelenleg nem üzemelt a net, így céltalanul ténferegtem a hatalmas szobában.<br />Végül úgy döntöttem, bosszantás képen lemegyek a recepcióshoz, és körbe kérdezem a dolgokról.<br /><br />- Jó napot újra! - Köszöntem mosolyogva, majd a pultra könyököltem, fejemet a két tenyeremen támasztottam. Boldogan figyeltem, ahogy "undorodva" felém fordul, majd megvetően vissza a monitorja elé.<br />- Miben segíthetek? - kérdezte, de lefogadom hogy csak azért, mert ez volt a munkaköri leírása.<br />- Van egy bár a szállodában, vagy valami egyéb hely, ahol nem pusztulok el az unalomban?<br />- Igen - sóhajtott kényszeredetten -, de az a bár csakis 18 éven felülieknek van. Szerencsére, magára nem vonatkozik még pár évig.<br />Negédesen mosolyogtam tovább.<br />- Egyéb helyet tud helyette ajánlani? <br />Végre rám nézett, és fontoskodva kezdte:<br />- Tudja mit, kisasszony? Lent van a konyha, oda mindig kisegítő szakácsokat keresnek. Menjen, segítsen Matildának krumplit hámozni, engem pedig hagyjon dolgozni, ha megkérhetem erre az apró kis szívességre!<br />- Akkor keresek magamnak valamit. Azért köszönöm a semmit! - Elindultam a hall felé, bár nem tudtam, mi hol van, gondoltam, felderítem a terepet.<br />- Ne, ne, ne! Isten őrizz ments ettől! - Kiáltott fel fél hangosan, majd visszaszólított magához. - Jól van. A második emeleten van egy előadó terem. Ott kezdjen magával valamit, vagy csak hallgassa próbákat, de engem hagyjon már békén!<br />- Rendben. Köszönöm, Deborah. Ha nem tetszik, jövök megint. - Magamban már görcsösen vihogtam azon az arcon, amit ez a nő vágott. Minden pénzt megért ez a nézés!<br /><br />A másodikon nem szobák voltak, hanem komoly termek ilyen feliratokkal: előadó terem,&nbsp;kis színpad, kis mozi terem. Benyitottam oda, ahová küldtek. Láttam, hogy valaki már próbál, de senki nem volt bent rajtuk kívül: egy dobos, egy gitáros, egy fickó akinél volt egy gitár és egy mikrofon állvány előtt állt, meg egy kopasz hapek, aki az első sorban ült.<br />Beosontam, és leültem az ajtóhoz legközelebb lévő székre. Az énekes hangolta a gitárját, és megköszörülte a torkát. Bent majdnem teljes sötétség volt, csak pár lámpa égett a színpadnál, így nem láttam, ki fog énekelni.<br />Akárki tette a dolgát, nagyon tehetséges egy figura. Ismerős volt a hangja, sejtettem is, hogy ki ő.<br />Élvezettel figyeltem a sorokat, de a dallamot nem ismertem. Nyugodt hangulatomból egy éles, kiabáló hang zökkentett ki.<br />- Állj! Állj! Állj! - a kopasz, dagadt pasi felugrott a székéből, kalimpált a kezével a levegőben, és a zenészek elhallgattak. A dobosnak nagyon elege lehetett, mivel mind a két ütőjét a földhöz vágta, és káromkodva elvonult. Az énekes is ideges volt, a mikrofon állványnak támaszkodott, és lábával a földön dobolt. Weston pont ilyen, ha ki van borulva.<br />- Állj már le te! Így sosem fogunk végezni időben! - Minden szót értettem, mert hangosan beszélt.<br />- Kisfiam! Ne is haragudj érte, de szarból nem lehet várat építeni. És az a szöveg pontosan az, Zed. Bocs. Ezzel téged meg engedlek fellépni, Bruno!<br />Jó, sejtésem beigazolódott. Itt a munkaadóm. Erre a vitára most már még kíváncsibb voltam.<br />- De mi lesz a koncerttel? Be van ígérve a népnek, és tudod, hogy ha nem lesz megtartva, jön a sok birka reklamálni, hogy adjuk vissza a pénzt. Nem! Most tuti, hogy nem lesz vissza fizetve az összeg!<br />- Ezzel akkor sem lépsz fel, és&nbsp;kész. Le akarsz járatni? Hát tedd csak, de akkor én kilépek, és csinálj amit akarsz! Végeztünk!<br />A végét már ordítva mondta, és arra jött, ahol én ültem. Pontosan azon a kijáraton megy ki, ahol én meg bejöttem.<br />Tetejében Bruno meg követte a fickót, futva. Két lépés választott el tőlük. Lejjebb húzódtam a széken, és azt kívántam, ne vegyenek észre.<br />- Mi az, hogy végeztünk? - Kérte számon a dagadt pasitól a másik. Ajajj.. Ezzel a lökéssel felbőszítette a kopasz bikát. <br />Itt balhé lesz két percen belül, az 100%..<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-5344452391172093978?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-17100462911712665612011-03-27T13:10:00.000-07:002011-03-28T11:14:31.676-07:00<div style="background: white; line-height: 18.0pt;"><span style="color: black; font-family: Verdana; font-size: 9pt;">A hét hamar eltelt, és mire észbe kaptam péntek volt, az utazásom napja. Remegve pakoltam el a maradék cuccom, és végig ellenőriztem a bőröndjeimet. Minden megvolt, amire szükségem lesz egy évig.<br />Apa egy vaskos borítékot nyomott a kezembe, és hozzáfűzte:<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><br />- Ez elég lesz egy évre, az biztos, csak ne költsd el egyszerre! - Hát nem tudom, mennyi százdolláros köteg volt benne, de ennyit életemben nem láttam egy helyen.<br />Weston és Noah lecipelték az immár négyre bővülő táskáimat, majd kivitték a kocsiba.<br />Kint hatalmas meglepetés várt rám.<br />Josh, Oliver, Tommy, Mitch, Noah, Weston, a szomszéd lány, akivel néha beszélgettem és egész jóba voltam, anya, apa, a zenetanárom és az unokatesóm kiraktak egy feliratot. A pólójukra különböző betűk voltak festve, amiből ez jött ki: WE (egy szív) U LEENDA!<br />Olyan boldog voltam, hogy majdnem (ismét) elsírtam magam, de inkább megöleltem őket egyesével. Tommy egy fényképalbumot adott át, amire az volt írva: Forever Friends vagyis Örökké Barátok.<br />Belelapoztam, és úgy 500 kép árulkodott arról, hogy milyen jó életem van vagy volt Texasban. A szomszéd lány, Emily egy nyakláncot adott, amin egy kicsi ezüst gitár volt, apró kövekkel kirakva. Nagyon tetszett, igazán szép ajándék volt.<br />Mindenkit még egyszer végig öleltem, anyáék adtak egy-egy puszit, majd beültem Weston mellé a kocsiba, és magam mögött hagytam az integető, feliratos pólójú csapatot. Olyan érzés volt, mint a filmekben. Én távolodtam, és ők meg integettek, amíg el nem tűntem a láthatáron.<br />- Fel a fejjel, prücsök! Ez a nagy lehetőséged, meg kell ragadnod! Amúgy meg pár órácska, és találkozol a kedvenceddel. - Westonnak igaza volt, teljes mértékben. Kicsit boldogabb is lettem, hiszen eszembe jutott, miért megyek ezen végig.<o:p></o:p></span></div><div style="background: white; line-height: 18.0pt;"><span style="color: black; font-family: Verdana; font-size: 9pt;">A dallasi Fort Worth repülőtéren alig voltak, ami furcsa jelenség. Texas legnyüzsgőbb helye kongott az ürességtől, egyedül én voltam ott meg pár ember még. Westont megkértem, maradjon addig velem, amíg nem jön a gépem. Féltem volna egyedül maradni, hátha ez csak egy vicc, és kiderül: lúzer vagyok, nem is dolgozhatok együtt Brunoval, és ez a kész átverés. Abba bele halnék!<br />Szerencsére nem így történtek a dolgok. Pontban 10:00-kor megérkezett a gépem. Elbúcsúztam Westtől, és siettem a 402-es folyosóra. Beleszámoltam az egy órás idő eltolódást, így ha minden jól megy, délre vagy már előtte New Yorkban leszek.<br />- Üdvözlöm, kisasszony. Kérem a beszálló kártyáját! - egy kedves, szőke nő mosolyogva fogadott. Megnézte a jegyet, végig vitte a rutin eljárást, majd beszálltam a gépbe. Hihetetlen: első osztályon utazok! Ilyen eddig sose történt velem.<br />Kényelmes, süppedős ülésbe elhelyezkedtem, a fülhallgatót bedugtam a fülembe, és vártam, hogy elinduljunk.<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><br />- Kér valamit a büfé kocsiról, kisasszony? - kérdezte egy kék ruhás stewardess. Mivel udvarias nemmel válaszoltam, tovább ment.<o:p></o:p></span></div><div style="background: white; line-height: 18.0pt;"><span style="color: black; font-family: Verdana; font-size: 9pt;"><br />Az út egyáltalán nem volt hosszú, pikk-pakk New Yorkban találtam magam.<br />Sietően leszálltam, emellett csodák-csodájára az összes csomagom megvolt, és hatalmas döbbenetemre egy sofőr a nevemmel ellátott táblával várt már.<br />- &nbsp;Jó napot! - köszöntem kedvesen. A fickó morgott valamit, azt hiszem, egy „Üdvözlöm”-öt, majd megkérdezte hogy én vagyok-e Leenda Hall?<br />- Igen.<br />Elvitte és betette a bőröndjeimet a csomagtartóba, majd beterelt a csinos kis Audiba. Sose értettem a kocsikhoz, de ez tényleg szép volt. Csillogó, tiszta, vadonat új.<br />- Samuel Gudner - mutatkozott be a férfi. - Mostantól a személyi sofőrje, kisasszony.<br />- Hűha - ámuldoztam, hogy nekem ilyenem is lett. - Izé.. Leenda, bár ezt tudja.<br />Többé nem szólalt meg, így én sem.<br />Kibámultam az ablakon, és néha elcsodálkoztam, hogy milyen hatalmas épületek vannak ebben a városban. Ég és föld, Burlesonhoz képest.<br />- Megérkeztünk, Miss Hall. Ez a&nbsp;Paramount Hotel. Reméljük, tetszeni fog önnek és kielégíti az összes óhaját.<br />Az állam a térdemnél volt. A..a..Paramount Hotel?! Ez biztos nem igaz! Ha én most itt állok, akkor az azt jelenti, hogy éppen a Times Square-en vagyok.<br />- Felkísérem, kisasszony. - Ajánlotta készségesen Samuel. Egy londiner olyan tipikus csomagszállítóra pakolta a holmim, és én meg kíváncsian forgattam a fejem hol jobbra, hol balra. Csodás volt az egész szálloda. Csillogó csillárok, fényűző lépcsők, jellegzetes, filmbe illő emberekkel, kanapékon társalgó vendégekkel.<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><br />A recepciós egy mord, kontyos szőke nő lenézően nézett rám, és kérte a nevem.<br />- 486-os szoba, hatodik emelet - egy mágneses kártyát adott a kezembe. - Köszönjük, hogy a Paramount Hotelt választotta.<br />A végét már csak megszokásképpen tette hozzá, és újra a gépébe pötyögött valamit, egy kis figyelmet se szentelt többé nekem.<br />- Ugyan már, kedves Deborah. Miss Hall itt fog lakni egy évig! Legyen kicsit kedvesebb hozzá.<br />A Deborahnak nevezett hölgy rám nézett, majd szigorúan felhúzta az orrát.<br />- Remélem, nem fog rendetlenkedni ebben az igen előkelő szállodában, Miss Hall! - szúrta oda, majd vékony, kék szemeit rám szegezte.<br />- Asszonyom! 16 éves múltam, és tudom, mi erkölcsös egy ilyen helyen, és mi nem - mondtam kedvesen, de azért sértette az önérzetem, hogy ilyennek gondol ez az ellenszenves nő.<br />- Jöjjön, Miss Hall! Felkísérem a szobájába - ajánlotta Samuel, és én készségesen követtem.<br />- Mondja, maga is itt dolgozik, hogy ennyire ismeri itt a személyzetet? - kérdeztem, mert nagyon érdekelt a dolog.<br />- Igen, kisasszony.<br />- És nem fogja zavarni, ha simán Samuelnak hívom?<br />- Nem, nem fog zavarni.<br />Többet nem mondott, ismét. Szó nélkül követtem őt a lifthez, ahonnan fel a hatodik emeletre.<br />Az egész lift tükrös volt, vörös, és gyönyörű. Itt minden olyan szép - gondoltam magamban.<br />A folyosó végtelenül hosszú és elegáns volt, és egy emeleten legalább 50 lakosztály fért el. Samuel megmutatta, hogy merre menjek, majd visszament a hallba.<br /><br />Benyitottam az új "otthonomba". Az egész házunk elfért volna itt! Egy hatalmas nappaliba találtam magam, ahol modern, kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok voltak elhelyezve egy üveg asztalka körül. Panorámás kilátás, egész falat betöltő ablakok, óriási fürdő jacuzzival, gigantikus méretű hálószoba egy íróasztallal és egy francia ággyal. A nappalitól nem messze egy nagyon új és drágának tűnő zongora helyezkedett el.<br />Minden olyan gyönyörű volt, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal. Túl szép, hogy igaz legyen.<br />A csomagjaimat a nappali egyik sarkában találtam meg. Azonnal hívtam Westont, hogy elújságoljam a híreket.&nbsp;Csak a negyedik csengetés után vette fel a mobilját.<br />- Szia! Megérkeztél? – kérdezte kedvesen, és a háttérben hallottam anya hangját is. Valami ilyesmit mondott: Leenda hív? Majd add a telefont, légy oly kedves!<br />- Szia Weston! Igen, és jól utaztam. Hihetetlen, milyen csodás itt minden. Olyan elképzelhetetlen az egész. Találd ki, melyik szállodában fogok lakni!<br />- Hmm, nem tudom. Melyikbe? – kérdezte, és én rögtön rávágtam:<br />- A Paramount Hotelben! Hát nem király? – ujjongtam a telefonba, és nem tudom fékezni magam. Még egy ideig beszéltem Westonnal, majd anyával és akkor hirtelen kopogtak.<br />- Igen anya, én is téged. Most le kell tennem. Szia, és puszilok mindenkit! – azzal egy klikkenéssel kinyomtam a telefont. <br /><br />Az ajtóhoz siettem, és óvatosan kinyitottam. Nem tudtam, ki kereshet engem már most. Hát, hamar fény derült a titokra.&nbsp;<o:p></o:p></span></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-1710046291171266561?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-51129113755487686532011-03-27T10:15:00.000-07:002011-03-28T10:42:54.050-07:00<div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Nos, nem fogom ecsetelni, milyen nagyon unalmas, egyhangú és sivár életem volt eddig Burlesonban. Elég annyi, hogy szinte csak a bátyáimmal beszélek itthon. Anya és apa hajnaltól éjjelig dolgoznak, megállás nélkül. Cetliken kommunikálunk egymással! Mindenki vágyhat rá, hogy ilyen szabad, fesztelen élete legyen, szabályok nélkül, mivel nekünk ez van. Én viszont figyelemre áhitozom, és hogy a szüleimmel beszélni tudjak, ha csak fél órát, de akkor is. Reggel mikor elmennek, még alszok, és mikor megjönnek már az ágyban vagyok.<br />Idősebb bátyám Weston "gondoz" engem. Másik testvérem, Noah visszafogottabb, vele nincs is olyan sok közös témám, mint Westonnal.<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;"><br /></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Egész nap zenélek, zongorázok és gitározok, mellette éneklek. Ez tesz boldoggá, és ez visz egy kis színt az életembe. Barátaim nem nagyon vannak, vagyis vannak, a négy lökött srác: Mitch, Oliver, Josh és Tommy. Egyértelmű, hogy lány barátaim nincsenek, mivel csak fiúk vesznek körül mindenhol.<br />Sokszor strébernek neveznek, de ez azért van, mert igaz, másodikos vagyok, de még mindig kitűnő tanuló. Nem vagyok ezért güzü! Nem nyalizok, nem puncsolok, egyszerűen mintaszerű kis apáca életet folytatok, de már elegem van belőle. Változást akarok!<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;"><br /></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Egyenlőre ennyit arról, hogy eddig mi volt. Hogy hogy kerültem Bruno Mars-szal "munkatársi" viszonyba, az nem sokára jön.<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;"><br /></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Egy szép, keddi reggel volt. Pontosan emlékszem rá, hogy az, mivel aznapra zh volt matekból. Összepakoltam a cuccom, fogtam a gitárom (mivel aznap zeneórám is volt), és elindultam a suliba.<br />Weston vitt be kocsival, így gyalogolnom se kellett. Az órák unalmasak voltak, de Oliverrel azért vicces volt a kémia és az angol. A zh dögnehéz volt, de azért ment. Végre, mikor 2-kor mehettem a zene suliba, Josh felajánlotta, hogy elkísér, és beül az órámra. Én ebbe bele egyeztem azonnal.<br />- Írtál mostanában új dalt? - kérdezte, majd tovább meredt a távolba sötét szemeivel.<br />- Igen, és még tetszik is! Remélem, ezzel lesz valami sikerem..<br />Az út nem volt unalmas. Josh vicceket mesélt, én meg végig nevettem rajta. Egyszer megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből, és megnéztem, ki keres. Noah volt.<br />- Csáó! - Köszöntem, majd megálltam egy padnál, hogy kényelmesebben tudjak beszélgetni. Josh leült és várt.<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Szia hugi, figyelj nagyon! Jött egy levél a neveddel ellátva, és felbonottam, mert nagyon vastag volt, és a feladó egy híres lemezkiadó. Az áll benne, olvasom:</span></em><br /><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Tisztelt Leenda Hall! Örömmel értesítjük, hogy a beküldött zenedarabja, dalszövege és hanganyagja elnyerte tetszésünket. Részt vehet egy egy éves munkában Peter Gene Hernandezzel, ismertebb művésznevén Bruno Mars-szal. &nbsp;Az alábbiakban mellékelünk egy New York-i repülőjegyet és a további értesítésekkel teli levelet. A szállás egy évig a maga rendelkezésére áll, költségek nélkül.</span></em><span class="apple-converted-space"><i>&nbsp;</i></span><br /><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Amennyiben visszautasítja az ajánlatot, kérjük, küldje vissza a borítékot a megadott címre. Üdvözlettel: Claire Johannson, főtitkár.</span></em><br /><br />Azt hittem, elájulok! Olyan szinten remegtem, hogy Josh leültett maga mellé, mivel megbénultam a sokktól.<br />- Hazudsz, Noah! Ez nem lehet igaz! Túl szép hozzá - már majdnem visítottam, de tartottam magam, elvégre az utcán voltam.<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Nem, nem hugi! Ez így igaz, ahogy mondom. De elvállalod?</span></em><br />- Persze, hogy elvállalom! Bruno Mars-szal dolgozni egy évig?! Hogy kérdezhetsz ilyet?! Azonnal igen-igen-igen!<br />-<span class="apple-converted-space"><i>&nbsp;</i></span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Wáów, nyugi! Anyáékkal is beszélni kell előtte.</span></em><span class="apple-converted-space"><i>&nbsp;</i></span><br /><br />Hogy a szót ne szaporítsam, folytatom. Gitár órán túl izgatott voltam, a tanárom furcsálta is ezt, de Josh-tól megtudta, mi az örömöm forrása, és megértett mindent. A zenémre, amit írtam, azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, és az eddigi legjobb. Ennek örültem, mostmeg főleg, hogy tétje is van a dolognak.<br />Volt Josh-nak egy mondata, ami szíven ütött, és ha nem leszek már itthon, szerintem könnyes szemekkel gondolok majd vissza rá:<br />- Leelee.. Ha már híres leszel, azért gondolsz ránk majd néha és küldesz levelet, vagy képeslapot? Vagy akármit, csak halljunk rólad még, kérlek! Hiányozni fogsz nagyon, és ha netán mégsem jönne össze a nagy álom, mi akkor is szeretni fogunk téged.<br />Ez olyan szinten szomorú volt, hogy szorosan megöleltem Josht, és majdnem elsírtam magam, de azt nem szabadott volna, így csak mosolyogtam.<br /><br />Otthon megnéztem a levelet. Ésszerű volt minden sora, racionális és valós. Kaptam egy telefonszámot is, amit azonnal felhívtam.<br />- Jó napot kívánok! Claire Johannson főtitkárt keresem. Leenda Hall vagyok.<br /><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">- Tessék</span></em><span class="apple-converted-space">&nbsp;</span>- szólt egy kellemes, csilingelő hang a telefon másik végén. -<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Miben segíthetek?</span></em><br />- Jó napot! Leenda Hall vagyok, és azért keresem mert...<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Leenda? Már vártam a hívásodat! Megkaptad ezek szerint a levelet.</span></em><br />- Igen, megkaptam. De tessék mondani, ez igaz? Mármint hogy egy év Bruno Mars-szal.. El se tudom hinni, hogy pont én!<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Naná, hogy igaz! Meghallgattuk a DEMO-d, megnéztük a dalaidat, és mind-mind csodálatos! Egy ifjú géniusz lakozik benned. Nagyszerű vagy!</span></em><br />Zavarba jöttem. Ezt nem vártam.<br />- De..dehogy vagyok én olyan nagyszerű.. - szabadkoztam.<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Ah, remek! Még szerény is, egyre jobb</span></em><span class="apple-converted-space">&nbsp;</span>- szerintem ezt magának mondta, de azért még pirosabb lettem. Mázli, hogy nem látja senki.<br />- Szóval - kezdtem remegve -, ez azt takarja, hogy én fogom írni Bruno dalait?<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Háromnegyed százalékban igen. A maradékban Mr. Mars átnézi és meghallgatja őket. Jó így neked, Leenda? De szép név! Olyan, mint a Linda, de e-vel.</span></em><span class="apple-converted-space"><i>&nbsp;</i></span><br />- Hmm, köszönöm. Megbeszélem anyáékkal és.. - ismét nem tudtam befejezni a mondatomat.<br />-<span class="apple-converted-space">&nbsp;</span><em><span style="font-family: 'Trebuchet MS';">Nem kell, vagyis oké, beszéld meg, de én már felhívtam őket, és bele egyeztek, bár kicsit vontatottan. A lényeg a lényeg: engedély megadva.</span></em><span class="apple-converted-space"><i>&nbsp;</i></span><br />Alig akartam elhinni. Ez olyan hihetetlen! Még egy 20 percet egyeztettem Claire-el, aztán sírva fakadtam.<br />Nem, nem a bánat könnyei voltak, hanem a sokké és az örömé. Együtt dolgozok több, mint 365 napon keresztül a legnagyobb kedvencemmel? Úristen, ez nem lehet igaz!<br />Claire elmondta, hogy a New York-i St. Mary leánygimnáziumba fogok járni, ami a legjobb a városban. Rémesen drága ott tanulni, de nekem ez is ingyen lesz. Mint a saját komornyik hotelszobámhoz, meg az egész ellátásom.<br />A héten nem megyek suliba, mivel pakolnom kell, elintézni az elmaradhatatlan dolgokat ( könyvtári könyvek visszaszolgáltatása, elbúcsúzni a barátoktól, kifizetni a közértben a bolti számlát). Ezután mehetek is a reptérre.<br /><br />Pakolni nem volt nehéz. Három bőröndöt és egy utazó táskát töltöttem meg a cuccaimmal. Ruhák, néhány könyv, elmaradhatatlan Alejandro és Fernando (gitárjaim), mp5, iPhone és a többi szükséges holmim.<br />Még jó, hogy nincs házi állatom, úgy sajnálnám itt hagyni. De így nem kell bánkódnom egy kutya-macska-hörcsög miatt.<br /><br />Végre, éjfél előtt 20 perccel megjöttek anyáék. Mivel nem volt suli másnap, megvártam őket.<br />- Sziasztok! - köszöntem, majd megpusziltam őket. Kedvesen, de szomorúan néztek rám. - Mi a baj?<br />- Jajj kicsim! - anya zokogva borult a vállamra, és én meg csodálkoztam. Ezt sose csinálta eddig.<br />- Nyugodj meg, anya. Mi a baj? Mi történt? - kérdezgettem rémültem. Csak nem valami rémes dolog?!<br />- Olyan.. olyan nagyon keveset voltunk veled, és most meg elmész! Mi lesz velünk nélküled, édes kicsi Leendám? Elmész, és talán soha nem jössz vissza!<br />- Anya, 16 éves vagyok, muszáj visszajönnöm. És mire eltelik az egy év, akkor leszek 17, semmi képpen sem nagykorú. Amúgy sem maradok ott örökké, hisz ez az otthonom!<br />Apa is megölelt és megpuszilgatott.<br />- Leenda - kezdte -, akárhol leszel akárkikkel, tudd, hogy nagyon szeretünk téged!<br />- Én is titeket - fojtogatott a sírás megint. Ha ez így megy tovább, bőgőmasina leszek. - Szóval elengedtek?<br />- Ez az álmod? - kérdezte apa, miközben anyát nyugtatta, és szelíden nézett rám.<br />- A legnagyobb vágyam válna valóra ezzel a lehetőséggel - mondtam, és majdnem kigördült egy átkozott sós vízcsepp a szememből. - Majd holnap még megbeszéljünk, rendben? Csak már nagyon álmos vagyok, ugye megértitek?<br />- Persze, menj csak aludni. Szép álmokat!<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Már a fogamat mostam, mikor rájöttem, hogy az életem egy 11 órája gyökerestül megváltozott. Már nem a burlesoni Leenda Hall leszek, hanem Bruno Mars zeneszerzője. Úristen! Nem tudom felfogni.<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 15.0pt;"><span style="font-family: 'Trebuchet MS'; font-size: 10pt;">Már szerda van, 0:20. Hamarosan eltelik ez a hét, az utolsó hetem Burlesonban, és elutazom. Szomorú leszek, hisz szeretem Texast, viszont életemnek egy új szakasza fog megnyílni előttem. Már most türelmetlen voltam.&nbsp;<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-5112911375548768653?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7435387189224717412.post-25806460718552058122011-03-27T10:02:00.000-07:002011-04-13T06:43:48.637-07:00<div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Szereplők nevei és jelentései</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><i>(saját írás, kérlek ne lopj!)</i></span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Bruno</b> – germán eredetű név, jelentése: barna szín. A Lebrun német névből önállósult becéző. Magyar megfelelője: Brúnó.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Leenda</b> – saját módosulatom a Linda névből. Szintén német név, jelentése: hársfából készült pajzs vagy kígyó. Magyar megfelelője: Linda.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Noah</b> – héber eredetű név, jelentése: békeszerető ember. Magyar megfelelője: nincs.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Weston</b> – óangol eredetű, jelentése: Western város (helységnév a régi időkből). Magyar megfelelője: nincs.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Oliver </b>– latin eredetű, jelentése: olíva fa. Magyar megfelelője: Olivér.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Mitch</b> – a héber eredetű Michael önállósult becézője, jelentése: akár az Isten. Magyar megfelelője: Misi.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Josh </b>– a héber eredetű Joshua becézője, jelentése: Jehova megváltó és dicső. Magyar megfelelője: Józsi.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Tommy</b> – az arámi eredetű Thomas becézője, jelentése: iker. Magyar megfelelője: Tomi.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Emily</b> – latin eredetű név, jelentése: rivális. Alakváltozata az Amalia, ami Romániából származik. Magyar megfelelője: Emília.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Susan</b> – latin eredetű név, a Susannah rövidülése. Jelentése: liliom. Magyar megfelelője: Zsuzsa/Zsuzsanna</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Michael</b> – héber eredetű név, jelentése: akár az Isten vagy Isten után az első. Magyar megfelelője: Mihály.</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Roxy</b> – az amerikai Roxette becézője, jelentése ismeretlen vagy egyéb helyeken: róka. Magyar megfelelője: Roxána.<br /><br /><b> Sean</b> – ír és héber eredetű, jelentése: Isten remek, vagy Isten tökéletes. Magyar megfelelője nincs.<br /><br /><b> Deborah</b> – héber eredetű név, jelentése: méh. Bibliában is fellelhető. Magyar megfelelője: Debóra. <br /><br style="mso-special-character: line-break;" /></div><div class="MsoNormal"><b>Samuel</b> – héber eredetű név, jelentése: Isten erős, Isten az én mentsváram. Bibliában is fellelhető. Magyar megfelelője: Sámuel. </div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><b>Claire</b> -&nbsp; latin eredetű név, jelentése: fényes, híres. Magyar megfelelője: Klára.</div><div class="MsoNormal"><br /><b> Taylor</b> – ófrancia név, jelentése: szabó. Magyar megfelelője nincs.&nbsp;</div><div class="MsoNormal"><br /><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Bővítettem a következőkkel:</span><br /><br /><b>Leona - </b>görög eredetű név, a Leo, Leon, Leonard és a Leoni nevek női párja. Magyar megfelelője: Leona, Leonetta.<br /><br /><b>Pearl - </b>jelentése: gyöngy. Angol eredetű, igen ritka név. Magyar megfelelője: Gyöngyi<br /><br /><b>Heather -</b>&nbsp;Angol eredetű név, és egy virágfajra utal, ami örökzöld, és Skóciában virágzik. Jelentése nincs, magyar megfelelője: Hanga<br /><br /><b>Meena - </b>Hindi és szanszkrit eredetű, jelentése az asztrológiában lévő csillagjegy, a Halak. A hindu mitológiában Shiva feleségének a neve volt Meena. Angol jelentése: hal. Magyar megfelelője nincs.<br /><br /><b>Lizzy - </b>az angol Elizabeth becézője, de már külön is használják úgy mint Liz, Eliz, Eliza, Lizzie, Lizzy... Jelentése: Isten az én esküm. Magyar megfelelője: Erzsébet (bármelyik becézője)<br /><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7435387189224717412-2580646071855205812?l=brunomars-story.blogspot.com' alt='' /></div>Loxxa (hymynameisAnett)http://www.blogger.com/profile/07609673779954843127noreply@blogger.com0